A lektor munkájának része, hogy szinte mindennap új kifejezésekkel ismerkedik meg. Úgy ébred, hogy még sosem hallott például az aflatoxinról, a szomatikus sejtről, és a bringóhintó sem tartozott az aktív szókincsébe, a munkahelyére érve azonban elébe pottyan valami furcsa új szó, amellyel kapcsolatban rövid idő alatt „szakértővé” kell válnia, hiszen a megfelelő írásmód megtalálásához gyakran háttértudás szükséges.
Valahogy így esett a megismerkedésem a selfie, avagy most már szelfi írásmódú szóval, valamikor öt-hat évvel ezelőtt. Emlékszem a rácsodálkozásra, valamint az azt követő keresgélésre, kiderítendő, mi fán terem ez az addig ismeretlen nyelvi elem. Valójában az egész világ az idő tájt kezdett barátkozni a selfie-vel – a tevékenységgel (önfotózás), illetve az azt jelölő szóval is. Az Oxford online angol szótárcsalád cikke szerint a selfie 2013-ban az év szava lett (az angolszász területen). A cikk visszatekint a történetére, miszerint 2012-ben kezdett ismertebbé válni, tegyük hozzá, ehhez hozzájárult a technika gyors fejlődése, azaz hogy több eszköz is alkalmassá vált (ön)fotók készítésére – elterjedtek az előlapi kamerával ellátott okostelefonok, a tabletek stb. A selfie szó jóval előbb megjelent az angol nyelvterületen, 2003-ban már használták, sőt található még korábbi előfordulás, 2002-ből, egy ausztrál internetes fórumról, amelyen a kép készítője elnézést kér a minőség miatt, magyarázva, hogy csak selfie.
Talán különös, hogy a csupán tízévnyi időszakra való visszatekintést „jóval előbbiként” jellemeztük, a selfie intenzív pályafutását tekintve azonban korántsem furcsa ez a szóhasználat. A 2002–2003-as első megjelenést, majd az angolszász területen való elterjedést követően 2010 körül már magyar nyelvterületen is megjelent, néhány évvel később még csak ismerkedtünk vele, 2013-ban az év ifjúsági szava lett a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport és a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda felmérése alapján. Mára meg már általánosan ismertté vált, sőt a nyelvhasználók széles körében az aktív szókincs része, minthogy maga a tevékenység is mindennapos. A meghonosodásáról tanúskodik, hogy a 2015-ben kiadott legújabb helyesírási szabályzat szótári részében már szerepel a szelfi, magyaros írásmóddal. A szótárba kerülés alighanem a „körülmények szerencsés összjátékának” köszönhető, minthogy a szótári anyag előkészületei idején a szelfi már eléggé elterjedt a magyar nyelvterületen is ahhoz, hogy szótárazzák. Mint ismeretes, az előző, 11. kiadás 1984-ben jelent meg, abban tehát hiába is keresnénk a szelfit, akárcsak az Osiris-féle Helyesírásban vagy Idegen szavak szótárában; sőt ha a 12. kiadás történetesen három-négy évvel korábban készül el, valószínűleg abba sem került volna bele, legalábbis nem magyaros írásmóddal. Egy idegen szó beilleszkedését (hogy hol tart a jövevényszóvá válás útján) rendszerint az írásmód is tükrözi; a magyaros, kiejtés szerinti írás annak a jele, hogy a nyelv elfogadta a kérdéses szót. Ezt jelzi még, hogy származékai is kialakultak: szelfizik, szelfizés; és összetételekben szerepel: pizzaszelfi, macskaszelfi, popsiszelfi, szelfitéma, szelfiállvány, szelfibot stb.
Említettük, hogy az okostelefonok elterjedésével vált divatossá a szelfizés. Önfotót persze azóta készítenek, amióta fényképezés létezik, csak korábban – száz évvel ezelőtt – a szelfizés kicsit körülményesebb tevékenységnek bizonyult, több időt, előkészületet igényelt a kezdeti nagy méretű fényképezők kezelése, és egy tükör is kellett, mivel a hozzájuk méretezett szelfibotot alighanem csak Toldi tudta volna megemelni.
