Különösen a régi Windows 7-es telepítéseknél lehet célszerűbb a régi operációs rendszert (OS-t) átköltöztetni az újra. Ha új meghajtóra váltunk, legyen szó akár NVMe, akár SATA SSD-ről, az ideális az, ha újratelepítjük az operációs rendszert és az alkalmazásokat is, minimum azért, hogy a gyorsabb UEFI bootlehetőségeket is kihasználhassuk. A Windows 7 esetében azonban ez nem mindig egyszerű, mert az új hardverekre (kezdve a Skylake-kel) már nem mindig lehet telepíteni a megfelelő USB 3.0 (xHCI) illesztőprogramok hiányában. Ha NVMe SSD-re akarjuk feltenni, akkor pedig a nehezen beszerezhető NVMe illesztőre van szükség, szintén a telepítés során. Éppen ezért a Windows 7 alá nem is javasolt az NVMe eszközök beszerzése, hiszen nem tudjuk kihasználni a drága pénzen vásárolt SSD maximális képességeit. De a Windows 8.1 és Windows 10 esetében is előfordulhat, hogy már annyi energiát öltünk testreszabásukba, hogy jobban megéri az átköltöztetés, mint az újratelepítés. A nyílt forráskódú CloneZilla segítségével ez viszonylag egyszerűen végrehajtható, de bemutatunk két másik megoldást is: a Samsung saját ingyenes költöztetőjét, illetve a MiniTool Partition Wizardot.
CloneZilla USB elkészítése
Mindent klónoz a CloneZilla amely egy live Linux rendszer. Kezelőfelülete ugyan elavult, de mindenféle meghajtót megbízhatóan képes klónozni. A bootolásra képes USB-kulcshoz először telepítsük a Linux Live USB Creator programot. Ezután egy legalább 512 MB-os, és értékes adatokat nem tartalmazó USB-kulcsot kell csatlakoztatnunk számítógépünkre, majd elindítani a szoftvert. Az 1. mezőben válasszuk ki az USB meghajtót, a másodikban pedig a lemezmellékleten megtalálható, 64 bites, UEFI-kompatibilis CloneZilla-változatot. Ha ez nem járna sikerrel, a friss és egyéb verziók mindig megtalálhatóak a clonezilla.org weboldalon. A negyedik mezőben vegyük ki a pipát az összes opció elől (ha meghajtónk nem üres, a formázásra szükség lesz, minden rajta levő adat elvész). Végül az ötödik mező villáma elkészíti nekünk az USB-kulcsot.
Rendszer előkészítése
Mielőtt elkezdenénk a műveletet, győződjünk meg arról, hogy régi rendszerünk elfér az új SSD meghajtón. Amennyiben ez utóbbi kapacitása nagyobb vagy egyenlő, mint a régié, akkor ez nyilvánvalóan teljesül, ha viszont nem ez a helyzet, akkor a kiindulási lemezről töröljünk minden felesleges adatot, távolítsuk el a nem használt programokat és így tovább, egészen addig, míg nem sikerült az adatmennyiséget megfelelő szintre csökkenteni. Ha már tényleg mindent töröltünk, de még mindig nem elég a hely, akkor ideiglenesen a kevésbé lényeges adatokat, például a Letöltések mappát, mozgassuk át egy külső meghajtóra. A partíciók méretét a Számítógép kezelése/Meghajtó kezelése alatt tudjuk átállítani: kattintsunk a rendszerpartícióra a jobb egérgombbal, és válasszuk a Kötet zsugorítása parancsot. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, válasszuk a lehető legkisebb értéket, klónozás után legfeljebb majd átméretezzük nagyobbra. A biztonság kedvéért készítsünk egy biztonsági mentést is külső adathordozóra.
Az SSD csatlakoztatása
Ha egy NVMe SSD-re szeretnénk átköltözni, akkor most telepítsük gépünkre úgy, hogy még a régi meghajtóval dolgozunk. A Windows 7 esetén a gyártó weboldaláról beszerezhető NVMe illesztőprogramra is szükség lesz ehhez. SATA SSD-knél elég a fizikai csatlakoztatás, amely asztali PC-nél egy üres SATA port felkutatását jelenti, noteszgépeknél viszont egy külső USB-SATA adapterre vagy merevlemezházra lesz szükségünk.
CloneZilla indítása
Indítsuk számítógépünket az első lépésben létrehozott USB-ről. Az első menüben nyomjunk Entert, majd válasszunk nyelvet és billentyűzetkiosztást – a CloneZilla magyarul is tud. Mivel közvetlenül szeretnénk a régiről az újra klónozni, ezután válasszuk a Device-device üzemmódot, a Haladó lehetőséget, végül pedig a Disk to local disk opciót. Ezután ki kell választanunk a kiindulási lemezt, amelyet gyártójáról, modellnevéről és méretéről ismerhetünk fel. Végül jelöljük ki ugyanígy a célmeghajtót, az új SSD-t.
Beállítások és klónozás
A következő ablakban a haladó beállításokat láthatjuk. Ezeket hagyjuk úgy, ahogy vannak, egyedül az -icds lehetőség elé tegyünk csillagot a szóköz segítségével. A valódi klónozás elkezdése előtt a CloneZilla még többször rákérdez, hogy biztosak vagyunk-e a dolgunkban. Ellenőrizzünk mindent kétszer, mert ha rosszul választjuk ki a lemezeket, a régi meghajtót fogjuk felülírni az új – üres – tartalmával! Miután a CloneZilla végzett, kapcsoljuk ki gépünket, és szereljük ki a régi meghajtót, majd csatlakoztassuk a helyére az újat. Ennek lépései számítógéptől függenek, ha nem saját magunk építette PC-vel dolgozunk, keressük meg a kézikönyvet, és tanulmányozzuk át – végszükség esetén egy szervizbe is elvihetjük. Ha mind a két meghajtót meg szeretnénk tartani, az UEFI-ben állítsuk be a rendszert úgy, hogy az új meghajtóról induljon – ehhez a kezelőfelületen rendszerint az F2 vagy Del gombokkal lehet belépni még a bootfolyamat előtt. A menüben keressük meg a Boot Options/Priority lehetőséget.
Kereskedelmi eszközök
Az előzőekben második és harmadik közcím alant ismertetett lépések a többi, rendszerint az SSD-gyártók által kínált klónozóeszköznél is releváns. Ezek általában csak az adott gyártó SSD-ivel hajlandóak együttműködni, és bonyolultabb beállítások, például dual-boot rendszerek átvitelére sem képesek, előnyük viszont a pofonegyszerű használat, hiszen sok esetben csak egy-két gombot kell megnyomni ahhoz, hogy régi rendszerünk az új meghajtóra kerüljön. Az egyik ilyen közismert szoftver, például a Samsung Data Migration Tool például ingyen letölthető a Samsung weboldaláról, de a koreaiak dobozos SSD-khez is csomagolják. Előnye, hogy árnyékmásolatok segítségével működés közben is képes az élő rendszer átvitelére, megnyitott dokumentumokkal, alkalmazásokkal együtt. Ezenfelül nem okoz neki gondot a partíciók átméretezése sem, ha új SSD-nk nagyobb vagy kisebb lenne a korábbi meghajtónál, sőt, arra is képes, hogy bizonyos mappákat (például a Letöltéseket) kihagyjon a klónozás során. Gyártófüggetlen és ingyenes eszköz a MiniTool Partition Wizard. Indítsuk el, és kattintsunk a Migrate OS to SSD/HDD gombra, majd kövessük az utasításokat. Itt nem az élő rendszeren történik a klónozás, helyette gépünk újraindul, és egy „mini” operációs rendszerben hajtja majd végre az utasításokat, és klónozáson túl egyéb trükkökre is képes. A végeredmény azonban ugyanaz: gyorsabb rendszer, kevesebb várakozás. (Chip magazin nyomán)
