Két ötös nem is olyan rossz matematikából. Egymás után írva azonban már mást is jelenthetnek. Akár ötvenötöt is, ha nincs közöttük vessző.
Vegyük úgy, hogy nincs, és fogadjuk el az 55-öt számsorként. Bár rövidke, mégis fontos – főleg ha Afrikából nézzük. Sőt ezúttal passzol is a kontinensre, amelynek országai éppen pénteken köszöntötték az 55. (nemzetközi) Afrika-napot.
A hatalmas terület sajátos ünnepe ezúttal (ha a két ötöst összeadjuk) páros számként is felhívta magára a figyelmet. Ha viszont külön-külön nézzük az évfordulót jelző számokat, akkor azok bizony páratlanok, mint az egész földrész.
Az ünnep bevezetéséről 1963-ban döntöttek Addisz-Abebában, az Afrikai Egységszervezet (a kontinens országait jelenleg tömörítő Afrikai Unió jogelődjének) május 25-i alakuló értekezletén. Anno óriási volt a lelkesedés, hiszen a kontinens sok országa akkorra már lerázta magáról a gyarmati uralmat. Persze akadt ott még jó néhány állam, amelyeknek ez nem sikerült. Ám addigra számukra is nyilvánvalóvá vált, hogy megszabadulhatnak az idegen hatalmak fennhatóságától. Végül nekik is sikerült.
Ettől azonban nem változott meg minden olyan jóra, ahogyan azt kezdetben remélték. Sőt a földrész rengeteg állama küszködik még ma is súlyos problémákkal. Ennek ellenére az idén is megemlékeztek az Afrika-napról.
A BÉKE NÉHOL VÁGYÁLOM
A Föld második legnépesebb (majdnem 1,3 milliárd) lakosú és második legnagyobb (30,3 millió négyzetkilométer) kiterjedésű kontinenseként nyilvántartott Afrikának ugyan rengeteg a gondja, mégis volt oka az ünneplésre. Az elmúlt bő fél évszázadban ugyanis jelentős változásokon ment keresztül. Ezek egy része az előnyére vált.
Az ENSZ által elismert 54 afrikai ország több fontos nemzetközi gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi szervezethez csatlakozott. Sőt házon belül is igyekeznek minél eredményesebben együttműködni. Részint az Afrikai Unió és az idén aláírt átfogó szabad-kereskedelmi egyezmény (AfCFTA) keretében, részint más formában. Hivatalosan azért, hogy erősítsék a földrész politikai-gazdasági egységét, javítsák az életszínvonalat, megőrizzék a békét, illetve segítsék az emberi jogok érvényesülését és a gyarmati örökség nehézségeinek leküzdését.
A béke azonban több afrikai országban továbbra is vágyálom. Néhol belharcok dúlnak (például Líbiában, Szomáliában és a Közép-afrikai Köztársaságban), másutt terroristák garázdálkodnak (Nigériában, Szomáliában vagy épp a Csád-tó környékén). Közben legalább tucatnyi állam acsarkodik egymásra; némelyek olykor fegyverrel is egymásnak esnek.
A konfliktus oka igen gyakran határvitáikban keresendő. Ezek közül az ismertebbek közé tartozik a Szudán és Dél-Szudán, Kenya és Dél-Szudán, Etiópia és Szomália, továbbá az Eritrea és Etiópia közötti területi viszály.
HÁROMEZER NYELVEN BESZÉLNEK
A kontinens etnikai, vallási és nyelvi sokszínűsége ugyan rendkívüli kulturális értéket képvisel, ám bizonyos térségekben sokszor komoly társadalmi és katonai összecsapások előidézője. Az Afrikában beszélt nyelvek száma 1500 és 3000 között lehet. Ez azonban nem igazán nyugtalanít senkit. Ha kell, az érintettek közvetítő nyelvek segítségével is szót tudnak érteni, amelyek között helyiek ugyanúgy használatosak, mint az egykori európai gyarmatosítók nyelve. Sőt Nyugat- és Közép-Afrika több országában a francia a hivatalos nyelv, Dél- és Közép-Afrika sok államában pedig az angol.
Vallási és törzsi különbségek, ellentétek viszont már egymásnak szokták ugrasztani a szemben állókat. A forrófejűeket néha nehéz lehűteni, különösen azokon a vidékeken, ahol egyébként is nagy a forróság. Ám ez nem mindenütt jellemző, hiszen a földrészen jó néhány éghajlati övezet található. Így mértek ott már plusz 50 és mínusz 23 Celsius-fok körüli rekordhőmérsékleteket is.
FOJTOGATÓ KAMATOK
A szélsőséges időjárási viszonyok mellett Afrikának egyéb kihívásokkal is meg kell birkóznia. Mindenekelőtt a szegénységgel, a magas kamatokkal terhelt, gyorsan növekvő államadósságokkal, a mindent átszövő korrupcióval vagy a rendkívül rossz és hiányos közlekedési hálózat jelentette nehézségekkel. A kontinens fejlődését gátló tényezők közül a közlekedési infrastruktúra fejletlensége az elsők között szerepel.
A megannyi nehézség ellenére Afrika gazdasága átlagban jól teljesített az utóbbi néhány évben. Ez persze nem mondható el mindegyik országáról, amelyek gazdasági súlya is jelentősen különbözik. A fejlettebbek inkább Észak- és Dél-Afrikában találhatóak, míg az elmaradottak többsége Kelet- és Közép-Afrikában. A legjobban teljesítők közé Egyiptom, a Dél-afrikai Köztársaság és Nigéria tartozik.
Mindazonáltal a földrész részesedése a világ teljes gazdasági termeléséből mindössze 3,5 százalék. A lakott kontinensek rangsorában ezzel az eredménnyel az utolsó előtti helyen áll Ausztrália és Óceánia előtt. A nemzetközi kereskedelemben és a tőkemozgások szempontjából sem tartozik az élvonalba.
MILLIÁRDOKAT LOPTAK
A szerény gazdasági fejlettség mellett Afrikát egyéb gondok is gyötrik. Továbbra is komoly kihívást jelentenek számára a (járványos) betegségek. Sok esetben még az olyanok is, amelyek a világ más részeiben már-már ismeretlenek. Az orvosok és a gyógyszerek hiánya miatt is rengetegen halnak meg Afrikában, sokkal többen, mint másutt.
A népesség képzettségében tapasztalható kirívó hiányosságok is szembeötlőek, a (mély)szegénységgel együtt. A felnőtt korú afrikaiak majdnem 40 százaléka írástudatlan. Ez az arány néhol magasabb; a rekorder Dél-Szudán, ahol az analfabetizmus 75 százalékos.
A szegénység, az alultápláltság és a gyermekhalandóság szintén riasztó mértékű. Figyelemre méltó viszont, hogy 1970 és 1998 között, amikor Afrika a legtöbb külső segélyt kapta, a szegények aránya meghatszorozódott. Főleg azért, mert a Nyugatról érkezett dollárszázmilliárdokat és egyéb támogatásokat a helyi politikai vezetők, diktátorok szinte teljes egészében ellopták.
A tiszta víz hiánya is egyre nagyobb problémát okoz; az összlakosság majdnem negyede (300 millió afrikai) már hozzá se jut fogyasztásra alkalmas vízhez. A Szaharától délre eső területeken 37–38 százalékos ez az arány. A legrosszabb helyzetű országokban, így Etiópiában vagy Csádban, az emberek mintegy 70 százaléka nélkülözi a megfelelő minőségű ivóvizet.
A villany sem megszokott része a hétköznapoknak. Az afrikai népességnek ugyanis csaknem kétharmada még olyan háztartásban él, amely nincs rákapcsolva az elektromos hálózatra.
VERSENYFUTÁS A POZÍCIÓKÉRT
Az elviselhetetlen életfeltételek, a háborúk, s az éghajlatváltozás okozta megpróbáltatások miatt tömegek hagyják el a szülőföldjüket. Zömük a kontinensen próbál jobb megélhetést találni. A helyben maradók közül azonban rengetegen szorulnak nemzetközi segélyekre; lényegében ezek tartják őket életben.
Mások viszont nekivágnak a nagyvilágnak. Főként Európába mennének.
Ám nem csak a migránsok száma gyarapodik. A kontinensen egyre több gyermek születik. Afrika az elmúlt évtizedekben népességrobbanáson ment keresztül, s ezáltal a legfiatalabb korszerkezetű földrésszé vált. A születéskor várható átlagélettartam – a kontinens egészét számítva – azonban csupán 55,6 év, ami jó 13 évvel kevesebb a világátlagnál.
A rengeteg baja ellenére államok sokasága fut versenyt a jó afrikai pozíciók megszerzéséért. Japántól, Kínától és Törökországtól kezdve Németországig és Franciaországig.
A befolyásszerzés erősítésével együtt már-már egymás után nyitják a katonai támaszpontjaikat is a stratégiai pontokon. Számukra a legcsábítóbbak az afrikai nyersanyag-kincsek és a fokozatosan kiépülő, erősödő piacok, amelyek ilyen népességnövekedés, és a vásárlóerő remélt megerősödése mellett hamarosan profitgyárakká válhatnak.
