2024. április 25., csütörtök

Rozmaringtól Jutkáig

Jódal Rózsa írónő volt a Sorsbontogató vendége

A mai kor azt diktálja, hogy a fiatalság, a fogyasztás az érték. Olyan életstílust erőltet ránk, amelyik nem engedi, hogy megálljunk, igazi dolgokra figyeljünk és belül gazdagodjunk – mondta Jódal Rózsát, a Sorsbontogató rendezvény májusi vendégét és minden jelenlevőt köszöntve a szervező VMSZ Újvidéki Városi Szervezete Női Fórumának nevében Trkulja Gabriella elnök asszony. Ezért rendezvényükön olyan közéleti személyiségeket igyekeznek bemutatni, akik maradandó értékeket hordoznak.

Dr. Gyurai Julianna dióhéjban méltatta az 1939-ben Szécsányon született Jódal Rózsa ismert írónő pályafutását, akinek édesanyja, Börcsök Erzsébet vajdasági írónő esetenként tollba mondta írásait, így Jódal Rózsa életének is korán része lett az írás. A jó hangulatú, tanulságos beszélgetést Jódal Rózsa pályafutásáról és mindennapjairól Szakács Erdély Annamária újságírónő vezette.

A Forum kiadásában megjelent Gömblakók (1988), Jégvirágerdőben (1993), Mindenfáj Jánoska panaszai (1999), A csokinyuszi három kívánsága (2002), Stigma (2005), Kosssssava (2010) önálló kötetek, valamint számos hazai és magyarországi újságban, folyóiratban megjelent elbeszélés szerzője örömmel mondta: nagyon jó volt a híres Börcsök Erzsébet vajdasági írónő egyetlen lányának lenni, aki azért élt, hogy lányát szeresse, és minden titkát elmondja neki. Hozzátette, hálás édesanyjának, hogy beavatta a sikereibe, és a kudarcait sem titkolta előtte, hiszen ily módon készítette fel őt a nagybetűs életre. Mint mondta, később is rendszeresen megbeszélte vele a készülő írásait, ő pedig zsengéivel fordult hozzá, és közvetlenül látta, hogyan születik egy mű a téma kiválasztásával, a megfelelő cím keresésével és a vázlatok készítésével.

Jódal Rózsa visszaemlékezett első, a diákkirándulás témájára Varga Rozmaring néven 7. osztályos korában megalkotott írására, amelyért a Hét Nap Jó Pajtás rovatában a Vaskapu felé c. pályázaton 2. díjként sakk-készletet nyert. Elmondta: édesapja Varga János volt. Utólag sajnálja, hogy nem maradt Varga Rozmaring, mert – tudtával – nincs Rozmaring nevű írónő.

Elmesélte, mekkora élményt jelentett számára Fehér Ferenc író látogatása Versecre, ahol akkor élt a család, és azt is, hogy később kiderült, nem az édesanyja, az írónő miatt ment el hozzájuk, hanem miatta. Az író ugyanis Rózsika jegyzeteiből kívánt meggyőződni arról, hogy a sikeres fogalmazásokat valóban ő írja-e. Írói körökben ugyanis tudták, az édesanya írónő, s azt gondolták, lánya jó írásaiba is jócskán „belesegít”.

Jódal Rózsa elmondta, az szeretett volna lenni, ami az édesanyja: tanár. Élete azonban úgy alakult, hogy mégsem tanár, hanem újságíró, egész népének tanítója lett belőle. Hozzátette, ezt egyáltalán nem sajnálja, mert munkája során sokat utazott, sok emberrel megismerkedett, és közben maga is közvetlen, embert szerető személlyé vált.

A gyermekeit a főiskola után szülte, utána beiratkozott az egyetemre. Házasságban azonban nem volt könnyű gyerekek mellett tanulni, cikkeket írni. Utazásai során hiányoztak a gyerekei. Azok neveléséről szólva elmondta: Béla (újságíró) is, Kálmán (író) is más egyéniség. A férjével szabadságot adtak nekik, a gyerekek pedig, akikhez sok barát járt, ezzel nem éltek vissza.

Arra a kérdésre, melyik volt a legnehezebb helyzet a gyermeknevelésben, Jódal Rózsa elmondta: a fiúk nemi felvilágosítása. Ezt a férjével úgy oldották meg, hogy erről a témáról könyveket vásároltak nekik. A fiúk aztán nevetve mondták: „Megkaptuk a szakirodalmat, fel vagyunk készülve!”

A divat témája kapcsán is őszinte volt az írónő. Bevallotta: szívesen járt tűsarkú cipőben és kalapban. Mindenképpen fontosnak tartja, hogy a nő megismerve önmagát, öltözködéssel kiemelje azt, ami szép benne, és hogy korának megfelelően és alkalomhoz illően öltözködjön. A nyolcvanadik évéhez közeledve rendszeresen tornázik, néha naponta kétszer is, és igyekszik sokat sétálni. Azt tapasztalta ugyanis, hogy például kerti munka és ablaktisztítás után sokkal jobban alszik, mint egyébként.

Elmondta azt is, nála nem múlik el nap olvasás nélkül. A Magyar Szó előfizetője. Ma már számítógépen írja műveit, ismeri a programokat, internetezik, a Facebookon azonban nem szeret magáról és családjáról feltölteni képeket, inkább az élő, személyes kapcsolatokat részesíti előnyben. Telefonon időnként felhívja az idős, nyugdíjas ismerőseit, arra biztatja őket, ki-ki végezze azt, amit még bír (például akinek elég jó a látása, az olvasson), és ápolja a kapcsolatot másokkal.

Megtudtuk, hogy „kedvenc” műfaja korszakonként változott: a Jó Pajtás és a Mézeskalács gyermeklapok munkatársaként gyermeknovellákat írt, az Újvidéki Rádióba kerülve dramaturgként dolgozott és hangjátékokat írt, amelyeket sok nyelvre ültettek át. Később visszatért a novellákhoz.

A sikeres Hadaró Jutka-írásai 1962-től 1989-ig jelentek meg a Jó Pajtásban, majd Jutka újabb „kalandjairól” 2007-ben megszületett a Figyellek, világ című regény. Az írónő elárulta: a Hadaró családban teremtette meg és találta meg azt a négygyerekes nagycsaládot, amelyre ő vágyott egyetlen gyerekként. Kitalált egy életet, amit szeretett volna élni.

Szakács Erdély Annamária a konkurenciáról is faggatta az írónőt, aki úgy vélekedett, hogy az részben jó, mert arra sarkalja az embert, hogy megmutassa, mit tud. Hozzátette, ő maga nem irigy természetű, sem mint nő, sem mint kolléganő.

Arról is beszélt, hogy manapság széthullik a család, még vasárnap sem ebédelnek együtt szülők, gyerekek. Ennek illusztrálására olvasta fel egyik novelláját a Stigma c. kötetéből.

A rendezvényen részletet hallottunk az Álmomban Versecen jártam novellából is, amely első díjat nyert a Majtényi Mihály nevét viselő novellapályázaton. Ebben és a Kosssssava c. kötet címadó novellájában állított emléket Versecnek az írónő, aki úgy érzi, nagyon sok mindent kell még megírnia a Versecen történtekkel kapcsolatban, ezért jelenleg is egy Versec témájú regényen dolgozik.

A sikeres Sorsbontogató rendezvényen sok férfi is érdeklődéssel kísérte a hangulatos beszélgetést. A tiszakálmánfalvi Bátori Ferenc elmondta, sok évig olvasta Hadaró Jutka élményeit, középiskolában, sőt még a katonaszolgálat letöltése utáni időben is kísérte róla az újabb írásokat, és örömét fejezte ki, hogy lehetősége nyílt személyesen megismerkedni Hadaró Jutka szerzőjével.

Mindnyájan, akik ott voltunk a május 10-ei esti újvidéki rendezvényen a városi képviselő-testület Kék termében, hálásak vagyunk Jódal Rózsa írónőnek, aki az egybegyűltekkel – ahogy Trkulja Gabriella fogalmazott – megosztotta a gondolatait, élettapasztalatát és azt a kincset, amelyet magában hordoz, és ami ő maga.