2024. április 23., kedd

Az igazi értékek megmaradnak

A Vajdasági Színházmúzeum május 17-én, az intézmény napján emlékezetes estet rendezett Vitkayné Kovács Vera magiszter, operaprimadonna, szólóénektanár tiszteletére, a művésznő nagyszámú barátjának, kollégájának, tanítványának és tisztelőjének örömére. Az újvidéki városháza gyönyörű díszterme szűkösnek bizonyult. Akiknek csak állóhely jutott, kárpótolva érezhették magukat a színvonalas műsorral, olyan neves operaszólisták és zeneművészek fellépésével mint Danijela Jovanović, Vitkay-Kucsera Ágota, Aleksandar-Saša Petrović, Goran Strgar, Florian Balaž, Andrej Balaž, Klemm Dávid és Luka Petrović.

Ritka ünnep, amikor anya és lánya, Vera és Ágota együtt énekel (Bozsoki Valéria felvétele)

Ritka ünnep, amikor anya és lánya, Vera és Ágota együtt énekel (Bozsoki Valéria felvétele)

A rendezvényen, amelyet Dragana Milošević tartományi művelődési titkár nyitott meg, a műsorvezető szerepét dr. Zoran Maksimović, a Vajdasági Színházmúzeum igazgatója vállalta. Beszédében kitért rá, hogy Vitkayné Kovács Vera, az újvidéki Szerb Nemzeti Színház Operaszínpadának híres szopránja, az Újvidéki Rádió és Televízió szólistája, a Művészeti Akadémia professzora a közönség számára ragyogó főszerepeiről ismert, amelyeket Verdi operáiban alakított: Otello, Aida, A trubadúr, Álarcosbál, továbbá Puccini Tosca, Bohémélet, Pillangókisasszony c. operáinak főszerepeiről és más operákról is. Az ének, a zene, a színpad szerelmesét az évtizedek során a szorgalom és a hivatás iránti hűség jellemezte. A közönség rendkívüli tisztelete és szeretete övezte, és a szakmai kritika is elismerte érdemeit.

Marija Adamov muzikológus kiemelte: Művészi kibontakozásának és tevékenységének évei alatt mindvégig tökéletesítette az énektechnikáját, amelynek titkaiba nagy szeretettel és odaadással avatta be számos tanítványát, s velük együtt hosszú énekesi pályafutásának végéig építette a saját hangját is, ezért számunkra a szorgalom és a hivatás, az operaművészet iránti hűség példája. A muzikológus azt is fontosnak tartotta elmondani, hogy Vitkayné teljes professzionális működése alatt hűséges maradt az újvidéki Szerb Nemzeti Színház Operaszínpadához, pedagógusként pedig a Művészeti Akadémiához. Ennek köszönhetően számos tanítványa ma annak a háznak az állandó tagja, amelyben jómaga is kifejlődött. Az operakritikus különlegességként említette Vitkayné Kovács Vera és Vitkay-Kucsera Ágota (anya és lánya) koncertjét a párizsi Jugoszláv Művelődési Központban 1998-ban, amikor Tamara Jovičević zongorakíséretével egy sornyi áriát adtak elő a Norma, a Pillangókisasszony, a Tosca operákból, továbbá hazai szerzők dalait.

Klemm Dávid zongorán kíséri az együtt éneklő művészeket: Vitkaynét, Vitkay-Kucsera Ágotát, Danijela Jovanovićot, Aleksandar-Saša Petrovićot és Goran Strgart (Bozsoki Valéria felvétele)

Klemm Dávid zongorán kíséri az együtt éneklő művészeket: Vitkaynét, Vitkay-Kucsera Ágotát, Danijela Jovanovićot, Aleksandar-Saša Petrovićot és Goran Strgart (Bozsoki Valéria felvétele)

Vitkayné Kovács Vera barátaival, tisztelőivel: Kapitány Évával és Csáky Sörös Piroskával (Bozsoki Valéria felvétele)

Vitkayné Kovács Vera barátaival, tisztelőivel: Kapitány Évával és Csáky Sörös Piroskával (Bozsoki Valéria felvétele)

Pándi Oszkár zenekritikus visszaemlékezett arra, hogy 1990-ben volt Vitkayné 500. fellépése, és hogy ebből 130 vendégjáték volt, ennek pedig pontosan a fele a Belgrádi Opera közönsége előtt. Akkor Erzsébet királynét játszotta Verdi Don Carlos c. operájában. A zenekritikus a szopránénekesnőről elmondta, hogy szerepének megformálásában mindig a zenéből indult ki. Mivel meggyőződése szerint abban rejlik az előadás minden összetevője: az alakítás, jellemábrázolás, színpadi mozgás.

Azóta sok-sok sikeres fellépéséről számolt be a média, és a művésznő érdemeiért számos elismerést kapott. Ezek: a Jugoszláviai Alkotóművészek Egyesületének díja (1978), Októberi Díj (1981), a Kultúra Szikrái díj (1982), Vajdaság Felszabadulási Díja (1988), Újvidék város Novemberi Oklevele (1977), a Szerbiai Közművelődési Közösség Aranyjelvénye (1977), Vuk-díj (2001), a Vuk Karadžić Érdemrend második fokozata (2002), a Pro Cultura Hungarica emlékplakett. Az utóbbit 2003-ban a Magyar Köztársaság Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma adományozta. A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség 2004-ben a Délvidéki Magyar Életfa Díjjal köszönte meg a művésznőnek a délvidéki magyar kultúra művelése terén végzett legalább negyvenéves tevékenységét.

A zene és az éneklés éltette hosszú, sikeres, de nem akadálymentes művészi pályáját. Közben feleségként és édesanyakánt is igyekezett helytállni, sőt tizenegy személyt kiápolt a családban. Férje, Vitkay-Kucsera László gépészmérnök, mindenben támogatta. A művésznő elmondta, hogy a színpadot varázslatként élte meg. Egész nap igyekezett átalakulni azzá a figurává, akit estére alakított. Arra törekedett, hogy minden tudását, érzését ráruházza a szerepre, és csak az előadás után tudott minden másra gondolni.

A meghatódott közönség egy része (Bozsoki Valéria felvétele)

A meghatódott közönség egy része (Bozsoki Valéria felvétele)

„Az opera halhatatlan, ez most egy ilyen átmeneti korszak, el fog múlni, az igazi értékek pedig megmaradnak…” – mondta hat évvel ezelőtt Szerencsés Annának, a Magyar Szó újságírónőjének adott interjújában. Ma is ezt vallja töretlen optimizmussal, és az opera népszerűsítését és a fiatal tehetségek zenei pályafutásának egyengetését tartja fontosnak.

A közönség kedvence volt, és az is maradt. Noha hivatalosan már nem énekel, a jó közönség és a jó hangulat megtette a hatását. Amikor a neki szentelt esten dalra fakadt, a jelenlevők szemébe a hála, a meghatódottság és az öröm könnyei tódultak.

A bensőséges hangulatú rendezvényen bemutatták a pályafutásáról készült kétnyelvű monográfiát. A Vajdasági Színházmúzeum és a Forum Könyvkiadó Intézet társkiadásában megjelent, Álmoktól a megvalósulásig c. gyönyörű könyvet Vesna Krčmar teatrológus szerkesztésében minden bizonnyal örömmel fogják olvasni nemcsak az operaművészet szakemberei, hanem az értékes zene kedvelői is. Mert az igazi értékek és annak művelői példaképeink maradnak.