A hivatalos adatok szerint 12 százalékra eset vissza a munkanélküliségi ráta Szerbiában. Mindannak ellenére, hogy évek óta a munkanélküliség képezi a legfőbb megoldandó problémát, mégis odajuthat az ország, hogy külföldi munkaerőt kell toboroznia. Az utóbbi időben ugyanis egyre gyakrabban mutatnak rá az állami vezetők a szakemberek és a kétkezi munkások hiányára. Ez a probléma mutatkozik meg az egyik legnagyobb infrastrukturális projektum kivitelezése kapcsán is, a Belgrád a vízen épületkomplexumot ugyanis albán munkások építik. Mindemellett hiány mutatkozik az IT-szakemberekből is Szerbiában, sőt a hazai munkaerőpiac összetétele és a kínálat sem felel meg az igényeknek.
Mihail Arandarenko, a belgrádi egyetem Közgazdaságtudományi Karának tanára elmondta, hogy a hosszú ideje tapasztalható munkaerő-piaci folyamatok – amelyeket a gazdasági válság mindeddig fékezett – jelenleg egyre gyorsabb tempóban érik el hazánkat.
– A munkaerő-kínálatot szemlélve az tapasztalható, hogy a munkaképes korban lévő polgárok számát a természetes lemorzsolódás is jelentősen csökkenti. Az elkövetkező hét-nyolc évben évente mintegy 40-50 ezer fővel csökken majd a munkaképes polgárok száma. Napjainkban fokozatosan elhagyják a munkaerő-piacot a jelentős létszámú baby boom generáció tagjai, és a kisebb létszámú újabb generációk veszik át a helyüket, mondta Mihail Arandarenko.
A kivándorlók számát évi 15-20 ezerre becsülik, nem számítva az egy évnél rövidebb időre távozókat. Szerbia a népesség természetes csökkenése és az intenzív kivándorlás miatt, a munkaképes lakosság csaknem két százalékát veszti el évente.
– A munkaerő iránti kereslet növekedését egyrészt a recesszióból való lassú kilábalás, másrészt pedig a gazdasági szerkezetváltás eredményezi. Mindez a reálszférába történő befektetésekkel és a foglalkoztatás újbóli fellendülésével járt, beleértve a kivitel-orientált ágazatokat is – mondta a professzor.
Egyes munkákra alig találni jelentkezőt (Fotó: Ótos András)
Hozzátette, hogy a válságos időszak és a fiskális konszolidációs programok végrehajtása során számos szerbiai család vesztette el azokat a bevételi forrásokat – nyugdíjat, szociális segélyt, külföldről jövő juttatásokat –, amelyek nélkül nem tudott volna fennmaradni. Ennek következtében sokan a munkakeresés mellett a saját vállalkozás elindításában látták a megoldást.
– Mindezen tényezők 2013-tól a munkanélküliség csökkenését és a munkavállalás erősödését eredményezték. Figyelembe kell venni azonban a következő adatokat: Szerbiában még mindig tíz százalékkal alacsonyabb a munkavállalók aránya az EU országaihoz képest. A munkanélküliség pedig öt százalékkal magasabb, mint az uniós országokban. A foglalkoztatás minősége pedig sokkal rosszabb, mivel minden ötödik munkavállaló foglalkoztatotti státusza rendezetlen, mintegy harmaduk pedig a veszélyeztetett foglalkoztatási kategóriában dolgozik, az utóbbiak alatt az önfoglalkoztatottakat és a családi vállalkozáson belül munkát vállaló családtagokat értjük – mondta Arandarenko.
A munkaerő iránti kereslet gyakorlati lépéseit szemlélteti egy kisvárosi étterem-tulajdonos példája, aki két hónapon át minden nap ugyanazzal a hirdetéssel kutatott pincérek és szakácsok után a közösségi oldalakon. Kezdetben tapasztalt munkásokat keresett hirdetésében, idővel azonban egyre jobban alább adta a kritériumokat, kezdők jelentkezésére is számított, senki sem jelentkezett azonban a munkaajánlatra.
A vendéglátóiparban tevékenykedő munkaadó szerint munka van annak, aki nem válogat. Alacsony fizetésért azonban nem hajlandóak az emberek dolgozni. A Nemzeti Munkaközvetítő Szolgálat munkatársaitól az étterem-tulajdonos azt a választ kapta, hogy már nincs munkanélküli a keresett foglalkozások között.
A pincérek mellett több más hiányszakma is akad Szerbiában, a nehezebb fizikai munkákra szintén alig találni megfelelő munkást. A kelet-szerbiai Mineko bányavállalatban azt mondják, a bosilegradi új bányába külföldről kell majd munkásokat toborozniuk.
Mihail Arandarenko szerint a foglalkoztatás minőségének a javításában rejlik a megoldás, amely egyben a legnagyobb kihívást is jelenti a hazai munkaerőpiacon. A legtöbb munkaadó még nem áll készen arra, hogy megváltoztassa a munkavállalás körülményeit és feltételeit.
A professzor szerint idővel egyre többen jutnak majd munkához, hiszen csökken a lakosság száma. Hosszú távú, perspektívával rendelkező munkahelyek megteremtése azonban valódi kihívást jelent ebben az országban, véli a professzor. Az alacsony bérek pedig tovább fokozzák a kivándorlást. Hazánkban 2011 és 2017 között 520 euró volt a bruttó átlagfizetés, míg ugyanekkor Ausztriában 2700 és 3000 euró között mozgott. Hozzátette, hogy a kereslet növekedése és a munkaerő csökkenése azonban Szerbiában is kihat majd idővel a fizetések emelkedésére.
