Módosulhat Berlin álláspontja a tervezett Északi Áramlat–2 gázvezetékről, amelynek kijelölt kiindulási pontja az északnyugat-oroszországi Uszty-Luga, végpontja pedig az északkelet-németországi Lubmin. A változásra Angela Merkel német kancellár legújabb állásfoglalásából lehet következtetni. Ebből az derül ki, hogy tisztázná Ukrajna szerepét is az orosz földgáz Európába juttatásában.
Moszkva ugyanis azt tervezi, hogy az Északi Áramlat–2 kiépítése után leállítja a földgáz tranzitját Ukrajnán keresztül. Kijev attól tart, hogy az energetikai blokáddal a Kreml súlyos csapást mérne az ukrán gazdaságra és az országra.
Az orosz gázcsap elzárása esetén Ukrajna évi 3,5 milliárd dollárt veszíthetne, vagyis bruttó hazai össztermékének (GDP) két százalékával rövidítenék meg. A súlyos problémákkal küszködő ország számára tehát létfontosságú a gáztranzit.
Tavaly már csaknem 93,5 milliárd köbméter orosz gáz ment át az ukrán vezetékeken. Ez volt a legnagyobb mennyiség 2010 óta. Az orosz Gazprom azonban néhány hete közölte: felbontja a 2019 végéig érvényes tranzitszerződést. Kijevben ezt a Kreml büntetésének tartják.
Az Északi Áramlat–2 Berlin és Moszkva különalkuja értelmében építendő új csőrendszer, amely (1230 kilométer hosszan) szintén a Balti-tenger alatt húzódna, mint a már működő. Hivatalos célja Németország közvetlen gázellátásának a biztosítása, illetve növelése. Az új páros vezeték évente csaknem 55 milliárd köbméter orosz gázt juttatna Németországba, kihagyva Ukrajnát.
A német hatóságok már engedélyezték az építés megkezdését saját területen, a legnagyobb ottani energetikai cégek, köztük az E.ON és a BASF/Wintershall, pedig támogatják a beruházást, sőt részt is vesznek benne. Persze mások is beszálltak az üzletbe, így a Kreml irányítása alatt álló Gazprom energetikai óriáscég, az osztrák OMV, a brit–holland Shell és a francia Engie.
A már meglévő vezeték, vagyis az Északi Áramlat–1 kibővítésével jelentősen növekedne Németország orosz gázimportja. A Gazprom pedig 40-ről 60 százalékra növelné részesedését a német piacon.
Ha csak jelentéktelen ügyről lenne szó, nem kísérné ekkora figyelem a beruházást. Ám sokkal többről van szó. Így Ukrajna gazdaságáról és bevételeiről, illetve az európai, főleg pedig az uniós gázpiac ellátásáról. Ha elkészülne az új vezeték, egyetlen útvonalon érkezne a kontinensnek szánt orosz gáz csaknem 80 százaléka.
A rá leselkedő veszélyek miatt Ukrajna évek óta lobbizik az ominózus második vezetékrendszer ellen. Az ország elnöke, Petro Porosenko a múlt héten Berlinben egyeztetett Merkellel a kérdésről. Előzőleg az ukrán parlament felhívással fordult a nemzetközi fórumhoz, külföldi kormányokhoz, hogy akadályozzák meg az Északi Áramlat–2 kiépítését.
A Porosenkóval folytatott tárgyalása után Merkel már stratégiai ügyként beszélt a tervezett vezetékpárról, s közölte: Ukrajna további szerepének tisztázása nélkül „nem lehetséges” annak megvalósítása. Ez meglepő fordulat Berlin álláspontjában, amely eddig kitartóan ragaszkodott az új csőrendszerhez.
Teljesen figyelmen kívül hagyta a figyelmeztetéseket, amelyeket a legtöbbször a három balti állam és Lengyelország fogalmazott meg. Az Egyesült Államok legalább ennyire ellenzi a tervet, mert miatta veszélyeztetve érzi saját üzleti érdekeit az európai energetikai piacon.
Washington több okból is elfogadhatatlannak tartja az orosz gáz európai térnyerését. Azzal érvel, hogy ez aláássa a kontinens energiabiztonságát, miközben növeli a függőségét az orosz gáztól, s így kiszolgáltatottá teszi Moszkvának, amely a helyzetet politikai befolyásszerző céljaira használhatja.
A Fehér Ház persze a saját érdekeihez is ragaszkodik. Az amerikaiak ugyanis a saját cseppfolyósított gázukat szeretnék eladni az európai piacon, lehetőleg minél nagyobb mennyiségben. A cél megvalósítása érdekében már létrehozták az északnyugat-lengyelországi Świnoujście gázkikötőt, amely az országos és az uniós szállítások kiindulópontjaként, egyszersmind a horvátországi Krk-szigetig vezető észak-déli gázfolyosó egyik végpontjaként működik majd.
