A nagy piros gomb

„Ott a televízió, minden benne van. Nézd, hallgasd, térdelj, imádkozz! Reklámok. Már nem csinálunk semmit, nem is várják el tőlünk, minden automatizált. Akkor mi minek kellünk? Fogyasztónak, Jim! Ha sokat vásárolsz, mintapolgár vagy, de ha nem vásárolsz sok mindent, ha nem, akkor mi vagy, kérdem én, mi vagy?” – mondja Brad Pitt Bruce Willisnek a 12 majom című filmben.

És valóban. Ha bekapcsoljuk tévékészülékünket, máris ömlenek belőle a reklámok, amelyek különösen akkor tudnak rettentően idegesítőek lenni, ha kedvenc filmünket szeretnénk végignézni. Éppen a legizgalmasabb fordulat közben, egy látványos csatajelenet kellős közepén, vagy egy sorsfordító párbeszédet félbeszakítva, jön egy húszperces reklám-összeállítás, amelyben olyan kihagyhatatlan élményben lehet részünk, mint egy rappelő medve, amely tejberizst szeretne eladni nekünk, vagy éppen megtudhatjuk azt a világrengető információt, hogy egy népszerű labdarúgó melyik samponmárkával szabadult meg a korpától. Közben meg nem csak azt felejtjük el, melyik jelenetet szakították félbe, hanem lassan azon is gondolkodnunk kell, hogy egyáltalán melyik filmet is nézzük éppen. Miután pedig megtekintettünk egy háromórásra nyújtott másfél órás filmet, az az érzésünk támad, hogy valójában egy reklámblokkot néztünk, amit megszakítottak egy kis filmmel.

Persze igazságtalanok lennénk, ha csak a televíziózás negatívumait sorolnánk fel. Hiszen gondoljunk csak bele: amikor I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár 1190-ben meghalt a III. keresztes hadjárat során a Szentföldön, nyolc hónap kellett, hogy halálhíre eljusson alattvalóihoz. A televízió megjelenésének hála egy eseményről szinte a megtörténte pillanatában értesülhetünk. Ennek a találmánynak köszönhetően a képernyők előtt ülők milliói átérezhették az olyan történelemformáló eseményeket, mint a Holdra szállás, a berlini fal leomlása vagy a szeptember 11-ei terrortámadások. Az idő előrehaladtával azonban átestünk a ló túloldalára. Manapság tengernyi hírcsatorna áll rendelkezésünkre, ahol ki-ki világnézete szerint magyarázva nézheti a fontos eseményeket, mert a csatornák nemcsak arra gondoltak, hogy ne maradjunk le egy parlamenti ülésről vagy egy politikus beszédéről, hanem azok igényeit is kielégítik, akik kevésbé jártasak a közügyekben. Erre vannak a kerek és négyszögletű asztalok, amelyek mögül elemzők és szakértők magyarázzák el a látottak fontosságát, életünkre gyakorolt hatását. A sporteseményeknél is ugyanezt a képletet alkalmazzák. Végigizgulunk egy focimeccset vagy egy autóversenyt, majd utána jönnek az elemzések, ahol visszavonult edzők, bírók, sportújságírók kivesézik az eredményeket, elmondják, szerintük hol tévedett a csapatfőnök, vagy éppen a bírók mikor hoztak rossz döntést. Az óriási kínálatban vannak olyan csatornák is, amelyekből megtanulhatunk főzni, autót szerelni, de vannak műsorok kizárólag a történelem szerelmeseinek vagy éppen a környezetvédelem iránt elkötelezetteknek is.

Megállapíthatjuk, hogy a televíziós műsorok tekintetében a bőség zavarában küzdünk. Hogy mit nézünk, csak rajtunk múlik. Kezünkben a távirányító, mi nyomjuk meg egy csatorna gombját. És mely műsorokra kapcsolnak a legtöbben? Erre is van válasz, hiszen rendelkezésünkre állnak a nézettségi adatok. Magyarországon a múlt héten a Nagy Duett című zenei vetélkedő volt a legnézettebb, a második helyen a Barátok közt című magyar szappanopera állt, míg a dobogó harmadik helyére az egyik kereskedelmi csatorna híradója került. Szerbiában, egy márciusi felmérés szerint, a közszolgálati csatorna a legnépszerűbb 3,5 millió nézővel, a legnézettebb adások pedig a sportesemények, mint a Bajnokok Ligája és az Európa Liga, továbbá a hazai és a török gyártású szappanoperák élveznek nagy népszerűséget.

Ha a végignézzük a fenti listát, eljátszadozhatunk azzal a gondolattal, hogy ha a kedves nézők megnyomnák a nagy piros gombot a távirányítón, akkor az életük mennyire lenne üresebb attól, hogy nem tudnák, kik nyertek az idei dalversenyeken, vagy hogy Szulejmán szultán melyik udvaroncát fogja kivégezni a sorozat legújabb részében. Szerintem semennyire. Persze a mai világban fontos tájékozottnak maradnunk. Ahhoz, hogy egy baráti beszélgetés során mi is be tudjunk kapcsolódni a társalgásba, „képben kell lennünk”, azonban ahhoz, hogy elbeszélgessünk másokkal, néha meg kell nyomnunk a távirányító nagy piros gombját, ki kell mennünk abba a világba, amit eddig csak a képernyőn keresztül bámultunk. Pont ide illik a Sherry Turkle amerikai szociológustól származó idézet: „Nem tudod mi a valóság? Ami nem múlik el egy áramszünettel.”

És a valóságot húszperces reklámblokkok sem szakítják meg…