A kishegyesi Zsolnai Ákos több helyen, több szerepben kipróbálta, és próbálja ki magát folyamatosan. Szabadúszó operatőrként, fotósként dolgozik, emellett az MTVA külsős munkatársa, bár nem zárkózik el a folyamatos változástól, fejlődéstől, tanulástól. A szabadúszói létről, a filmezésről és az eddigi élményekről beszélgettünk a jelenleg Szentendrén élő Ákossal.
Mivel foglalkozol jelenleg?
– Szabadúszó operatőrként egy ideje fő- és mellékállásban is ezzel foglalkozom. Népszerű most szabadúszónak lenni, hiszen ennek alapja az, hogy az ember kiélhesse a kreativitását, mivel, ha csak egy témára fókuszálunk, ez nem valósítható meg. Mindig találni kihívást, ami által lehet fejlődni. Jelenleg az MTVA-nál vagyok külsős operatőr-asszisztens, valamint megkeresésre dolgozom. Forgattam már cégbemutató és eseménybemutató videókat, reklámfilmeket, videoklipeket, továbbá önkéntes alapon a Gyógyító jó szándék Alapítvány csapatába is csatlakoztam, ahol szintén videózom. Eredetileg kommunikáció és médiatudomány szakra jártam, bár nem fejeztem be, csak abszolutóriumot szereztem, ennek ellenére tartottam már az egyetemen is órát. Az abszolutórium megszerzése után a Balassi Intézet Márton Áron Szakkollégiumában kaptam munkát, mint pályázati koordinátor.
Mindig is érdekelt a filmezés?
– Középiskolában a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumba jártam, ami egy reál szakirányú matematikai gimnázium, de mivel tehetséggondozó, ezért a vezetőség fontosnak tartotta, hogy a diákok egyéb érdeklődéseit is kielégítsék. Több szakkört is indítottak az oktatással párhuzamosan, többek között a filmezést is. Ez felkeltette az érdeklődésemet, már korábban is észrevettem magamon, hogy érdekelnek a kamerák, a filmezés. Így belevágtam a szakkörbe, és annyira egy hullámhosszra kerültünk a tanárokkal, Horvát Mihállyal és Póth Imrével, hogy később ez a tanulási eredményeimen is sokat javított, hiszen valamiben megtaláltam magam. Ahogy jobban beleástam magam, rájöttem, hogy vannak exhibicionista hajlamaim is, és a kamera előtt is szeretek lenni, ezért választottam a kommunikáció és média szakot, de az egyetem alatt folyamatosan filmezgettem, képeztem magam ebben az irányban.
Szabadúszóként az ember több érdekes felkérést is kaphat. Neked melyek azok a munkáid, amikre a legbüszkébb vagy?
– Minden munkámra büszke vagyok. Amikor utólag megnézem bármelyik kisfilmemet, mindig előtörnek azok az emlékek, gondolatok esetleg problémák, amik a készítés alatt fogalmazódtak meg bennem. Mivel elkészült a film, ez azt jelenti, hogy a problémákat megoldottuk a csapattal. Nyilván egyik sem tökéletes, hiszen ez egy olyan műfaj, amit a végtelenségig lehet csiszolni, de pont ezért meg is kell tudni állni. A televíziózásban forgatási idők, határidők vannak, amiket be kell tartani, és az adott időintervallumból kell a legjobbat kihozni. Természetesen van pár videó, kisfilm, amikre különösen büszke vagyok. Amíg Zentán voltam, addig elkészült a kétrészes animációnk Kecsenovity Egonnal, a Kicsi Klájd és a nagyvilág, ami több fesztiválon is járt, és díjakat is nyert. A Balassi Intézet Márton Áron Szakkollégiumában pályázati koordinátorként dolgoztam, de emellett lehetőségem volt kipróbálni magam a rendezvényszervezésben, ahol a média-lefedettséget is a kollégistákkal csináltuk. Közben az egyetemi éveim alatt elkészítettük a Metrómulatós videoklipet, amit a négyes metró egyik, akkor már elkészült állomásán forgattunk, és bár vegyes volt a fogadtatása, úgy gondolom, hogy egy szakmai szempontból korrekt videoklip lett. Az egyetem végén a vajdasági televíziónak a zentai származású Laskovity Ervinnel elkezdtük forgatni a Budapest Retour magazinműsort, ahol olyan vajdaságiakkal foglalkoztunk, akik Magyarországon élnek, és mertek belevágni valamibe. Minden nap egy új lehetőség, ha kellően figyel az ember, akkor mindig lehet tanulni, és fejlődni. Ezenkívül sokat dolgozom együtt a zentai Mayfly filmklubbal, ami nem mindig aktív, de mindig működik. Próbáljuk összefogni a fiatalokat, segíteni nekik, nyári videótáborokat szervezünk, nagyon összetart az a közösség is.
Most egy aktívabb időszakot tudsz magad mögött. Mitől volt sűrű a 2017 nyara?
– Bár kellett egy kis idő, míg beindult a szabadúszói lét – hiszen időbe telik, amíg az ember nevét ismerni kezdik, és megtalálják a megrendelők – tavaly nyáron rengeteget dolgoztam. Elsősorban a Fonóval kezdtem együttműködni, nekik készítettem videókat, jelenleg is egy videoklipjükön dolgozunk, ami azért érdekes, mert népzenének talán még nem is készült videoklip. Egy ismerősömnek köszönhetően a Budapest Parkban is dolgoztam, ez egy koncerthelyszín, és a koncerteken a kivetítéseket csináltuk. Mellette még ment a Budapest Retour, továbbá jött egy lehetőség, amire nem számítottam. A budapesti FINA vízi világbajnokságon dolgozhattam, mint evs operátor és operatőr. Rendeztem is, operatőrként is dolgoztam, és ezáltal egy nemzetközi, világraszóló rendezvényen vehettem részt, rengeteg kapcsolatra tehettem szert, külföldi kollégákkal is megismerkedhettem. Ennek köszönhetően később a Debreceni Virágkarneválon is dolgozhattam, továbbá forgattam a Dombos Festen, majd elkezdtem dolgozni a szentendrei Médiaközpontban. Az ottani családias légkör annyira jó volt, hogy azóta a szakmai életemet próbálom úgy intézni, hogy a csapatban jó legyen a hangulat, mert az kihat a munka eredményére is. Önmagamról is sokat megtanulok így, rájöttem: fontosnak tartom azt, hogy a tudást, amit megszerzek, átadjam. Szeretek fiatalokkal dolgozni, tanítani őket, tőlük tanulni. A szentendrei Médiaközpont után az MTVA-nál kaptam munkát, mint külsős operatőr-asszisztens. Úgy gondolom, hogy ott olyan szakemberek vannak, akiktől rengeteget lehet szakmailag tanulni, és technikailag a magyar televíziózásnak ott a csúcsa. Többek között a Család-barát magazinműsoron dolgozom, szeretem ezeket a riportokat, történeteket, mert ezekből is sokat lehet okulni.
Mik a terveid?
– Külsős munkatársként az a jó, hogy nem kellett feladnom a szabadúszó létet. Tudatosan választottam ezt, hogy több dologgal is foglalkozhassak egyszerre. Emellett szeretnék saját tartalmat gyártani, eldönteni, hogy miről forgatok. Magyarországon egyre népszerűbbek a vlogok, YouTube-csatornák, szívesen indítanék én is, ez az ötlet is érik bennem, továbbá szeretném kipróbálni a rádiózást is. Fontos számomra a közösségépítés, és egyszer szeretnék egy olyan vállalkozást indítani, ahol lenne egy hely, ahová be tudnék vinni egy közösséget, egy kis kultúrát, s mindennek kellő médiajelenlétet is biztosíthatnék. A mindennapokat úgy élem meg, hogy tanulok az emberektől, a munkámból, a kollégáktól.
