Kosztolányi Dezső elszabadult alteregója, Esti Kornél kétségkívül sokkal kevésbé „sötét”, mint, teszem azt, Stevensoné – ezért is vannak fenntartásaim a gótikus regényekkel kapcsolatban –; mindenképpen javára kell írni jeles költőnknek és írónknak, hogy számos társával ellentétben nem veszi túlságosan komolyan önmagát, és nem fél a szóban forgó, a darab alapjául szolgáló novellákban a végletekig fokozni az öniróniát. Példával is szolgálhatna mindannyiunknak, művészeknek és mindenki másnak is ezzel kapcsolatban. Hiszen mindnyájunkban ott él ama „rakoncátlan másik”, amit ha elnyomunk önmagunkban, könnyen meg fogunk sínyleni – a humor viszont kiváló eszköz komor és sokszor nyomasztó elfojtott részünk felszabadítására, urambocsá! akár még kreatív energiák is generálhatóak ezáltal.
Nos, Mezei Kinga és alkotótársai nagy valószínűséggel éppen ezen energiák segítségével hozták létre ezt a pompás, intellektuális humorban nem szűkölködő előadást, amely – várakozásaimnak megfelelően – igazi csemege a minőségi színházat kedvelő közönségünk számára. A néző az első felvonás egy óráját egyvégtében végigkacagja, miközben – tudatosan vagy csupán a sejtés szintjén – önmagán is nevet; ez pedig, az élvezeten túl, még terápiás jelleggel is bír. Mezei a múlt évadban már megmutatta ugyanezzel a társulattal együtt dolgozva, mi a különbség a nívós vígjáték és az olcsó ripacskodás között, amikor a Május van, Tisztelt Úr! című előadást készítették. Ami különösen figyelemre méltó, hogy elmerészkedik egészen a populáris színház határáig, oly módon, hogy mindez nem megy a minőség rovására. Ez pedig azért is rendkívül fontos, mert általa szélesebb közönséget tud megszólítani, egyúttal a színházlátogatókat „nevelni” is; ergo nem ő próbál a közönség – sajnos gyakorta silány, kereskedelmi televíziók műsoraihoz szokott – igényeinek mindenáron megfelelni, hanem valós értékeket mutat fel számukra, melyek igenis tudnak szórakoztatóak lenni, egyúttal viszont elgondolkodtatóak és nem utolsósorban lelket gyönyörködtetőek is. (Az előadás egyetlen hibájául azt az apróságot róhatjuk fel, hogy a második felvonásban néhány helyütt talán kissé elül a történet: félreértés ne essék, ezek a jelenetek önmagukban szintén tökéletesek, ám líraibb és kevésbé kacagtató mivoltuknál fogva cseppet álomba ringatják az addig érezhetően izgatott közönséget. Talán két különálló darabot is megérdemelne ez a novellaciklus. Vagy többet.)
Ami a színészi játékot illeti, ismételten emelem kalapom a társulat előtt. Ezúttal, véleményem szerint, még keményebb feladattal kellett megbirkózniuk, mint a fentebb említett, Szép Ernő szövegei alapján készített előadás esetében – mindazonáltal egytől egyig pompásan helytálltak. Érdekes volt a cseppnyi kontraszt az „öreg róka” Balázs Áron – talán megengedhető számomra így titulálni egy generációmbéli művészt, természetesen csupa szeretetből – és a ZMK fiatal társulata között. Míg az előbbi egyaránt játszott rutinból és szívvel-lélekkel, addig az utóbbiak friss, ifjonti energiáikat szabadították fel; az összhang tökéletesnek bizonyult. A rendező bravúrosan ötvözte a tőle megszokott merész kísérletezést a műfaj „kötelező” kliséivel, így a végeredményt valami lélegzetelállítóan csodás „experimentális burleszknek” lehetne talán nevezni. Mindehhez még társult Mezei Szilárd visszafogott, éppen a régi burleszkek világát idéző remek billentyűsmuzsikája, mely nem tolakodott sehol az előtérbe, és olyan jól illeszkedett a teljes egészbe, hogy éppen akkor kaptad fel mindig a fejedet, amikor néha rövid időre elhallgatott.
Az egyszerű, ugyanakkor izgalmas díszletről, a kosztümökről, a finoman kidolgozott fényjátékról szintén csakis csupa jót lehet elmondani. Bátran kijelenhetem, hogy Kosztolányi magában is egy szelet teljességet nyújtó világa az előadás által még inkább kiteljesedett, és egy újabb dimenziót nyert. Szívből ajánlom mindenkinek – akár többszöri megtekintésre is!
A Zentai Magyar Kamaraszínház bemutatója
estiK
Színpadi töredékek Kosztolányi Dezső Esti-novellái alapján
Szereplők: Balázs Áron (Jászai Mari-díjas, Pataki Gyűrű-díjas, Sterija-díjas), Dévai Zoltán, Lőrinc Tímea (Pataki Gyűrű-díjas), Nešić Máté, Papp Arnold, Szilágyi Áron, Verebes Judit, Virág György. Rendező: Mezei Kinga (Jászai Mari-díjas, Pataki Gyűrű-díjas). Színpadi adaptáció: Góli Kornélia. Zene: Mezei Szilárd (Sterija-díjas). Díszlet: Ondraschek Péter. Jelmez: Aleksandra Pešić.
