2024. március 29., péntek

Jelen a jövő szolgálatában

A zentai zsidók deportálására emlékeztek

A holokauszt zentai áldozatainak emléknapja, a zentai zsidók deportálásának 74. évfordulója alkalmából a zsidó üldöztetés éveiben elhurcolt és kiirtott vértanúk emlékére tegnap Zentán, a zsidó temetőben megemlékezést tartottak.

Az emlékezők elhelyezik a kegyelet virágait (Homolya Horváth Ágnes felvétele)

Az emlékezők elhelyezik a kegyelet virágait (Homolya Horváth Ágnes felvétele)

Pejin Attila történész az esemény legelején felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy Izrael állam megalakulásának hetvenedik évfordulóját is most ünneplik, és mivel az 1944-ben deportált zsidók már nem érhették meg, hogy saját országuk legyen, az ilyen megemlékezések külön értéket kapnak, kimondottan egy olyan városban, ahol már nem élnek zsidók.

Ceglédi Rudolf, Zenta polgármestere beszédében arról szólt, hogy a mi tiszteletadásunk nem változtathatja meg a vészterhes múltat, de hozzájárulhat ahhoz, hogy a jövőben ilyen gyalázatos, az emberiséghez méltatlan történések ne ismétlődhessenek meg:

– A múltban történteket meg kell óvni a feledéstől és a közönytől, és ez nemcsak erkölcsi kötelesség, hanem a jövő érdekében végzett munka is. Az emlékezések ugyanis nemcsak a múltról, hanem a jelenről és a jövőről is szólnak. Ezek az alkalmak azért is fontosak, hogy megerősödjön a felelősségtudatunk, és elgondolkozzunk azon, megteszünk-e mindent a saját eszközeink és lehetőségeink felhasználásával, hogy az utódainkra egy türelmesebb, békésebb világot hagyjunk. Mert rajtunk, a mostani tetteinken áll, hogy milyen lesz, ha nem is a világ, de a szűkebb környezetünk, a közösségünk a következő években, évtizedekben. Az utánunk jövő nemzedékeket meg kell tanítanunk arra, hogy az alapvető emberi értékek védelmében minden körülmény között ki kell állni.

Szabados Róbert, a Szerbiai Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke a zentai zsidók sorsáról beszélve néhány mondat erejéig felvillantotta, hogy a birkenuai haláltáborban mely barakkokban kaptak helyek zentai zsidók, és hogy az a maroknyi túlélő is csak a véletlennek köszönhette életét:

– Nagyon kevés zentai zsidó élte túl az első napot, a gázkamrát, akit pedig munkára választottak, az csak későbbre halasztotta a halál pillanatát, hiszen jött a tífusz, a végkimerülés, a krematórium. Kevesen, véletlenszerűen élték túl a haláltábor szörnyűségeit. Amikor a zentai zsidók visszajöttek, keveset beszéltek erről, de nekünk kötelességünk beszélni róla, hogy emlékeztessük a következő nemzedékeket arra, tanuljanak ebből, és megkíméljük őket attól a szörnyűségtől, amikor az emberi élet nem jelentett semmit, hiszen minden egyes élet fontos, és a világ közepe.

A megemlékezésen tiszteletét tette Menyhárt Attila, a szabadkai főkonzulátus vezetőkonzulja és Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke is.

A jelenlévők koszorú elhelyezésével emlékeztek a zentai zsidókra, majd Lőrinc Tímea, a Zentai Magyar Kamaraszínház színművésze, valamint a Cor Jesu városi kamarakórus ünnepi műsora zárta a megemlékezést.