Folytatja a mélyrepülést a demokrácia Szerbiában – értékelte aktuális jelentésében a Freedom House. Különösen kifejezett a demokratikus mutatók és folyamatok hanyatlása az utóbbi négy egymást követő esztendőben. A dolgok odáig fajultak, hogy a demokratikus mutatók visszafejlődésének tekintetében mostanra Szerbiában a legrosszabb a helyzet a Balkán térségében – állítja a szervezet.
A demokrácia erőnlétének szempontjából meghatározó tényezők, területek közül különösen veszélyeztetettként értékelték a média függetlenségét, a civil szférát, az államhatalom hatásköreit, illetve a velük való visszaéléseket, valamint a helyi önkormányzati vezetés visszaéléseit.
A demokrácia erősödésének tekintetében pozitív példaként Koszovót, Macedóniát és Albániát emelték ki, viszont azt is aláhúzták, hogy térségünkben egyedül Szerbiára és Horvátországra lehet szabad országként tekinteni, a többit továbbra is a részlegesen szabad országok csoportjába sorolják.
A szervezet 2018. évi, Nations in Transit (Nemzetek tranzíciója) című jelentésében a vizsgált 29 országból 19-ben romlottak a demokratikus mutatók. Az elmúlt 23 évben soha nem volt ennyire jellemző a kifejezett hanyatlás, mint tavaly. Ez a második olyan év, amikor a demokrácia helyett az autokrata rendszerek erősödtek – értékelte a szervezet.
A jelentés szerint Lengyelország annyira visszaesett, mint eddig még soha, elsősorban azzal, hogy a kormányzó Jog és Igazság Pártja (PiS) jogtalanul kisajátította az igazságszolgáltatási rendszert, a közmédiát, és lejárató kampányt indított a civil szervezetek ellen. Magyarország megítélése sem sokkal jobb: a Freedom House szerint a demokratikus mutatója tíz egymást követő évben folyamatosan romlott, és mostanra a legnagyobb visszaesést produkálta. Közép-Európában Magyarország áll legközelebb a tekintélyelvű rezsimhez – véli a szervezet –, és azt is megállapítja, hogy egyértelműen autokrata rezsimek egyelőre csak a volt Szovjetunió területére jellemzőek: Közép-Ázsiára, Oroszországra, Fehérorszországra, Azerbajdzsánra és Örményországra.
– A múlt évben Közép-Európa és Eurázsia országainak java részében az autokrata rendszerek teljesen normálissá váltak. Közép-Európa országaiban a kormányok többsége semmibe veszi a független intézményeket, és minden igyekezetével azon van, hogy szilárd kapcsolatot alakítson ki a hatalmi párt és az államhatalom minden egyes szegmense között. Ez a jelenség mostanra túlmutat Lengyelországon és Magyarországon, az említett térség legtöbb országának a kormánya és az államfője rendszeresen támadást intéz a civil szervezetek és a független média ellen, külföldi, a nemzeti érdekekre nézve hatalmas veszélynek nevezvén őket. A Közép-Európában jellemző illiberalizmus persze különbözik az Eurázsiában jellemző autokrata rendszerektől. A polgárok az utcára vonulhatnak, tiltakozhatnak, civil szervezeteket alapíthatnak, rezsimellenes médiatartalmakat jelentethetnek meg annak a veszélye nélkül, hogy bebörtönzik őket. Másrészt az említett tevékenységek okán rendszeresen számíthatnak az állami felügyelőségek ellenőrzésére, vagy arra, hogy megkülönböztetik őket a munkaviszony létesítésének alkalmával, hiszen ezekben az országokban a hatalmi párttal való jó kapcsolat gazdasági kötelezettséggé vált – fogalmaznak a jelentésben.
Két politikust külön kiemeltek a dokumentumban: Aleksandar Vučić szerb államfőt és Milo Đukanovićot, Montenegró exelnökét, volt kormányfőjét, egyik aktuális államfőjelöltjét. Vučić és Đukanović túszként tartják fogva államaikat, és saját politikai pártjaik erősítésére használják fel őket, illetve intézményeiket.
A balkáni térség több országában is a legfontosabb politikai személyiség olyan tisztséget tölt be, amely nem követel meg közvetlen választást. A nem formális hatalom aláássa az országok intézményrendszerét, és ellehetetleníti a hatalmi tisztségek, illetve az azokat betöltő személyek egymástól való elkülönülését.
– Aleksandar Vučić tavaly a sakkban sáncolásként ismert „manővert” alkalmazta. Korábban Vlagyimir Putyin is gyakran alkalmazta ezt a trükköt. Mivel Szerbiában parlamentáris rendszer van hatályban, a miniszterelnöknek jóval nagyobb hatáskörei vannak az államfőnél, ugyanakkor miután megválasztották államfőnek, Vučić választotta ki utódját a miniszterelnöki tisztségre, de továbbra is ő maga látta el a kormányfői feladatokat, megszegve ezzel az ország alkotmányát – áll a jelentésben.
