2024. március 28., csütörtök

„Fiatal, sikerre éhes csapatunk van”

Beszélgetés Mihalecz Sándorral, a délvidéki válogatott első góljának szerzőjével, a Bajsa erősségével

A Bajsa csapata a második helyen zárta az őszi idényt a körzeti Szabadkai Ligában, 5 ponttal kevesebbet gyűjtve, mint az éllovas kucorai Iskra. A téli szünetben a jó erőkből álló bajsai együttes tovább erősödött, az I. ligás topolyai TSC-től ugyanis több fiatal tehetség is átkerült Branislav Bulatović gárdájához. A felerősített csapat az elvárásoknak megfelelően kezdte a tavaszi szezont, így az őszi éllovas botlásai után már át is vették a vezetést a tabellán. Mi a 3:1-es vendéggyőzelemmel végződő Vinogradar–Bajsa bajnoki után kaptuk mikrofonvégre Mihalecz Sándort, a fehér-feketék egyik legnagyobb erősítését, aki a III. osztályban szereplő Becse 1918 együttesétől igazolt át Bajsára.

Hány évesen kezdtél foglalkozni a labdarúgással?

Fiatalon, nagyjából tízéves koromban kezdtem el focizni, és rövid idő után elkerültem Péterrévéről, előbb az újvidéki Ajax focisulihoz, majd a Vojvodinához. Elmondhatom, hogy mindkét helyen sokat tanulhattam a labdarúgás fortélyairól, hiszen nagyon jó edzőkkel dolgozhattam együtt.

A felnőttpályafutásod gyakorlatilag az Újpestnél kezdődött el. Hogyan kerültél át Magyarországra?

A Vojvodinával vettem részt egy korosztályos tornán, ahol elég jól ment a játék, gólkirály is lettem, és azután kerestek meg az Újpesttől, hogy lenne-e kedvem náluk folytatni a pályafutásom. Én igent mondtam, s azt követően négy évig a lilák játékosa voltam. Ez idő alatt 53 meccsen 11 gólt szereztem az újpestiek tartalékcsapatában.

Az Újpesten eltöltött évek után hazatértél, játszottál Zentán és Adán is, majd következett az Index csapata. Hogyan kerültél képbe az újvidéki egyesületnél?

Egy súlyosabb sérülés után tértem vissza Újpestről, utam először Zentára, majd Adára vezetett. A sérülés miatt úgy döntöttem, hogy a tanulást helyezem előtérbe, és beiratkoztam az újvidéki testnevelési egyetemre, amelyet sikeresen el is végeztem. Az egyetemen keresztül kerültem az Index csapatához, amely egyfajta egyetemistaklubnak számított, hiszen a játékoskeret nagy részét egyetemisták alkották.

2014 nyarán ismét váltottál, és Óbecsére igazoltál. Ez jó döntésnek bizonyult, hiszen az elmúlt három évben két bajnoki címet is nyertél a Tisza-partiakkal.

Ez így van pontosan, ez egy jó döntés volt a részemről. Óbecsén jól éreztem magam, jól is ment a játék, kétszer voltam a liga gólkirálya. A kék-fehérekkel sikerült két osztállyal feljebb jutnunk, előbb az körzeti Újvidéki Ligában, majd pedig a Vajdasági Liga északi csoportjában lettünk elsők.

A Becse gárdája impozáns mérleggel őszi bajnok lett a Szerb Liga vajdasági csoportjában, te mégis az alacsonyabb osztályú Bajsához igazoltál. Mi volt a váltás oka?

Az óbecsei klubnál próbáltak ugyan marasztalni, én mégis a váltás mellett döntöttem, mivel szép lassan készülök arra, hogy felhagyok az aktív játékkal, s kipróbálom magam az edzői pályán. Azért is választottam a Bajsát, mert így több időm jut az edzősködésre. Topolyáról ugyanis rendszeresen kapjuk az anyagot, és az alapján komoly munkát tudunk végezni a péterrévei utánpótlással, ahol én jelenleg a legkisebbekkel foglalkozom.

A bajsai klubnak nagy tervei vannak, és ennek megfelelően is kezdtétek a tavaszi idényt. Hogyan látod, a bajsai csapattal is meglehet a bajnoki cím?

Természetesen, a célunk nem is lehet más, mint a bajnoki cím. Bajsán most egy nagyon jó csapat jött össze, fiatal, sikerre éhes játékosokkal. Az első öt bajnokinkat sikerült megnyerni, úgy érzem, kezd összeállni a csapat, és meccsről meccsre egyre jobbak leszünk.

2015 nyarán ott lehettél a délvidéki válogatott első hivatalos mérkőzésén, ahol te szerezted csapatunk első, történelmi gólját. Hogyan emlékszel vissza arra a kelebiai találkozóra?

Büszke vagyok arra, hogy tagja lehetek a délvidéki válogatottnak, és amikor csak tehettem, eleget is tettem Apró Attila szövetségi kapitány meghívásának. Annak pedig külön örülök, hogy én szereztem a válogatott történetének első gólját. Nagyon büszke vagyok rá.

Egy évvel később Szarvason az I. Magyar Örökség Kupán az elődöntőben a székelyek kapujába is betaláltál. Mit vársz az idén nyáron megrendezésre kerülő II. MÖ Kupától?

A 2016-os döntőben egy nagyon szoros meccsen maradtunk alul a Felvidék csapatával szemben, ami nagyon fájó volt. Az idei tornát természetesen szeretnénk megnyerni, s ha a meghívottak között leszek, akkor ezért mindent meg is fogok tenni.