Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 170. évfordulója alkalmából Vajdaság 6 településén neves magyarországi szakemberek Kik szabadon éltek-haltak címmel tartottak előadásokat a szabadságharc délvidéki eseményeiről és kiemelkedő egyéniségeiről. Szabadka és Topolya után Temerin volt a következő állomása az előadássorozatnak.
A temerini Tájházban a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a szegedi Gál Ferenc Főiskola illetékesei tartottak előadást. A szabadságharc történelmi vonaláról Zakar Péter, a szegedi Gál Ferenc Főiskola történésze beszélt, aki a fiatalok fontosságát hangsúlyozta a forradalmi események kapcsán.
– Az 1848/49-es forradalom teljes egészében a fiatalok műve volt, hiszen a márciusi ifjak fiatalok voltak és a problémáik is a fiatalokra voltak jellemzőek. A magánéletük is az ifjúságra jellemző volt, de ami fontosabb, az a politikai hozadéka a dolognak. A régi, feudális Magyarország nagyon hajlongó, címekkel, szabályokkal terhelt ország volt. A márciusi ifjak hoztak először egy olyan politikai kultúrát, amiben azt üzenték, hogy nem érdekes, hogy ki gazdag vagy szegény, milyen címekkel rendelkezik, csak az számít, hogy ki tehetséges és becsületes. Ezért válhatott Petőfi a márciusi ifjak egyik vezéralakjává. Amikor sor került a polgári átalakulás védelmére és először polgárháború, majd szabadságharc tört ki, akkor ezek a rétegek természetesen a Honvédségbe jelentkeztek attól függően, hogy kinek milyen volt a katonai tehetsége. Ha például Görgey Artúr tábornok munkatársait nézzük, mind harminc év körüliek voltak, ahogy maga Görgey is. Amikor nehéz volt a hadi helyzet, akkor nagy bulikat rendeztek, táncestélyekkel tartották fenn a hadsereg jó hangulatát, de amikor harcolni kellett, akkor indultak és megütköztek az ellenséggel. Ebben az időszakban a fiatalok szerepe kifejezetten jelentős volt – hangsúlyozta Zakar Péter történész.
Dr. Süli Attila őrnagy és kutató, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos munkatársa az egyszerű katonák forradalmi szerepvállalásáról, valamint a fennmaradt leletek feldolgozásának nehézségeiről is beszélt az egybegyűlteknek.
– A szabadságharc leverése után ötven évvel, az 1890-es évek végén Kolozsváron alakult egy ereklyemúzeum. Összegyűjtötték azokat a honvédeket, akik hajlandóak voltak megírni a visszaemlékezéseiket. Közöttük többen voltak olyanok, akik harcoltak itt, a Délvidéken is. Ezeknek az emlékiratoknak egy részét már sajtó alá rendeztük, elérhetőek az interneten is, illetve a papír alapú kiadásuk is folyamatban van. Az utóbbi időben felerősödött az a szándék a hadtörténeti kutatásban, hogy ne csak a főhadszíntér, hanem a mellékhadszínterek eseményeit is megvilágítsuk. Kétségtelen tény, hogy maga a szabadságharc katonai sorsa nem itt dőlt el, ugyanakkor az ebben a régióban zajló események is befolyásolták a főhadszíntéren történő eseményeket, elég csak a hadianyag-gyártásra vagy az újoncok adására gondolnunk. Úgy véljük: ahhoz, hogy egy összkép kialakuljon az 1848/49-es forradalom és szabadságharc történetéről, az is szükséges, hogy a mellékhadszíntereken folyó eseményeket és történéseket is felvázoljuk – emelte ki Süli Attila őrnagy.
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság szervezésében megtartott előadássorozat egy hosszú távú kezdeményezés első lépése volt, amit megelőzött Tomik Nimród, a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság elnökének és Molnár Tibor, a zentai levéltár szakmunkatársának Palánkán és Maradékon tartott előadása. Tomik Nimród elmondta, fontosnak tartják, hogy olyan településekre is eljuttassanak neves magyarországi előadókat, ahol viszonylag ritkán hallanak magyar szót, illetve ilyen jellegű történelmi előadást az ott élők.
– Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc az egyik legnemesebb ünnepe a magyarságnak, 170 év után is meg tudjuk ünnepelni és büszkék vagyunk az ott elért eredményekre. A Magyar Történelmi Társulattal a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaságnak van egy együttműködése, és felvetettük nekik, hogy szeretnénk, ha Magyarországról történészek, akár az itteni történészekkel közösen, minél több településre eljutnának és nyílt történelemórákat tartanának. Erre van igény a hallgatóság részéről is és a Történelmi Társulat is pozitívan áll a dolgokhoz. Úgy vélem, hogy ennek van jövője is, és nem csak az 1848-as témában, hanem más évfordulók kapcsán is. Remélem, hogy ezzel elindítunk egy olyan folyamatot, ami éveken vagy évtizedeken keresztül működni tud – hangsúlyozta Tomik Nimród.
A neves magyarországi előadók Temerinből Törökbecsére utaztak, ahol a körút utolsó előadását tartották meg.
