Mindenki a fedélzetre!

Csík Mónika

2018. május 8., 16:23

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

A politika és a foci mellett a harmadik univerzális téma, amiről szinte mindenkinek van véleménye: az Eurovíziós Dalfesztivál, azaz Eurovízió. Az 1956 óta évente megrendezett verseny egyike a leghosszabb ideje futó televíziós műsoroknak a világon, illetőleg a világ legnagyobb dalversenye a nézők számát tekintve – lévén, hogy Európán kívül is több országban közvetítik, és becsült nézőszáma alkalmanként 100 millió és 600 millió közé tehető. Nem véletlen hát, hogy a ma kezdődő, sorrendben hatvanharmadik eurovíziós dalverseny ismételten megbolygatja a „közbeszéd állóvizét”, ahogy a korábbi dalos csinnadratták is minden évben. Merthogy hiába telt el az első rendezvény óta több mint hat évtized, és hiába változott meg időközben az elnevezésétől kezdve a formátumán át a szabályokig sok minden, mindig voltak és vannak rajongói és ellenzői, sőt olyanok is szép számmal, akik talán egyetlen közvetítését sem látták a rendezvénynek, de tudnak róla, véleményük van róla, s azt hangoztatják is.

Aligha gondolták az Európai Műsorsugárzók Uniójának (EBU) képviselői az ötvenes években, amikor Európa még a háború pusztításaiból lábadozott, hogy elképzelésük, a sanremói dalfesztiválon alapuló, európai dalverseny ötlete, kinövi magát az egyszerű televíziós kísérletből, és egy óriási méretű nemzetközi intézménnyé válik. A kezdetek nem is sejtettek ekkora „karriert”, hiszen amikor az első dalfesztivált megtartották a svájci Luganóban 1956 májusában, mindössze hét ország vett részt benne, ekkor még 2-2 dallal, hogy kitölthessék a műsoridőt. Egyébként ez volt az első és egyben utolsó alkalom, hogy országonként több, mint egy dalt adtak elő, ugyanis a következő évtől már csak egy dal volt engedélyezett minden versenyző országnak. Az alapkoncepció azonban változatlan a kezdetek óta, miszerint a fesztiválon a benevezett zeneszámok élő adásban hangzanak el, majd a résztvevő országok szavaznak a többi résztvevő által benevezett számokra, hogy kiválaszthassák a verseny legnépszerűbb dalát. Az országok az EBU-tag tévétársaságukon keresztül szerepelnek (Magyarországon az MTVA, Szerbiában az RTS), melyek feladata az országot képviselő énekes és dal kiválasztása. Érdekesség, hogy a részvételi alkalmasság az aktív EBU-tagságtól függ, nem pedig az Európán belüli földrajzi elhelyezkedéstől, a névben szereplő „Euro” ellenére. Ez megmagyarázza Izrael részvételét a fesztiválokon; ahogyan azt is, hogy 1980-ban például észak-afrikai országként Marokkó is szerepelt a fesztiválon; sőt a 2015-ös versenyre Ausztrália is meghívást kapott, mint vendégország, lévén, hogy Ausztráliában nagy népszerűségnek örvend a rendezvény. A kimutatások szerint eddig ötvenkét ország szerepelt legalább egyszer az eurovíziós megmérettetéseken, és bár voltak olyanok is, akik rövidebb-hosszabb időt kihagytak sértettség, büntetés, politikai okok és egyebek folytán, esetleg anyagi megfontolásból, nagy visszatérők és állandó versenyzők is vannak a mezőnyben. Állandó és némiképp kiváltságos résztvevőknek számít az „Öt Nagy”, vagyis Németország, Franciaország, Spanyolország, az Egyesült Királyság és Olaszország, ugyanis ők a legnagyobb anyagi támogatói az EBU-nak, mely támogatás nélkül az Eurovíziós Dalfesztivál megszervezése nem lenne lehetséges, így anyagi hozzájárulásukért cserébe előzetes megmérettetés nélkül vehetnek részt a döntőben, versenydaluk színvonalától függetlenül. Nemcsak az „Öt Nagy” finanszírozza persze a rendezvényt, hanem a résztvevő országoknak is bele kell nyúlniuk a bugyellárisukba, befizetve a részvételi és közvetítési díjat, a dalversenyt szervező ország költségeiről nem is beszélve, mindehhez még szponzorok hozzájárulása és állami támogatás is társul(hat), hiszen a dalfesztivál költségei óriásiak. A kisebb rendező országokat igencsak megterhelheti a rávaló előteremtése, sajtóhírek szerint Észtország például, amelynek a legkisebb televíziós társasága van Európában, 2002-ben a szponzori támogatásokkal, jegyeladásokkal nullszaldós eredményt ért el az Eurovíziós Dalfesztivál 26 millió dolláros rendezési költségei mellett. Mindehhez nyilván az is hozzájárul, hogy a rendezés jogát megnyert országok ki szeretnék vágni a rezet, és olyan feltételeket próbálnak teremteni és olyan lebonyolítási helyszínt keresni, amelyekkel turisztikailag reklámozhatják országukat, a széles körű nemzetközi közönségre alapozva. Az Eurovízió történetében a legnagyobb koncerthelyszín egy koppenhágai futballstadion volt, mely körülbelül 38 ezer nézőt fogadott be 2001-ben, amikor Dánia rendezte a fesztivált, a legkisebb település pedig, ahol a show-t tartották, Millstreet volt, Írországban, 1993-ban. A falunak akkor 1500 lakosa volt, bár a helyszín – a Green Glens Aréna – ennél jóval több nézőt fogadott be.

Magyarországot az AWS együttes képviseli

Az országimázs-alakítás mellett az Eurovíziós Dalfesztiválon való szereplés jó alkalmat szolgáltat a fellépő művészeknek arra, hogy az esetleges sikerükre és az őket körülvevő publicitásra alapozva elindítsák vagy kiterjesszék nemzetközi karrierjüket. Így került reflektorfénybe például a svéd ABBA együttes, mikor is Waterloo című dalukkal 1974-ben megnyerték a dalfesztivált, hasonlóképpen ennek köszönhetően szerzett nemzetközi hírnevet Céline Dion is, aki 1988-ban Svájc képviseletében nyerte meg a versenyt a Ne partez pas sans moi című dallal, ámbár a fesztivál története alatt viszonylag kevés fellépőből-nyertesből vált nemzetközi sztár. Az eleve híres, ismert előadók karrierjének persze többnyire újabb löketet adott az eurovíziós szereplés. Közéjük tartozik például a bársonyos hangú olasz, Toto Cutugno, aki közös álomról, egyesült Európáról, határok nélküliségről, szabadságról, repülésről, összefogásról énekelve, az Insieme: 1992 című dalával az európai rendszerváltások eksztatikus hangulatában, 1990-ben megnyerte az Eurovíziót, mi több, dala világsiker lett, számtalan feldolgozás készült belőle, s az ő munkásságára is ráirányította a figyelmet.

Mivel az országok a legtöbb ember szavazatát szeretnék elnyerni, a legtömegesebb zenei ízlésre apellálva többnyire popzenével versenyeznek, emiatt is „ragadt rá” a rendezvényre, hogy a „rágógumi pop”-ot népszerűsíti, holott a szereplő dalok stílus tekintetében széles skálán mozognak, van köztük balkáni zene, dance, folk, görög, latin, metál, rock, sőt heavy metal is. Ez utóbbi vezette győzelemre 2006-ban a Lordit, a finn „szörnyeket”, akiknek látványra épülő műsora megragadt a szavazók emlékezetében a sok egyen-produkció között.

Az előadásmód nyelve is kritikákra ad okot, sokan nehezményezik ugyanis, hogy a fellépők zöme nem anyanyelvén, hanem angolul énekel. A rendezvény történetében többféle szabályozás is volt már az előadás nyelvére vonatkozólag, az anyanyelven éneklést hol kötelezővé tették, hol feloldották a tiltást, mígnem a nyelvválasztási szabadság vezetett odáig, hogy 2003-ban a belga Urban Trad egy teljesen kitalált nyelven énekelt, s később mások is követték a példáját, sok versenyző pedig kevert nyelvet alkalmaz, esetleg az angolba becsempész néhány szót az anyanyelvéből is. A tavalyi győztes, a portugál Salvador Sobral, anyanyelvén előadott dalával bebizonyította, hogy nemcsak az angol nyelvű produkciók lehetnek befutók. Talán Sobral példáján felbuzdulva döntött idén úgy Grúzia, hogy dala a verseny történetében első alkalommal teljes egészében grúz nyelven hangzik el, és Örményország szintén első alkalommal küld teljes egészében örmény nyelvű dalt.

Szerbia színeiben Sanja Ilić & Balkanika lép színpadra

Az előadás nyelve és zenei stílusa mellett a látványelemek és a fellépők hozzáállása is befolyásolhatja a produkció sikerességét, láttunk már vicces, mi több: parodisztikus produkciókat, extravagánsakat, meghökkentőket, lenyűgöző látványvilágúakat, egy szál gitárra épülő minimalistákat, erotikus felhangokkal és megjelenéssel operálókat, különcködőket, megrendítőket és még sokféleképpen rendhagyókat, s érdekes módon sohase lehet előre megjósolni, az adott évben éppen mi lesz az a plusz, ami élmezőnybe juttatja a fellépőket.

– A szavazás! – mondanák erre sokan, hiszen az Eurovízió történetében az egyik legvitatottabb éppen a szavazás, melynek során, sokak szerint, az országok a pontokat a más országokkal fennálló kapcsolataik alapján osztják ki, s ez részben politikai, részben szimpátia alapú, tükrözve az adott országok lakóinak hasonló zenei ízlését és kultúráját. A legtöbb kritika talán a 2007-es elődöntőt érte a nyugat-európai nézők részéről, mert zömében kelet-európai országok jutottak a döntőbe. A döntőbeli szavazást a Time magazin „Béke és Megbékélési Bizottság”-nak nevezte, mert korábban háborúban álló, vagy egymással ellenséges országok egymás dalaira szavaztak. Az ilyen és hasonló szituációkat elkerülendő módosítanak időről időre a szavazási szabályokon, melyek aktuális tudnivalóiról a rendezvény hivatalos internetes oldalán lehet tájékozódni.

Eltelt tehát bő hat évtized a rendezvény történetében, immár 63. alkalommal fog elhangozni a közvetítések előtt játszott főcímzeneként Marc-Antoine Charpentier Te Deum-jának prelúdiuma, és a ma esti első elődöntővel kezdetét veszi a 2018-as Eurovíziós Dalfesztivál Portugáliában, Lisszabonban. 43 ország erősítette meg részvételét a dalfesztiválra, és rendhagyó módon senki sem lépett vissza. A második elődöntőt május 10-én rendezik meg, amelyben harmadikként lép fel Szerbia színeiben a Sanja Ilić & Balkanika Nova deca című dalával, tizenharmadikként pedig Magyarország képviseletében az AWS zenekar szerepel Viszlát nyár című dalával. A döntőt május 12-én rendezik meg, huszonhat ország részvételével.

Bár idén Bulgáriát, Csehországot, Észtországot, Izraelt és Ausztráliát tartják a latolgatók legesélyesebbnek, ez senkinek ne szegje kedvét, hisz a tapasztalatok szerint a papírforma csak ritkán jön be. Ehelyett éljünk az idei Eurovízió jelmondatával: „Mindenki a fedélzetre!”, és kísérjük figyelemmel a rendezvényt, hogy láthassuk, milyen az aktuális zenei felhozatal, és szurkolhassunk a kedvenceinknek.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége

Magyar Szó© 2003 - 2018     Impresszum | Adatvédelem | Előfizetés | Kapcsolat | Marketing | Közbeszerzés (Javna nabavka) | Dokumenti i pravilnici

Támogato: Bethlen Gábor alap