2021. július 29., csütörtök

„A házam sem ér annyit”

Százezer dináros büntetést kapott a torontálvásárhelyi Lőrinc József, mert részegen hajtotta a biciklit

A torontálvásárhelyi Lőrinc József nem akart hinni a szemének, amikor megkapta a pancsovai szabálysértési bíróság antalfalvi (Kovačica) kirendeltségének az ítéletét: (kétrendbeli) kerékpáron való ittas közlekedés miatt összesen 108 ezer dinárt kell(ene) fizetnie! Elsősorban a 2016. október 20-án elkövetett közlekedésbiztonság elleni vétség miatt kell vezekelnie, amikor is a dél-bánáti Torontálvásárhelyen, az éjszakai órákban „erősen ittas” állapotban vezette kerékpárját. A vérében akkor 2,12 promil alkoholt mértek. Aztán 2017. július 30-án jött a „ráadás”. Igaz, a második esetben nem volt annyira ittas: 1,01 promillal, közepes részegségi állapotot regisztrált nála a közlekedési rendőrség.

A „veszélyes” bringázó (Kecskés István felvčtele)
A „veszélyes” bringázó (Kecskés István felvétele)

A két esetet összevont eljárásban tárgyalta a szabálysértési bíró: az első esetért 100 ezer dinárt, a másodikért pedig nyolcezer dináros büntetést szabott ki a bringázóra. Emellett még 1200 dináros perköltséget is kiróttak rá.

Józseffel egy morzsolásnál találkoztunk. A 37 éves fiatalembernek állandó munkahelye nincs, napszámból él. Vagy inkább tengődik. Mert, mint mondja, jó, ha a téli hónapokban megkeres havonta néhány ezer dinárt. Pedig Torontálvásárhelyen sokan ismerik, és mint mondja, évente hetven gazdához jár el alkalmi munkára. A házban viszont, amelyben lakik, lekapcsolták a villanyáramot, mert nem fizette be a számlát. Még a kutyája is otthagyta, mondja keserűen.

Nem tagadja, hogy 2016-ban ittasan kerekezett hazafelé a torontálvásárhelyi medencénél lezajlott buli után. Azt mondja, a falu bejáratánál levő körforgalomnál akkor razzia volt, hét rendőr mindenkit leállított. Még az arra járó gyalogosokat is. Mint mondja, a részegsége ellenére a biciklin ülve nem veszélyeztette sem mások, sem pedig a saját maga testi épségét. A rendőrök fújattak vele, jegyzőkönyvet vettek. Elmondása szerint azóta nem kapott egyetlen bírósági beidézést sem. Lehet, hogy volt ilyen, de postaládája sincsen. Lehet, hogy elvitte a szél. A közelmúltban a rendőrök szóltak neki, hogy jelentkezzen az antalfalvi szabálysértési bíróságon, mert ellenkező esetben ők állítják elő.

Torontálvásárhely központja (Kecskés István felvčtele)
Torontálvásárhely központja (Kecskés István felvétele)

A „nép nevében” 2018. március 21-én kihirdetett ítélet összegét látva, nem akart hinni a szemének.

– El sem akartam hinni, amikor a bírónő kimondta a büntetés összegét. Tisztában vagyok vele, hogy a vétségért fizetni kell, de ennyi pénzt el sem tudok képzelni. Ha netán eladnám a házamat, azért sem kapnék annyit. Olyan házam van, hogy „ne adj’ isten!”. Még százezerbe sem kerül. Végtére pedig nem repülőt vezettem ittas állapotban. Hajtási engedélyem nincsen. Senkit sem veszélyeztettem a biciklin. Soha semmilyen bűncselekményt nem követtem el: nem verekedtem, nem loptam. A faluban mindennaposak a lopások, betörések, és az elkövetőknek hajuk szála sem görbül. Rám pedig most egy ekkora büntetést róttak ki. Úgy látszik, hogy én vagyok a legnagyobb bűnös a faluban – panaszolja elkeseredetten.

Ahogy szokták mondani: a szegény embert az ág is húzza. József ugyanis előre belenyugodott a sorsába: a szabálysértési bírónő kérdésére azt válaszolta, hogy nem kéri az ítélet írásban való megindokolását és lemondott a fellebbezési jogáról is.

– Mind a 108 ezer dinárt 15 napon belül ki kellene fizetni. Van egy lehetőség, hogy hathavi lefizetéssel törlesszem. De az esetben már be kellett volna menjek, hogy azt kérvényezzem. Nem mentem be, mert ekkora összeget hat hónap alatt sem bírok kifizetni. Azt mondta a bírónő, hogy vagy kifizetem a büntetést, vagy börtönbe megyek. Hát akkor inkább a börtönt választom. Ott is elmehetek dolgozni. Azt is kérdezte, hogy panaszt nyújtok-e be a végzésre, mondtam, hogy nem. Most majd lesz, ahogy lesz. Nem megyek sehova. A rendőrök úgyis eljönnek értem. Ha esetleg 5000–10 000 dináros büntetést kapok, azt még hat hónap alatt a napszámból valahogy kifizettem volna. A házat viszont nem adhatom el, mert akkor nem lesz hol laknom. Valójában az is apám nevén van. Ideadta, hogy ne legyek az utcán. Anyám többször is férjhez ment. Most is kinn él Németországban. Néha küld egy kis pénzt. Évente, ha egyszer hazajön. Én meg egyéves koromtól hol itt voltam, hol ott. S most itt vagyok egymagamban. Semmim sincsen.

Mint mondja, édesapja egy másik házban él, úgyszintén egyedül. Cukorbeteg. Azt mondják az orvosok, hogy hamarosan amputálni kell a lábát. Ha pedig a fia börtönbe megy, akkor nem lesz, ki gondozza.

Baj a baj hátán. Józsefnek pedig nem marad más hátra, minthogy menjen morzsolni, fát vágni, ahová hívják. Nem panaszkodik, kitavaszodott és egyre több munka van. A bánáti falvakban már napszámost sem könnyű találni.

Kedden pedig életbe lépett a közlekedésbiztonsági törvény módosított, pontosabban szigorított változata, amely többek között az eddigieknél jóval magasabb büntetést irányoz elő az ittas járművezetők  szankcionálására. Ezzel kapcsolatban egymásnak ellentmondó kommentárokat hallani. Nyilvánvaló, hogy a súlyos kimenetelű baleseteknek nagy részét az ittasság okozza. Viszont tekintettel az emberek anyagi helyzetére, nyilvánvaló, hogy a horribilis büntetéseket egyre többen fogják majd börtönbüntetésre váltani. Az is tény, hogy valakinek az anyagi helyzete nem lehet felmentő ok arra, hogy saját hibájából veszélyeztesse mások vagy a maga biztonságát. A kétkedők viszont elsősorban attól félnek, hogy az ostor majd olyanokon csattan, mint a fenti esetben. Vagyis, hogy nem a sötétített ablakú terepjárók vezetőit ellenőrzik majd szigorúbban, hanem a falvainkban netán papucsban bringázók lesznek majd a közlekedésbiztonság potenciális veszélyeztetői.