(Szerda Zsófia, Hét Nap fotója)
Április 12-én a fiataloké volt a főszerep a XXIII. VMASZT-on. A délutánt a Zentai Magyar Kamaraszínház diákszínjátszói nyitották. Gyerekeknek játszani és előadást létrehozni az egyik legnehezebb feladat. Náluk őszintébb nézőkre nem találhat a színház, mert ha valami nem tetszik nekik, akkor nemes egyszerűséggel nem figyelnek oda. És bizony képesek olyankor felfordítani a színháztermet. Az Óz, a nagy varázslón csendben figyelték a történteket. Mi ez, ha nem bizonyíték? A zentai amatőr- és diákszínjátszóknak nagy múltjuk van. Több generáció végzett, hivatásos színésze indult ebből a csoportból. Az idei Találkozóra hozott darabjuk ezt ismét alátámasztotta: olyan lehetőségeket nyújtott a szövegválasztás az egyéni megmutatkozásokra, melyből fejlődni lehet, s olyan megnyilatkozásokat is láthattunk, mely előszobája a hivatásossá válásnak. Amióta a Zentai Magyar Kamaraszínháznak állandó társulata van, azóta minden évben a társulattagok közül kerül ki a diákszínjátszók rendezője. Így esett, hogy az idei darabot Virág György és Dévai Zoltán rendezték meg. Emberfeletti energia és munka kell, valamint erős hatásmechanizmust kell kidolgozni ahhoz, hogy a gyerek örömmel figyeljen, hogy a játszók mágnesként mozoghassanak velük. Az előadásban minimális kellékhasználat volt, a rendezők az árnyjátékra és a színészi munkára fektették a hangsúlyt az idei próbafolyamat alatt, ez meg is látszott, hiszen kiemelkedően jó színészi alakításokat láthattunk. Az előadás első és utolsó árnyjátéka nagyon szép keretet adott a történetnek. A vége könnyesre, olyan Disney-sre sikeredett.
(fotó: Szerda Zsófia, Hét Nap)
A második előadás az Európa Kollégiumból érkezett. Az újvidéki Európa Kollégium csapata két éve állt össze színházbarát egyetemista fiatalokból, tavaly láthattuk őket először a Szemlén. Idén Borbély Szilárd művét dolgozták fel Patyerek Réka rendezésében, és így született meg a S.O.rS.ok. A csapat rettentő nehéz témába – az abortusz és a szülés – vágta a fejszéjét. Kifejezetten női darabot láthattunk tőlük. A csapatban mindössze egy fiú szerepelt. Táborosi Margaréta a következőképp fogalmazott: „Kevés női rendezőnk van idén a fesztiválon. Patyerek Réka az egyik, a másik Kiss Anikó, a Mázlista vagyok! c. előadás egyik rendezője. Nagyon jó ez a kortárs szöveg, amit választottatok, de a szövegérthetőségre ügyelnetek kell, nem mindig hallottam, mint mondtatok. Abban, hogy mit merek, és mit nem merek bevállalni a színpadon, abban mindannyian fejlődtetek, úgy érzem, megerősödtetek ezzel az előadással.”
A Szabadkai Fabula Rasa Színjátszó Grund csapata sem első bálozó a Szemle deszkáin, visszatérő vendégek ők is. Idén Ralbovszki Csaba rendezésében egy olyan előadással érkeztek, ami nagyon pontos ritmust követel, feszes sitcom, egy „Páratlan páros”. Akik számára ismerősen cseng a cím, nem véletlen, hisz a szajániak is ezt a szöveget dolgozták fel, így azt is mondhatjuk, hogy egy páros Páratlan páros szerepelt a fesztiválon. A zsűri ezt ki is emelte: Czajlik Jószef szerint az ember óhatatlanul is összehasonlítja a két Páratlan párost, s a szajániaknál nagyobbak voltak a reakciók, abból pedig sok minden lemérhető. Persze, a csapatnak nem volt könnyű dolga, hiszen 3 nappal ezelőtt kellett két szereplőnek beugrania.
