2024. március 29., péntek

Éltessük anyanyelvünket

A Kossa János MNYEOK bemutatkozása a Petőfiben

Gyakran elhangzik az utóbbi időben édesanyanyelvünkre, kultúránkra, hagyományainkra vonatkoztatva is: „Nem ápolni kell azt, mert nem beteg, nem őrizni kell, mert nem rab – hanem éltetni kell! Éltetni, hogy örökül hagyhatjuk gyermekeinknek, unokáinknak – a jövő nemzedékeinek.

Ez egyik alapvető célja a JMNYE, a VMNYE jogutódjaként 2010-ben létrejött, 2011-ben bejegyzett Kossa János Magyar Nyelvművelő Egyesületnek és Olvasóklubnak (MNYEOK). Erről, névadónkról, Keck Zsigmondról (1907–1980), írói nevén: Kossa Jánosról, a Szabad Vajdaság, majd a Magyar Szó első főszerkesztőjéről, a JMNYE alapító tagjáról is beszélgettünk a múlt héten a Darányi-telepen, a Petőfi Sándor MMK Társalgójában. A szép számú hallgatóság meghatódva nézte végig az Újvidéki Televízió dokumentumfilmjét a 70 éves Magyar Szóról, amelyben megszólaltak lapunk Nagy Öregjei, köztük: Keck Zsigmond, Gál László, Lévay Endre, Majtényi Mihály.

Kossa Jánosnak öt, nyelvészeti tárgyú könyve jelent meg életében: A kettős idegenségben, a kötetek válogatott nyelvi írásait tartalmazza, dr. Szeli István szerkesztésében. A napjainkban is tanulságos könyv Budapesten jelent meg 2003-ban, a Timp Kiadó gondozásában. Mint dr. Szeli István írja a könyv bevezetőjében, „»…úgyszólván az egész könyv a szerbhorvát és a magyar nyelv egymásra hatásának a problémáival foglalkozik. Meg aztán az is világosan kitűnik belőle, hogy nincs »jugoszláviai magyar nyelv«, hanem csak »magyar nyelvhasználat Jugoszláviában«”.

Kossa könyveit nemcsak szakmai körökben értékelték, hanem igen népszerűek voltak mindazok körében is, akik afféle kézikönyvként forgatták akár magánhasználatra, akár iskolai segédeszközként. „A hibákat – különösen a vissza-visszatérőket – nem árt ismételten is szóvá tenni, hogy jobban tudatosodjanak” – írta A mi nyelvünk (1978) előszavában.

A szerbhorvát–magyar kétnyelvűség Kossa János állandóan visszatérő témája. Még ha nem is ilyen címmel ellátott fejezetbe sorolja be cikkét, ez a szempont akkor is felismerhető a tárgyalt nyelvi jelenség elemzésében. Úgy véljük, feltétlenül igaza van, amikor azt hangoztatja, hogy a magyar nyelv épségét és tisztaságát, az idegen hatások kiszűrését nem a szigorú nyelvi elkülönüléstől és elszigetelődéstől kell várnunk. Sőt: minél jobban sajátítjuk el a szerbhorvát nyelvet, annál világosabban ismerjük fel az anyanyelvünkben rejlő törvényszerűségeket és sajátságokat – mutat rá dr. Szeli István a könyv bevezetőjében.

Dr. Csáky S. Piroska (az alapító tagok közül már csak ő van életben) felvezetőjében a Jugoszláviai Magyar Nyelvművelő Egyesület létrejöttének előzményeiről (1960), megalakulásáról (1964), első elnökéről, dr. Szeli Istvánról, majd a VMNYE-ről beszélt. Tóth Bátori Erzsébet a történetet a Belvárosi Társaskörre emlékezve folytatta, valamint a nyelvművelők közreműködésével létrehozott asztaltársasági programokról is szólt. Részletezte a VMNYE jogutódjaként megalakult Kossa János MNYEOK körülményeit. Miklós Csongor a nyelvről, édesanyanyelvünkről, a lektori találkozókról, eddigi programjainkról, a május közepére tervezett újabb lektori továbbképzésről beszélt, amelyet a Magyar Szó székházában terveznek megtartani. Stanyó Tóth Gizella Keck Zsigmond/Kossa János életútját méltatta. Törőcsik Rozália részletet olvasott fel Kossa János: Kettős idegenségben c. válogatott nyelvművelő írásaiból. Fésűs Marika megzenésített versekkel tette színesebbé édesanyanyelvünk szeretetét népszerűsítő műsorunkat. Harmonikán kísért Gábor Károly nyugalmazott zenetanár.