Az idei Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozójának második napján a nagybecskereki Madách és a topolyai Mara Amatőr Színház lépett fel.
A topolyai marások egy intenzív próbafolyamaton vannak túl, az idén Greguss Zalán vette gondozásába a csapatot és Kerékgyártó István szövegét, a Rükvercet. A darab visszafelé halad. A csapat nagy félelme vált valóra, ugyanis Czajlik József, az idei zsűri egyik tagja már megrendezte ezt a szöveget, így a topolyaiak előadásáról is nagyon részletes kritikát tudott adni.
A nagybecskereki Madách Amatőr Színház pénteken, este 19 órakor lépett színpadra a János vitézzel. A tavalyi kevés szereplős darabjuk után az idén nagy volumenű előadással készültek: először történt meg, hogy ennyien szerepeltek egy előadásban. A szereplők közül legrégebb óta Izelle Károly koptatja a deszkákat, aki már több mint 4500 magyar és szerb nyelvű lejátszott előadást tudhat maga mögött.
Az előadáson tisztán látszott, hogy a körülmények adottak voltak – a díszlet, a tér, a kosztümök, a zene, az ének, és a szakmai segítség (Venczel Valentin, az Újvidéki Színház igazgatója volt a darab rendezője) is alátámasztotta ezt a tényt.
A szombati versenynap nagyon erősre sikeredett Nagykikindán. Az Adai Színtársulat idei P.S. című darabját Máriás Endre rendezte. Visszatérés volt ez neki, hiszen 2010 óta nem rendezett a társulatnak. A darab a szereplők saját történeteiből, traumáiból épült fel és a Vass Szabolcs képzőművész, grafikus által kreált Rokon Ilonkából. Roppant izgalmas volt az adaiak stílusteremtése, útkeresése, mely olyan kérdésekre próbált választ adni, hogy a személyességnek milyen szerepe lehet a színházban, milyen lehetőség van abban, ha a színész önmagáról beszél, és milyen szerepe lehet ebben a nézőnek.
Bár az biztos, hogy a traumafeloldás sokkal nagyobb érzelmi hatást fejtett ki a csapatra nézve, és jobban összekovácsolta őket, mint amilyen hatást gyakorolt a nézőkre, de véleményem szerint nem volt olyan néző, aki legalább egyszer ne kacagta volna el magát Rokon Ilonkán, hiszen ezek vagyunk mi, vajdaságiak.
A szombati napot a kupusziniak előadása zárta. Ismét sziporkáztak a színpadon. A színházterem most telt meg először a Találkozón. Nyílt színi tapsok, profikat megszégyenítő alakítások, zenekar, élő éneklés, tökéletesen megkomponált koreográfiák. Molnár József, a csoport vezetője és rendezője elmondta: Kupuszinán már száz éves hagyománya van a színjátszásnak, a szereplőket nem kell hívnia, jönnek azok maguktól is.
Táborosi Margaréta, a zsűri másik tagja úgy fogalmazott, hogy hungarikumokat neveznek ki Magyarország-szerte, mi, vajdaságiak is lehetnénk trendik, és kikiálthatnánk a kupuszini társulatot „vajdaságikumnak”!
