Március 29-én, éppen ma koronázási misét tartanak Székesfehérváron Mátyás király tiszteletére. A jubileumi év kínálja az alkalmat, hogy a legendás királyunk életéhez szorosan kötődő helyszíneken, mint amilyen Székesfehérvár is – a szülőváros Kolozsvár, vagy Budapest, Bécs, Prága mellett –, megemlékezzenek alakjáról. Március 29-e az a nap, amikor a királlyá választott Mátyás végre koronát kapott. Ez 1464-ben, Székesfehérvárott történt meg. Királlyá koronázása nagy eseménynek számított, mint ahogyan megválasztása, vagy későbbi halála is.
„Magyarország történelme kicsit benne foglaltatik a királysírok sorsában. Egy nemzet sincs Európában, amely olyan mostohán bánt volna történelmi nagyjainak földi maradványaival, mint mi, magyarok. Pedig jobb sorsot, nagyobb megbecsülést érdemeltek volna, ezt most már ezer év távlatából biztosan állíthatjuk” – szögezi le Hankó Ildikó újságíró, amikor királyaink sírját veszi sorra. Mint mondja, külföldet járva, bizonyára sokan látták a lengyelek Waweljét, a franciák St. Denis székesegyházát, a spanyolok Escorialját, az angolok Westminsterét, a csehek Szent Vid-székesegyházát. De hol vannak a mi királyaink sírjai?
Mindenütt és sehol. Feldúlták, kirabolták sírjaikat, és nemcsak idegenek, mi magyarok is mindent megtettünk annak érdekében, hogy a legtöbb esetben még nyomuk se maradjon.
Ötvenöt királyunk közül húszat külföldön temettek el (tizenkettőt Bécsben, hatot Prágában, egyet Grazban és egyet Madeira szigetén), háromnak a temetési helye ismeretlen. A Magyarország területén örök nyugalomra helyezett harminckettő közül csak feltehetően I. András nyugszik háborítatlanul eredeti helyén, Tihanyban. Csak egyetlen királyunk hiteles földi maradványa van meg: III. Béla királyé és feleségéé, Chatillon Annáé, a budavári Boldogasszony-templomban, noha ezt is egyesek elvitatják.
Az igazságos, és talán legtöbbször emlegetett királyunk, I. (azaz Hunyadi) Mátyás 1490-ben (április 6-án) hunyt el, Bécsben, 50 évesen. A történelmi feljegyzések szerint megbízást adtak Bodó Aladár és Gáspár főtiszteknek, szállítsák le a Dunán Fehérvárra, hogy ott a méltó végtisztességet megadják neki. Székesfehérvárott a Nagyboldogasszony-bazilikában temették el, átmenetileg a templom közepére helyezték, mert sírkápolnája halála idejére még nem készült el. A koronázó bazilikának is nevezett templom a korabeli Európa egyik legnagyobb, a középkori Magyar Királyság legnagyobb és legfontosabb temploma volt, melyet I. István kezdett el építtetni nem sokkal az államalapítás után.
A hihetetlenül gazdag bazilika az évszázadok során folyamatosan épült. Történetének a török hódoltság vetett véget, ugyanis ez alatt az idő alatt a királyok városa oszmán és keresztény ostromok sorát szenvedte el. Maradványai kevésbé látványosak a belváros többi látnivalójához képest, de jelentősége fölülmúlja azokét: Orseolo Pétertől IV. Béla kivételével (őt egy másik fehérvári bazilikában kenték föl) egészen I. Ferdinándig minden magyar uralkodót a falai között koronáztak királlyá, emellett pedig tizenöt uralkodónk végső nyughelyéül is választotta a templomot. A templom több száz éve nem létezik, de Magyarország hivatalos emlékhelyeinek egyik jeles pontja Középkori Romkert – Nemzeti Emlékhely néven.
