Antal Attila a KDSZ-ben
A Luigi Pirandello műve alapján, Paolo Magelli rendezésében készült A hegyek óriásai című előadás bemutatójára került sor szombaton a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban, vasárnap és tegnap pedig a reprízekre. A projektum keretében a Lifka Sándor Art moziban How to Watch? azaz Hogyan nézzünk? címmel Antal Attila rendező tartott műhelymunkát, amely a kisebbségi színházak helyzetét taglalta, kiindulva abból, hogy a produkció öt kisebbségi színház részvételével készült, akik ily módon még nem dolgoztak együtt. A műhelymunkán szabadkai színművészek vettek részt, és azok, akiket érdekel a színházi munka. A résztvevőknek olyan gyakorlatokat kellett teljesíteniük, amelyek által megtapasztalhatták, hogy milyen az, amikor rövid időn belül kell csoportot kialakítaniuk, hogyan lehet ebbe beilleszkedni, és ezt milyen helyzetek segítik elő. Antal Attilát a műhelymunkáról és a kisebbségi színházak helyzetéről kérdeztük:
– Rengeteg kérdés merülhet fel a színházakkal kapcsolatban, a kisebbségi színházak esetében pedig ezek a kérdések hatványozottan fontosak, legyen szó akár etikai, esztétikai vagy politikai szempontokról. Olyan intézményekről van szó ugyanis, amelyek valamiben másmilyenek. Legnyilvánvalóbbak a nemzeti, nyelvi különbségek. Ezek kapcsán felmerülhet például, hogyan viszonyul a többségi nemzet egy kisebbségi színházi intézményhez, ugyanakkor mik az elvárások az anyaországtól, hogyan szólíthatják meg ezek a színházakat a nézőket, egy ilyen színházi környezetben van-e lehetőség újításokra, egy kortárs és korszerű színházi nyelv kialakítására, ami autonóm módon is működhet, mégis kommunikál úgy a többségi nemzettel, mint az anyaországgal. Fontos kérdés az is, hogy a kisebbségi lét úgymond egy beskatulyázott helyzetet eredményez-e, és lehetséges-e ebből kilépni. A Hogyan nézzünk? cím utal arra is, hogy szükséges-e egyfajta háttér információval rendelkeznünk, amikor egy kisebbségi színházi előadást nézünk, kell-e ismernünk a környezetet, vagy elég csak simán átadni magunkat az előadásnak. Nem csak az a fontos, hogyan nézzünk, hanem az is, hogyan éljük meg egészében a látottakat. A műhelymunka vége felé tartva egy tartalmas beszélgetés indult azzal kapcsolatban, hogy vannak-e előnyei és hátrányai a kisebbségi színházaknak. Előny-e a szélesebb rálátás vagy az, hogy több kultúrkörből tudunk meríteni a munkánkhoz. Hátrány-e az esetleges beskatulyázottság, az elvárásoknak való megfelelés, kell-e ebből kilépni, ha igen, akkor pedig hogyan. Szerintem fontos a kisebbségi színházak kérdésével foglalkozni. Ez a projektum nagyon jó alkalmat adott arra, hogy európai kontextusból szemléljük ezt a kérdést, hiszen nem csak mi magyarok vagyunk kisebbség. Fontos erről beszélni, mert a téma nincs eléggé taglalva, sokan talán nem is gondolnak arra, hogy kisebbségi színházakban is megvalósulhatnak izgalmas, figyelemfelkeltő produkciók, amelyek szélesebb kört érintenek – fejtette ki Antal Attila.
