A rovatban részleteket találhatnak azokból a beszélgetésekből, amelyeket az eltelt 20 év folyamán jegyeztem fel. Minden történet valós, csak a neveket változtattam meg a klienseim diszkréciója miatt. Bizonyára mindenki talál majd valami hasznosat a maga számára is.
– Nem tudom, hogy emlékszik-e még rám, tíz évvel ezelőtt egy szemináriumon találkoztunk. Lidi vagyok, Belgrádban voltunk, s én abban az időben nagyon elégedetlen voltam a sorsommal. A szünetben társalogtunk, s megkértem önt, hogy ingával tegyen fel néhány kérdést a jövőmmel kapcsolatban. Nem szívesen tette meg ezt ön, mert az ingát más dolgokra használta.
– Igen, kerülöm a jóslatokat vele, mert a kíváncsiság elvisz olyan irányba, hogy még többet, s többet kérdezünk, s nem biztos, hogy megfelelő csatornára tudunk akkor kapcsolódni, s ez elszívja az energiánkat. Nagy szükség esetén pontos választ ad az inga, na meg akkor is, amikor káros sugárzásokat állapítunk meg vele, s hasonló energetikai vizsgálatok alkalmával. Veszélybe sodorhat bennünket, vagyis kimeríthet, ha puszta kíváncsiságból tesszük fel a kérdéseket, s ilyenkor nem is válaszol mindig pontosan. Tehát, nem minden esetben ajánlatos a használata. Jóslásra inkább a kártya és a horoszkóp alkalmas.
– Igen, ilyesmit mondott akkoriban is. Ám erősködtem, hogy nekem ez most nagyon fontos, s ön azt mondta, hát jó, nézzük meg. Mivel nem volt önnél se kártya, se horoszkópot ott nem készíthetett, levette nyakláncát, s rám pillantott, hogy lássuk, mi az a nagy gond, ami gyötör. Elmondtam önnek, hogy nem vagyok boldog a házasságban, ám nem merek lépni. Félek, mi lesz a gyerekeimmel, hisz tizenévesek. Nincs sok pénzem, falun élek, ott van biztos munkahelyem. Ott a válási botrány, hova is mennék, szüleimnél sincs sok hely, s ha azt nézem, nem tűrhetetlen a helyzetem, mondhatom átlagos, ám én boldog szeretnék lenni.
Az első kérdésem az volt: tíz év múlva is egy fedél alatt fogok-e élni férjemmel? Az inga válasza: nem.
A második kérdésem az volt: tehát tíz éven belül törvényesen elválok a férjemtől? Az inga válasza ez volt: nem.
A harmadik kérdésem ez volt: tehát tíz év múlva nem leszünk törvényesen elválva, de másik házban fogok élni én is, s egy másikban ő is? Az inga válasza ez volt: nem.
Egy pillanatig nem értettem. Ha se nem leszünk elválva, sem nem lakunk együtt, sőt még nem is fogunk külön élni… élni… élni? Ekkor döbbentem rá, hogy ez azt jelenti, hogy talán nem fog egyikőnk élni addigra? Szörnyű felismerés volt ez!
Azonnal fel is tettem a negyedik kérdést: valamelyikünk meg fog halni addigra? S még a válasz meg sem érkezett, már arra gondoltam, hogy a következő kérdés az lesz, hogy vajon melyikünk fog addigra meghalni, s mentek volna a kérdések tovább, hogy mikor, miért, hogyan stb. Ám az inga a negyedik kérdésemre nem válaszolt sem igennel, sem nemmel, hanem egy olyan információt kapott ön…
– Igen, emlékszem erre a válaszra, mert ritkán volt részem ilyesmiben. Azt az információt kaptam, megérzésként, hogy nem hajlandó válaszolni tovább, így is többet árult el, mint amennyit kellett volna. Itt megszakadt az információk áradata, az ön nagy sajnálatára. Tehát az inga megállt, nem mozgott tovább, s ez az említett információ megérzésként jött.
– Igen, ez óriási nyomot hagyott bennem. Hamar, pár nap alatt belenyugodtam abba, hogy nem tudtam meg, melyikünk hal meg, s hogy pontosan mikor, semmi sem volt fontos, csak az, hogy valami szörnyűség fog történni. Nem is akartam azzal foglalkozni, hogy melyikünk lesz az, hanem arra gondoltam, hogy vajon minek csinálnék most egy ilyen borzadalmat gyerekeim, szüleim és magam számára is, minek szenvednénk mindannyian egy válás miatt, amikor pár év múlva valamelyikünk nem lesz. Nézzük akkor inkább azt, hogy addig is minél boldogabbak legyünk. Élvezzük az életet, mindannyian, változtassunk hát! Ekkor változtam meg. Páromnak természetesen nem mondtam semmit az ingaügyről, hanem kerültem az agyazásokat, mindig pozitív voltam, megszerveztem a szórakozásainkat, ismét voltunk nyaraláson, időnként szórakozóhelyekre is jártunk, s kedves voltam hozzá. Ő is megváltozott. Igaz, természetünk különböző volt, ám igyekeztünk alkalmazkodni, s tudtunk is. Jól megvoltunk. Amikor éppen sértve vettem magamat, hát levezettem más módon, szórakozással, hobbival, vásárlással, néha flörtölésekkel, ám a férjemmel a kapcsolat igen szilárd lett, tiszteltük és szerettük egymást. Nem bántam meg, hogy nem váltam el, s más lett a világnézetem, a felfogásom, a jellemem. Sok mindent megtanultam. Így éltünk boldogan, majdnem tíz évig. Akkor a férjem váratlanul, egy gyors kimenetelű betegség folytán meghalt. Most már letelt a gyászév, jó lenne, ha tudná, hogy hálás vagyok önnek azokért a válaszokért, melyek segítettek abban, hogy jó döntést hozzak. Most pedig szeretnék öntől egy útmutatást kérni: merre tovább, hogyan tovább? Készítse el nekem a horoszkópomat, s kérek néhány rítust vagy meditációt, hogy pozitív irányba tudjak haladni tovább, s hogy teljesen lezárhassam a múltat. Köszönöm.
