2024. március 28., csütörtök

Megpihent a város

Ettünk, ittunk, megpihentünk – talán így foglalhatnánk össze a mögöttünk lévő két-három napot.

Fotó: Ótos András

Fotó: Ótos András

Hétfőn délután a szokásosnál is őrültebb bolondokháza-hangulat jellemezte Újvidéket, tülkölés, szitkozódás, ökölrázás, mindenki igyekezett befejezni ügyes-bajos dolgait a nagy pihenés előtt. Hogy aztán ne kelljen gondolni semmire! Pontosan érezhető volt a fokozott feszültség, a fordulatszám-mutató a piros mezőn táncolt egész nap. Amikor pedig az őrület legjavában egy taxi telibe talált egy városi autóbuszt a Mercator előtti útkereszteződésen, és a helyszínelés miatt egy jó órára lebénult a forgalom az alagúttól a stadionig, mondani sem kell, meddig feszült a húr.

Fotó: Ótos András

Fotó: Ótos András

Az esti órákban azonban hirtelen, mintha csak gombnyomásra történt volna, elült minden, furcsamód elcsitultak az utcák. Május elsején kihalt város fogadta az utcára lépőket, a lakóépületek előtti parkolóhelyeknek a fele üres volt, a nyüzsgés a szokásosnak az egynegyedére csökkent. Ezt az előkelő, belvárosi kávézó pincére is megerősítette, összeszámolta a vendégeit: a szokásos számnak pontosan az egyharmadát szolgálta ki aznap. Az „újvidékiek” többsége elsején pihent, illetve hazament pihenni. A fent leírtak nagyjából rámutatnak arra, hogy a városban nagyjából hányan élünk, és hogy hányan lakunk itt. Soha még nem volt annyi albérleti lakás Újvidéken, mint most, az ingatlanárak pedig folyamatosan nőnek. A székváros az egyedüli helység az országban pozitív demográfiai mutatókkal, felturbózott, feszesre felfújt léggömb, amelyről senki sem tudja pontosan, hogy mennyi fér még bele.

A hangulatfotók egy modern, telepi házibulin és a Kamenicai parkban készültek május elsején, a pihenés ünnepén.