2024. április 19., péntek

„A gyűlölet foglalkoztatott”

A Kosztolányi Dezső Színházban hétfőn Az Úr nevében című produkció nyílt főpróbáját tekintheti meg a közönség
Urbán András: A belépődíj a véleményed!

Rendkívüli munkabemutatót, pontosabban nyílt próbát tart hétfőn a Kosztolányi Dezső Színház az új produkciójuk kapcsán. A próbára a belépés díjtalan, viszont az előadás résztvevői számítanak a közönség véleményére. Ezek után a bemutató június 16-án lesz.
Az Úr nevében című előadás rendezője és látványtervezője Urbán András, a dramaturgja Gyarmati Kata, a zeneszerzője Irena Popović Dragović, a szereplői pedig Mészáros Gábor, Mikes Imre Elek, Kucsov Borisz és Nagyabonyi Emese.
– Kereszténység és iszlám. Kerítés és európai demokrácia. Férfiak és nők. Szerelem és szenvedély. Szerelem és gyűlölet. Szenvedélyes gyűlölet – olvasható a produkció leírásában. Az előadás tulajdonképpen a Passport-trilógiát kíséri és valamelyest az Ördög és Európa folytatása, amelynek decemberben volt a munkabemutatója. Az Úr nevében című előadásról és a nyílt próbáról Urbán Andrást kérdeztük:
– Rendhagyó nyílt próbát tartunk, amelyre a belépés ugyan díjtalan, viszont a közönség a véleményével hozzájárulhat a produkcióhoz. Nem feltétlenül az előadás milyenségére gondolva, inkább azon problémakörök kapcsán, amelyekkel foglalkozunk. Egyfajta párbeszédet szeretnénk folytatni a nyílt próba után, laza, kötetlen hangulatban, kávé, tea, teasütemény mellett. A hallottakat pedig átgondoljuk az évadzáró részeként sorra kerülő bemutatóig. Ezt a szokásunkat szeretnénk folytatni a jövőben is, a KDSZ-nek ugyanis fontos az, hogy szervesen kapcsolódjon ahhoz a közeghez, amelyben létezik. Ez egy lehetőség a közönségnek is, számunkra pedig felbecsülhetetlen értékű az, ha egy előadás készülési folyamatában a nézők akár észrevételeikkel, gondolataikkal, sugallataikkal részt tudnak venni – mondta Urbán András, aki az előadás témájáról is szólt.
– A gyűlölet foglalkoztatott, minden szinten, a hétköznapi-, a magánéletben, a legintimebb helyzetekben, amikor az emberek akár egy vallási etikai rendszerre hivatkoznak, de teljesen mást mutatnak a magatartásukkal. Ezt megvizsgálhatjuk a menekültáradat vagy migránskrízisen keresztül is. A Passport-projektummal eleve elkezdtünk a helyzetünkkel, a pozíciónkkal foglalkozni, hogy egyénenként, individuumként hova helyezzük önmagunkat, itt, Európa határában létezve, kisebbségiként hogyan látjuk a világot. Nem kifejezetten a kisebbségi létről szól az előadás, de érinti azt is, hogy itt, a határnak ezen felén, hogyan érezzük magunkat. A próbafolyamat május eleje óta tart. Ez nem mindig a szöveg gyakorlását jelentette, beszélgettünk történészekkel és egyéb szakemberekkel is. A színháztól gyakran azt várják el, hogy a szépet és jót mutassák, az pedig teljesen mindegy, hogy milyenek vagyunk a magánéletünkben. Én ezt pont fordítva gondolom. Szerintem a színházban, a művészetekben arról kellene szólni, ami rossz, ami nevetséges, az életünkben pedig próbáljunk meg jók lenni. A gyónás sem annyi tesz ki, hogy letudjuk a bűneinket, hanem törekednünk kell arra, hogy ne legyen mit meggyónni. Az előadásban összeütközik két kultúra, ugyanakkor nem kifejezetten a kereszténységről és az iszlámról szól, hanem az emberről, a paradoxonokról, azokról a helyzetekről, amiket tapasztalunk és nem látjuk a végkifejletét, ettől pedig egyfajta apokalipszis-érzésünk is lehet. Látjuk azt, hogy Európa átformálódik és már politikailag sem kell korrektnek lenni. Ki szabad mondani dolgokat, amelyek politikai szempontból és erkölcsileg teljesen legitimnek tűnnek, de néhány évvel ezelőtt még nem volt ajánlatos kimondani, mert embertelennek vagy nem humánusnak minősítettük volna. Egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy lehet „rosszfiúnak”, negatívnak lenni és ez legitimmé válik. Egy lényeges paradigmaváltás zajlik, bizonyos értelemben elérkezett a „rosszfiúk” ideje. Ez talán szimpatikusnak tűnik, ugyanakkor viszont félelmetes, mert sose tudhatjuk, hogy melyik oldalon, az üldözött vagy az üldöző oldalán találjuk magunkat. Minden ideologizálódik és mindent csak ideológiai prizmán keresztül vizsgálunk, soha nem függetlenül, holott ez a kettő együtt jár. Nyilván nem lehet kontextuson kívül sem vizsgálni dolgokat, de nem lehet csak egy megadott irányvonalon belül sem. Az emberi ostobaságról és felemelő mivoltjáról is szól ez az előadás. Ezeket a témákat körüljárva próbálja megmagyarázni a gyűlöletet. Használunk közhelyeket és kliséket is, végül is ez egy szellemesnek ígérkező előadás, amely közvetlen módon kommunikál a közönséggel – tudtuk meg Urbán Andrástól.