2024. március 29., péntek

Happy end és becsületbeli ügy

A Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók XXIII. Találkozójának utolsó versenynapjáról
Jelenet a bácsfeketehegyi Soma Színtársulat Kitty Flinn című előadásából

Jelenet a bácsfeketehegyi Soma Színtársulat Kitty Flinn című előadásából

A pénteki, utolsó versenynapon három előadást láthatott a közönség.
A bácsfeketehegyi Soma Színtársulat Hamvai Kornél Kitty Flinn c. drámáját adta elő, melyet Ralbovszki Csaba rendezett. A szakmai zsűri szerint a szereposztás nagyon jól sikerült, a szereplőkhöz hozzáillesztették a karaktereket, mindenki elemében volt, jól érezték magukat a rájuk osztott szerepekben. Hodik Annabella és Kőműves Csaba különösen jók voltak. Erős, konkrét színpadi jelenlétük volt, izzott körülöttük a levegő – s bár ők a való életben egy pár –, nemcsak a páros jelenetekben, hanem ott is, ahol többen játszottak. Jól indult az expozíció, a ruhákat, díszletet mind kitalálták, részletgazdagságra törekedtek, pontosan hozták a kort, a világot. Igényes előadást láthatott a közönség. Alapvetően a tempóval és a ritmussal volt ennél az előadásnál is gond (ahogyan a Fabula Rasa Páratlan párosánál is). Szép leállásokat láthattunk, páros jeleneteket, de a bonyodalomnál nagyobb lendületre lett volna szükség. A csapat fejlődik, jó irányba halad. Jó volt a szövegválasztás, mert a nézők nem ismerték, nem tudták mi lesz, volt dramaturgiai íve és csavar is. Az eredeti drámát Góli Kornélia írta át, ugyanis az eredeti szöveg szerint Kitty Flinn meghalt volna, ám ezt a társulat nem akarta. Így a dramaturg happy endet írt a társulatnak, s így olyan romantikus világba vittek el mindenkit, mellyel szeret azonosulni a néző.
Húsz év kihagyás után újra életre kelt az amatőr színjátszás Szenttamáson. Egy fiatalokból (nagyrészt általános és középiskolás diákokból álló), energikus csapatot toborozott össze Robotka István és felesége, Angéla, s alapították meg a Liliomfi Színjátszó Csoportot, amely Móricz Zsigmond szövegei alapján a Vásári komédiák című darabbal mutatkozott be Nagykikindán. A zsűri kiemelte, hogy a verses formában íródott szövegeket nehéz színházban játszani, a sok rím és a ritmusa miatt is, s azt javasolták, hogy törekedjenek rá, hogy minél prózaibban mondják a szöveget, az sokat javít rajta. A nézők nagyon élvezték az előadást, együtt mentek a színészekkel, bátran reagáltak a hozzájuk intézett kérdésekre. Lőrinc Tímea, a szakmai zsűri tagja elmondta, hogy a Tanyaszínház előadásai alkalmával lehet hasonlót tapasztalni, ilyen hangos kommentárokat a nézői oldalról, s ez azt jelenti, hogy a közönség is éli az előadást.
A pénteki napon megérkezett a Találkozóra Regős János rendező, aki évekig a Szkéné Színház igazgatója volt, jelenleg pedig a Magyar Szín-Játékos Szövetség elnöke, s ő is bekapcsolódott az előadások utáni szakmai beszélgetésbe. A szenttamásiak előadásáról így nyilatkozott: „Le voltam nyűgözve. Bátor emberek vagytok. Vállaljátok önmagatokat, ami a legfontosabb. Mindenki igaz módon képviseli azt, ami ebben a jelenetsorban feladata volt.” S egy jó tanácsot is adott a csapatnak: „Bármennyire is pörögni akarunk, a szöveget nem szabad feláldozni ennek az oltárán soha.”
Az utolsó előadást a tóbai Petőfi Sándor színjátszó csoport adta elő. Az Indul a bakterház c. vígjátékot Tóth János emlékének szentelték, a legendás Jancsi bácsinak, aki már régóta szerette volna megrendezni, s most, amikor sikerült megszereznie a szabadkai Népszínháztól a szövegkönyvet, sajnálatos módon, a próbafolyamat elején elhunyt. Így közös koccintással indult a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszó Találkozó utolsó zsűrizése, Tóth János emlékére. A szakmai zsűri szerint működött az előadás, keresték mibe lehet belekötni, de nem sok ilyen momentumot találtak. Működtek a viszonyok, a karakterek, a helyzetek. Ahogyan Czajlik József fogalmazott: „Én magam is többször láttam már az Indul a bakterház című darabot színházakban, de ilyen jót, mint a tiétek, még nem láttam. Sok izgalmas karaktert és helyzetet láttam, látszik, hogy csapatként működtök, becsületbeli ügy is volt, mint megtudtam, ami még nagyobb tüzet rakott alátok, szívvel-lélekkel csináljátok, s ezt mi is éreztük.”