Látványos katonai díszszemlével, fegyver- és haditechnikai eszközök bemutatójával emlékeztek meg tegnap délelőtt Újvidék központjában 1815. április 23-ról, amikor a szerbek Takovón fegyvert ragadtak, és Miloš Obrenović vezetésével felkelést indítottak a török ellen – ez volt a második szerb felkelés. Ezen a napon ünnepeljük a Szerbiai Katonaság napját.
Fotó: Dávid Csilla
Željko Petrović tábornok, a hadsereg első szárazföldi brigádjának a parancsnoka aktualitásokkal átszőtt, hatperces hadtörténeti visszatekintésében hat alkalommal említette Oroszországot, ünnepi felszólalásában kiemelten beszélt a szerb és az orosz haderő közös történelmi gyökereiről.
– 1815-ben az elnyomás ellen lázadtunk fel, a felkelés akkor vallási és szociális követelésekkel átszőtt nemzeti mozgalommá nőtte ki magát. Független szerb államot követeltünk, európai előjelű országot. De nem ez volt az első kísérlet Szerbiában a katonai szerveződésre. Az első reguláris szerb csapatok 1808-ban jelentek meg, Karađorđe szervezésében, orosz egyenruhában. A második szerb felkelés már összetett, katonai-diplomáciai és államalapító folyamat volt, a modern Szerbia elismeréséért folytatott harc. 1827 és 1829 között Oroszország támogatta Szerbia autonómiatörekvéseit, katonaságunk az orosz hadseregről vett mintát, az aktív tisztek is onnan jöttek. 1830 és 1836 között megalakult a gyalogezred, a lovassági és egy tüzérségi ezred is. Abban az időszakban küldtünk először leendő tiszteket – tizenkettőt – Oroszországba kiképzésre. Szerbia függetlenségét végül a berlini kongresszuson ismerték el 1878-ban. A fegyverhasználat és a katonaság abban az időben került be a szerb politikai kultúrába, a népfelszabadítás missziója ebben az időszakban ruházódott rá a katonaságra – mondta a tábornok.
Újvidék belvárosában aprja-nagyja kipróbálhatta, mennyire kényelmetlen az M-84-es harckocsi vagy a 2K12- és a hasonló rakétakilövő rendszerek vezetőfülkéje (Dávid Csilla felvétele)
– Ma a Szerbiai Katonaság rendezett és arányosan fejlődő intézmény, igyekszik lépést tartani, visszavágó erőt képviselni korunk modern fenyegetéseivel szemben, ugyanakkor arányos országunk, azaz népünk erejével. Polgáraink körében a legnagyobb bizalmat élvező intézmény. Brigádparancsnokként büszke vagyok egységeink elért eredményeire, a kitűzött célokat rendre elérjük. A 240. légvédelmi rakétadivízió sikeresen védi egünket sok-sok éve, a folyamőrségnek köszönhetően pedig folyami útvonalaink biztonságosak. Még azt is elmondhatjuk, hogy a péterváradi Katonakórház személyzete odaadó tevékenységének köszönhetően Újvidék és Vajdaság polgári lakosságának egészségvédelme is magasabb színvonalat ért el – mondta többek között a tábornok, majd említést tett arról is, hogy a Szerbiai Katonaság egységei gyakran részt vesznek békemissziókban is szerte a Földön. Az első szárazföldi brigád tagjai Libanonba mennek hamarosan. – Katonának lenni sohasem volt könnyű, most sem az. Erőfeszítés és lemondás, ezek jellemzik hivatásunkat. De itt van az erő és a szívósság, akárcsak a felelősségtudat és a becsület, ezért szakmánk mindenképp megérdemli a tiszteletet! – emlékeztetett Željko Petrović.
A haditechnikai eszközök közül talán a mesterlövészek felszerelése keltette fel leginkább az érdeklődést. A felvételen: M-93, Fekete nyíl, a kragujeváci fegyvergyárban készül a szovjet DShK mintájára, 12.7x108 tölténnyel működik. 2 kilométerről is leterít bárkit. A háttérben: 30 mm-es, automata gránátvető, ugyancsak hazai termék (Dávid Csilla felvétele)
Miloš Vučević polgármester az ünnepségen arról beszélt, hogy nem fogjuk elfelejteni a több mint két évszázaddal ezelőtti eseményeket: – Nem leszünk sem lusták, sem gyengék hazánk jövőjének tekintetében! Ti jelentitek számunkra a nyugodt álmokat – üzente katonáinknak a polgármester, majd új győzelmekről, a jobb és szebb jövőről, a biztonság és az életszínvonal növekedéséről beszélt. Emlékeztetett arra, hogy az idén ünnepeljük Vajdaság Szerbiához csatolásának 100. évfordulóját, és a Szerb Katonaság bevonulását Újvidékre.
Az ünnepségen jelen volt Đorđe Milićević tartományi kormányfő-helyettes munkatársaival, egyházaink képviselői, a hadsereg tartalékos és nyugdíjas tisztjei és még sokan mások. Később a rakparton láthattuk a folyamőrség kidíszített hajóinak felvonulását (felvételünkön), ezt követően pedig a Hadseregotthonban katona babbal vendégeltek meg mindenkit. Délután öt óra körül az utolsó lánctalpast is elvitték a Szabadság térről, csupán a feltört aszfalt és a fekete, sűrű olajfoltok utalnak arra, hogy katonaságunk átvonult a belvároson.
