A hét végén fennállásának hetvenedik évfordulóját ünneplő Zentai Rádió Klub úgynevezett rádiós rókavadász versenyt tartott gyerekeknek. A Népkertben megrendezett megmérettetésen az egyesület legfiatalabb tagjai és az Emlékiskola diákjai mellett adai, nagybecskereki és zombori versenyzők is részt vettek.
Verseny előtti láz (Horváth Zsolt felvétele)
No, de mi fán is terem a rádiós rókavadászat? Az amatőr rádiósok a verseny területén elrejtett adóberendezéseket nevezik rókának, és azokat a versenyzőknek egy iránybemérő készülékkel a kezükben, a terepet járva kell megkeresniük – magyarázta el Baricsek László, a zentai rádiósok egyik vezetője, s hozzáfűzte, hogy azt kiáltják ki győztesnek, aki a legrövidebb idő alatt beméri és megtalálja az összes „rókát”. A szervezők a Népkertben viszonylag kis területen rejtették el az adókészülékeket.
Baricsek elmondta azt is, hogy a rókavadászat hagyományát elsősorban azért ápolják, hogy a gyerekeket a rekreációra, a természetjárásra buzdítsák, és mert a rádiós sportok, így a rókavadászat is, Nyugaton népszerűnek tekinthetők:
– Nálunk régebben minden iskolának volt felszerelése a rókavadászathoz, s így különböző szintű bajnokságokon is részt vettek, manapság azonban mind nehezebb rávenni erre az iskolásokat, hiszen túlterheltek, és a tanárok sem szívesen foglalkoznak ezzel. Szerencsére kivételek mindig akadnak, így erre a versenyre is érkeztek iskolások – jegyezte meg Baricsek, aki mesélt a klub múltjáról is. Elmondta, hogy már a múlt század harmincas éveiben is tevékenykedtek rádióamatőrök Zentán. A rádiós klub honlapján található bejegyzés szerint egy bizonyos Mileta Pecarski, akkoriban a drezdai egyetem hallgatója volt, 1927 nyarán állította össze az első rádióvevő készüléket. Egy évre rá a Zentai Gimnáziumban még egy ilyen berendezést összeállítottak, s lényegében a városban ezt követően vette kezdetét a rádióamatőrködés. Kilenc évre rá Pecarski az első amatőr leadó- és vevőberendezést is összeállította, s a város területéről ekkor kezdtek el a rádió hullámain keresztül kapcsolatokat keresni és fogadni. Baricsek szerint a zentai rádióamatőr egyesülettel kapcsolatos első írásos emlék 1949-ből származik, ennek alapján feltételezik, hogy a Zentai Rádióklubot 1948-ban alakíthatták meg, s ennek alapján ünneplik fennállásuk hetvenedik jubileumát. A kezdetekben a háborúból visszamaradt katonai berendezésekkel létesítettek kapcsolatokat, ezeket aztán továbbfejlesztették, illetve amatőr célokra átalakították.
A rádióamatőrködés, persze, nemcsak kapcsolatok létesítéséről szól, hanem a klub tagjai különböző fokozatú versenyeken is részt vesznek, a fentiekben megemlített rókavadászattal is foglalkoznak, amin keresztül a fiatalok érdeklődését igyekeznek felkelteni a tevékenységük iránt, hogy megszeressék ezt a hobbit, s érdeklődni kezdjenek a rádiótechnika iránt.
A Tisza-parti város rádiósai a természetvédelmi területek népszerűsítéséből is kiveszik a részüket. Ennek jegyében minden évben ellátogatnak egy ilyen, védelem alatt álló területre, ahol néhány napig rádióznak is.
A közhiedelemmel ellentétben a mobiltelefon és a világháló korában a rádióamatőröknek továbbra is jelentős szerepük van a távközlésben, illetve az emberek közti kommunikációban, mivel bármikor megtörténhet, hogy a modern tájékoztatási, illetve kommunikációs eszközök beadják a kulcsot.
Négy évvel ezelőtt a szerbiai árvízhelyzet idején is derekasan részt vettek a mentési akciókban, a kilencvenes évek vérzivatarában pedig az adai és a zentai rádiósok számos helybelin segítettek úgy, hogy a háborús övezetekben lévő rádióamatőrök által szereztek információt a hozzátartozóikról, illetve lehetővé tették, hogy a családtagok beszéljenek egymással.
