Csúcstalálkozót tart április végén Észak- és Dél-Korea a közös határukon fekvő Panmindzsonban. Több mint tíz éve nem akadt példa legfelsőbb szintű tanácskozásra a két ország között. Ezért óriási érdeklődés előzi meg Kim Dzson Un északi vezető és Mun Dzse In déli elnök tárgyalását.
Dél-Korea a napokban egyéb okok miatt is a figyelem előterébe került. Mindenekelőtt azért, mert a múlt héten 24 év börtönbüntetéssel és mintegy 13 millió euró pénzbüntetéssel sújtották az ország exelnökét. Pak Gun Hje vesztegetés, hatalommal való visszaélés és államtitkok kiszivárogtatása miatt került ilyen hosszú időre rács mögé.
Dicstelen véget ért tehát a politikai karrierje. Pedig minden jól kezdődött, sőt több különlegességgel. Ezek egyike: személyében először vette át (2013-ban) nő az ország irányítását. Rendkívüli teljesítménye azért is figyelemre méltó, mert a hagyományokhoz erősen ragaszkodó dél-koreai társadalomban a politika férfiközpontú.
Talán azért kapta a legtöbb szavazatot 2012-ben, amikor elnökké választották, mert a korrupt gazdasági rendszer felszámolását ígérte. Terve azonban megbukott, miként ő is. Épp a korrupció rántotta magával, bizalmas tanácsadójával, Csoj Szun Szillel együtt, aki rendszeres vendégként fordult meg az államfő hivatalát is magában foglaló szöuli Kék Házban.
Hamar kiderült azonban, hogy az elnök asszony legjobb barátnőjeként számon tartott Csoj temérdek zűrös ügyet kreált, s ezáltal hatalmas felfordulást okozott.
A hölgy semmilyen hivatalos tisztséget nem viselt. Sámánként és tanácsadóként működött Pak mellett, akit szinte teljesen az irányítása alá vont. Befolyásolta a politikát is, és rendre (bár jogtalanul) beleszólt az ország irányításába, valamint személyzeti döntésekbe. Államtitkokhoz is hozzáférhetett.
Ahol csak felbukkant, mindenki hajlongott előtte. Vissza is élt a helyzetével. Működése idején több tízmillió dollárt zsarolt ki helyi nagyvállalatoktól a felügyelete alatt álló két alapítvány számára, amelyek névlegesen az államfő politikai kezdeményezéseit szolgálták. Összesen 16 cégtől sikerült (üzleti, gazdasági előnyök és kedvezmények ígéretével) pénzadományokat kicsikarnia, amelyek nagy része végül a saját és az elnöknő számláira került, magánvagyonukat gyarapítva.
A legbőkezűbb adakozó a Samsung cégbirodalom volt, amely a legnagyobb és legbefolyásosabb az országban; globális érdekeltségei is jelentősek. Több ismert és meghatározó dél-koreai (multinacionális) vállalat, köztük a Daewoo, a Hyundai és az LG is belekeveredett a 2016 őszén kirobbant korrupciós botrányba; vezetőik ellen nyomozás indult.
Az utcai tiltakozások hatására még abban az évben felfüggesztették hivatalából Pakot, s büntetőjogi vizsgálatot kezdeményeztek ellene. A történtek példátlan politikai válságot okoztak az országban, még a kormányzó Szenuri Párt is kettészakadt.
A helyzetet kihasználva ellenzéki pártok kezdeményezték a hazai óriáscégek hatalmának megnyirbálását, de ez azóta sem történt meg. Pedig továbbra is sokan szeretnének változást, mert meggyőződésük, hogy a dél-koreai nagyvállalatok a korrupció melegágyai.
Leváltása után Pakot (tavaly márciusban) letartóztatták, s végül idén április 6-án elítélték.
Hazája történetében még nem fordult elő, hogy hivatalban levő államfőt bűncselekménnyel gyanúsítanak meg, s emiatt megfosztják tisztségétől. Arra viszont rengeteg példa akadt, hogy egyik-másik helyi cég vezető politikusokat fizetett le.
Az is megesett már több dél-koreai elnökkel, hogy megbízatási idejük alatt valamelyik családtagjukkal kapcsolatban merült fel a korrupció gyanúja. A hozzátartozók révén kellemetlen helyzetbe sodort államfők némelyike – a mandátuma lejárta után – maga is belekeveredett az ügybe, s lecsapott rá az igazságszolgáltatás.
Így járt Ri Mjong Bak is, aki 2013 elején épp Paknak adta át a Kék Ház kulcsait. A váltáskor talán egyikük sem gondolta, hogy idővel a bíróságon, majd a börtöncellában kötnek ki.
Pedig ez történt: előbb Pak kapott rabruhát, később pedig Ri. Igaz, az utóbbi még csak a bírósági eljárás elején áll, de márciusi őrizetbe vétele óta ő is csíkos „öltönyt” visel.
A héten emeltek ellene vádat sikkasztás, vesztegetés és más bűncselekmények miatt. Az ügyészség szerint csaknem 35 milliárd vont (27 millió eurót) „tüntetett el” a saját cége által működtetett alapokból, további 3 milliárd von (2,5 millió euró) adót pedig elcsalt.
Ennyivel azonban nem érte be: szívesen fogadott el kenőpénzeket szervezetektől és a Samsung elektronikai óriásvállalattól, sőt az ország egyik titkosszolgálatától is.
Egykori hivatali utódához hasonlóan Ri is mindent tagad és ártatlannak tartja magát. Ha mégis bebizonyosodik a bűnössége, Dél-Korea negyedik elnökeként kerülhet börtönbe. Az eddigi államfők közül Pak Gun Hjét, Cson Tu Hvant és Ro Te Vút fosztották meg jogerős ítélettel a szabadságától.
A sort Cson nyitotta meg, aki 1979-ben katonai puccsot hajtott végre, majd egy év múlva beült az elnöki székbe. A hatalomból 1988-ban távozott. Jóval később bíróság elé került, amely 1996-ban, vagyis már a tárgyalás megkezdésének évében halálbüntetést rótt ki rá az 1980-as diáklázadás vérbefojtása miatt. Cson azonban 1997-ben amnesztiában részesült.
Az elnöki tisztséget tőle 1988-ban átvevő Ro 1993-ig állt Dél-Korea élén. Őt is az 1979-es puccs és az 1980-as diáklázadás elleni kíméletlen katonai fellépés miatt ítélték el (17 év börtönfogságra), de hivatali utóda, Kim Jong Szam jóindulatából 1997-ben elnöki kegyelemmel szabadulhatott.
A bajba került exelnökök közül egynek, a néhai Ro Mu Hjonnak azonban nem adatott meg, hogy tisztázza magát. A mandátumának befejezése utáni évben (2009-ben) korrupcióval gyanúsította meg az ügyészség, ám ez annyira megviselte, hogy öngyilkos lett.
