Tizenkettedik alkalommal ül holnap délelőtt tárgyalóasztalhoz Aleksandar Vučić szerb államfő és Angela Merkel német kancellár. Vučić az utóbbi hat évben a lehető legkülönbözőbb minőségében találkozott Merkellel – aki viszont ez alatt az idő alatt nem váltott tisztséget. A német kancellárral való találkozók mindig is azok közé tartoztak, amelyekről a leghosszabban és a legnagyobb lelkesedéssel nyilatkozott a szerb sajtónak. A rosszindulatúak szerint Vučić Merkel iránti rajongása akkora méreteket öltött, hogy a német kancellár példájából okulva tette magáévá a toronysisak kéztartás gyakorlatát, így próbálva a határozott és magabiztos politikus látszatát kelteni.
Vučić találkozója Merkellel azt bizonyítja, hogy az európai közösség és a nyugati országok mielőbb szeretnék lezárni a koszovói kérdést, amelyet a Balkán stabilitása első számú kerékkötőjének tartanak, és ebben kizárólag Vučićra számíthatnak – értékelte a Tanjug hírügynökség. Másként vélekedik erről a Vreme hetilap, amelynek Nemanja Rujević, a Deutsche Welle bonni munkatársa értékelte a Vučić–Merkel kapcsolatot, illetve a korábbi tárgyalásaik hozadékát. Az újságíró szerint semmi nem támasztja alá, hogy találkozóiknak lényegbelibb hozadéka lenne, mint bármelyik másik protokolláris jellegű tárgyalásnak, legalábbis a közös sajtótájékoztatókon semmivel nem támasztották alá ennek az ellenkezőjét. Az eddigi közös sajtótájékoztatók alkalmával Vučić „jó protestáns” üzemmódban – halkan, visszafogottan, mellőzve a hazai pályán jellemző gyakorlatot, hogy sajtótájékoztató nem múlhat el az újságírók szidalmazása, esetleg megalázása nélkül – nyilatkozott, és köszönetáradattal halmozta el Merkelt, utóbbi pedig felolvasta az előre összeállított közhelyeket – fogalmaz Rujević, majd azt is megosztotta az olvasókkal, hogy az esetek többségében a sajtótájékoztatókon két-két (két, ebből a célból Németországba utaztatott szerbiai és két német) újságíró tehet fel egy-egy kérdést, amelyre a válasz úgy érkezik, mintha puskából lőtték volna ki. Amikor egy, nem a megkülönböztetettek csoportjába tartozó szerbiai újságíró egyszer váratlanul megpróbált kérdezni, Merkel sajtófelelőséhez fordult és megjegyezte: reméli, hogy a megbeszélt négy kérdésből végül nem lesz nyolc – olvasható a Vremében megjelent elemzésben.
– Vitathatatlan, hogy Vučić fontos ügyben utazik Berlinbe. Az is tény, hogy így vagy úgy, de a koszovói kérdést nélküle nem lehet megoldani. Azt sem vitatja el senki, hogy gyakran találkozik a világ vezető politikusaival. Viszont az is tény, hogy a szerbiai udvari sajtóhadsereg sokkal szédületesebb eseményként tünteti fel ezeket a találkozókat, mint amilyenek valójában, Vučić pedig az utolsó csepp „hasznot” is kisajtolja ezekből a médiatartalmakból – fogalmaz Rujević.
Az újságíró szerint a Vučić–Merkel-kapcsolat titka az, hogy „Vučić teljesít”, azaz ahogyan a magukat megnevezni nem óhajtó német politikusok a sajtónak nyilatkozták: „Vučić liefert”. Vučić megteszi azt, amit Tadić nem volt hajlandó, például aláírta és aláírja a brüsszeli megállapodást, a többi pedig csupán stílus kérdése – szögezte le Nemanja Rujević. Szerinte Boris Tadić politikai pályafutását egyebek mellett a Merkellel való, 2011. évi belgrádi találkozója pecsételte meg, azaz a tény, hogy nem volt hajlandó azt tenni, amit a német kancellár elvárt tőle. Merkel 13 éves kancellári pályafutása során állítólag az volt az első és egyben utolsó alkalom, hogy hagyta magán eluralkodni érzelmeit a közvélemény előtt.
