2024. április 19., péntek

Gyöngyszem

Kata még új volt a munkahelyen, és nem ismerte a kiadványokat, amikor a vásárló Szent Rita-imakönyvet kért. Kata kereste a polcon, de nem találta. Végignézte még egyszer, mégsem találta.

– Nincs. De talán megfelel más imakönyv? A Szent Antal-, vagy a Szent József-féle?

– Nem! Nem! – hárította el az asszony – Nekem most csak a Rita kell!

Kata kérdőn nézett rá. Nem akarta mondani, hogy bezzeg ő még járatlan a szentek világában, csak a mennyei Atyával beszéli meg ügyes-bajos dolgait egyszerű szavakkal.

– Rita a reménytelen ügyek szentje… – fűzte hozzá az asszony, s már távozott is.

Kata később utánanézett, kicsoda ez a keresett szent.

A közép-olaszországi Cascia város közelében, Rocca Porenában 1381-ben született. A kétségbeesettek és földre sújtottak segítője, aki valóban az volt egész életében és ma is az, amit a neve jelent: gyöngyszem. A lányka öregedő szüleinek szeme fényeként az ő kívánságukra férjhez ment egy gazdag, durva lelkű férfiúhoz. Mindenben engedelmeskedett neki azzal az egyetlenegy föltétellel, hogy a templomba eljárhat.

És lám csoda történt! Szelídségével, jóságával és szeretetével sikerült elérnie, hogy a rossz természetű hitvese lassan megváltozzon, sőt megtérjen. Ám nem sokáig tartott a boldogsága. Férjét a haragosai meggyilkolták, és hamarosan két fiát is magához szólította az Úr. A fiatalasszony mégsem tört össze.

Az Ágoston-rendi apácák casciai kolostorában kívánt szolgálni. Özvegysége miatt csak háromszoros visszautasítás után fogadták be. Haláláig magáról megfeledkezve istápolta a betegeket, segítette a bajba került, szerencsétlen sorsú embereket.

Amikor máról holnapra szétesett Kata szerelmi házassága, azonnal eszébe jutott Rita, a családanyák védnöke. És akkor is, amikor a különféle problémák miatt nem volt más választása, mint a gyermekei nevelését az édesapjukra bízni. Nehéz szívvel tette meg. Abban a helyzetben azonban ez bizonyult a gyermekek szempontjából a legjobb megoldásnak. Nem roppant össze: Casciai Rita, a bátor anya küzdelmeire gondolt, akinek Isten erőt adott. S amikor az egyik gyermekét hosszú évekig nem láthatta, ismét Rita sorsára gondolt.

Arra, hogy az nemcsak megözvegyült, hanem meghalt a két kicsi fia. Rita értük tudott úgy imádkozni, hogy inkább az Úr vegye őket magához, de ne engedje meg, hogy édesapjuk halála miatti esetleges vérbosszú beszennyezze a lelküket, és elveszítsék a mennyek országát. Így volt lelki ereje Katának is arra kérni az Urat, hogy segítsen gyermekeinek, hogy ne térjenek le a becsületes, szorgalmas, keresztény élet útjáról, még annak árán is, hogy a földi életben talán soha többé nem láthatja őket. Azért imádkozott, hogy legyen az édesanyjuknál mindig fontosabb a Jóisten. Az ő szeretete, bölcsessége, irgalma pótoljon nekik mindent.

S Isten átvezette Katát a legnagyobb nehézségeken, a gyerekeket is, akiket az Úr teherbíró férfiakká edzett.

Kata a mai napig végtelen hálával köszöni meg neki, hogy nem hagyta őket elveszni, megtartotta őket a hitben. Hosszú évek után visszavezérelte azt a gyermekét is, aki eltávolodott tőle.

Sokszor gondol hálával arra az asszonyra, aki Rita-imakönyvet akart vásárolni, akitől először hallott a reménytelen ügyek pártfogójáról. Kata ennyi év távlatából úgy érzi, a Jóisten az ismeretlen asszony által akarta Ritára felhívni a figyelmét. Útjelzőnek állította, hogy élete példájából tanuljon. Hogy eligazítsa az élet tekervényes útjain. Hogy kérését meghallgatva Isten elé vigye. Hogy megmutassa, bajok és megpróbáltatások között miként juthat Isten közelébe.

S amikor Katának több unokája született, s közülük az egyik a szülők kívánságára a keresztségben éppen a Rita nevet kapta, ő hálával gondolt Szent Rita és más szentek életpéldájára, arra, hogy milyen bőséges áldás a családra, amikor Istent szeretjük, az ő kegyelmével együttműködve élünk, s arra, hogy Casciai Szent Rita az ő családjuk minden tagjának, fiainak, menyeinek és unokáinak a védnökévé vált.