Ritkábban használatos szavaink egyike a zurbol. Már négy és fél évszázaddal ezelőtt előfordul (főnévi igenévi alakban) Heltai Gáspárnak A bölcs Esopusnak fabulái című munkájában (amely Kolozsvárott jelent meg 1566-ban): „Vonni kezdé a farkas a kosarat és a róka zurbolni kezdé a vizet farkával, és egyik lábával tartja vala a kosarat, a másikkal pedig köveket szedeget vala a kosárba.” A zurbol ige leginkább ’felkavar’ jelentésben szerepel, eredetileg a halászok zurbolták rúddal vagy evezővel a vizet, hogy, kizavarva búvóhelyükről a halakat, megkönnyítsék a halfogást, de maga a hal is zurbol, amikor megfogják: Amint észrevette mennyire sekélyre tévedt, még egyszer megpróbált menekülni. Habosra paskolta, zurbolta maga körül a vizet, de utána megcsendesedett. Hasa megakadt a homokon, csak óvatosan meg kellett fognom és máris az enyém volt. – A süllő felvágódott a felszínre és ott zurbolt egy rendeset, majd rögtön menekült volna a kőtől, de nem sokra futotta az erejéből. – Fárasztani nem igazán kellett, a lábam előtt erősen húzós vízben „zurbolt” egy kicsit, de gyorsan feladta a harmincegynéhány centis domolykó. – 4-5 másodpercig egy helyben zurbolt, fröcskölt, rázta a fejét, mint egy csuka! – A disznók tényleg tudnak horgászni, vagy legalábbis halat fogni. Pár éve volt módomban megfigyelni, hogy a Tisza egyik holtágában, hogy zurbolták-szűrték a vizet küszíváskor [a küsz nevű hal ívásakor].
Az írók más közegre is vonatkoztatják a zurbol szót, nemcsak vízre: „A kövér fűrjek csak úgy zurbolták körülötte a levegőt; néha majd hanyatt vágódott ijedtében, mikor egy csapat fogoly nagy riadással röppent fel előle, de azért ő nem lőtt se fűrjre, se fogolyra.” (Bársony István: Víg világ); „Most forr ki, mint a jó bor, – gondolja továbbad, – vagy mint a kumisz: mennél többet zurbolják, rázzák, kavarják, annál erősebb lesz.” (Kodolányi János: Holdvilág völgye), „A hideg, nedves hajnalban, a kelő nap vörös fényében lovak és tehenek vonultak a Dunára, asszonyok vitték fejükön a mosnivaló ruhát s Karacs felesége, a földön guggolva, szorgalmasan zurbolta egy tömlőben a most fejt kancatejet.” (Kodolányi János: A vas fiai)
Ha a tejfölt zurbolják, akkor köpülésről van szó, ezt is jelentheti származékaival együtt a zurbol ige: Tejsűrű, túró, aludttej minden háztartásban volt. Ahol több tehén állt az istállóban, ott vajat is zurboltak saját szükségletre vagy eladásra. – Ma fincsit vacsiztam, igazi paraszt kaját: fekete kenyér, házi készítésű zurbolt vaj (anyum csinálta), hozzá házi friss retek és hagyma meg író. – Mama aludttejből és a tetején levő tejszín/tejfölből zurbolta legalább négy órán keresztül. Mennyei volt!
