Én bizony nem viszem túlzásba
ezt a magyarságdolgot. Se háborúzni,
se bezárkózni nem akarok. Az összes balektól,
sumértól, táltostól rögtön elhatárolódom.
Ha kérdezik, milyen Magyarország, így felelek:
kicsi, túrós, olykor paprikás és veszélyes hely.
Én bizony nem viszem túlzásba
a nőiességet sem. A döhös anyamedvéket
és más vadakat messze elkerülöm. Hiszen nem akarom
agyonnyomni a gyerekeket, a sajátjaimat se,
de a másokét sem. Megalázni a férfiakat,
akik csak a húst látják bennem.
Nem viszem bizony túlzásba
a régi, jó emberközpontúságot sem.
Bűntudatból és empátiából néha fókának
vagy madárnak képzelem magam.
Eszek húst, persze, de mindig csüggedten
és bűnbánóan. Ha fürdeni megyek a tengerbe,
minden ismeretlen lénytől bocsánatot kérek.
És nem viszem túlzásba a pihenést sem.
Nálam mindenkinek nagyobb szüksége van
a nyugalomra és az ébredésre. Hagyom,
hogy más aludjon, más álmodjon helyettem.
A félelem az én egyetlen küldetésem.
