Hófehér talpak nyomában

Csík Mónika

2018. április 10., 16:23

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Amikor az ember nosztalgiázik, sokszor egészen a gyerekkoráig gondol vissza, felidézve azokat az eseményeket, helyszíneket, amik valami oknál fogva emlékezetesek maradtak számára. Nekem ilyen „merengős” hely a palicsi állatkert, ahol kisgyerekkorom óta évente egy-két alkalommal biztosan megfordultam: családdal, barátokkal, sőt iskolai tanulmányi kirándulás során is, hisz a biológiatanárunk fontosnak tartotta, hogy az órán hallott állat- és növénytani tudnivalókat „terepen” is megfigyelhessük.

(Archív felvétel)

A családi állatkert-látogatások az izgatottan várt vasárnapokhoz kötődtek, amikor is már hét elején kilátásba helyezték szüleink a hétvégi programot, mi, gyerekek pedig számolgattuk, hányat kell még aludni addig, hogy újra láthassuk kedvenc állatainkat: a sérült lábú, mindig szomorú medvebocsot, aki bicebócán is rótta köreit ketrecében; Mártát, az elefántot, akinek hátán apró madarak tollászkodtak, és aki boszorkányos ügyességgel tudta ormányával kihalászni a kifutója körüli vizesárokból a neki hozott, kicsi, piros almákat, sőt porfürdőzött is, ha úgy tartotta kedve; a vicces zsiráfokat, akik „pálcikalábon” szökdécselve kergették egymást a lombos fák alatt, és a napfényben valószerűtlenül hosszúra nyúlt amúgy is nyúlánk árnyékuk; a majmok szigetén visongó páviánhadat, akik bandázva cirkuszoltak, és kajánul mutogatták piros hátsójukat a szájtáti bámészkodóknak; a tarka tollú papagájokat a pávaháznál, ahol mindig paradicsomi madárricsaj fogadott, és a kisgyerekek – szuvenírként – elhullajtott madártollra vadásztak a ketrecek körül; a görbe fogú tevét, kinek púpjáról mindig Weöres Sándor Déli felhők című verse jutott eszembe, és sehogy se tudtam elképzelni, hogyan lehetne biztonságosan utazni a „sivatag hajóján”; s persze a jegesmedvét, aki lubickolva csobbant medencéjében, majd lustán süttette hasát egy kőre heveredve, míg megszáradt a bundája.

(Archív felvétel)

Később, kamaszként, többnyire már baráti körben, érdekes volt feleleveníteni egy-egy állatkerti látogatás során, hogy kinek milyen emléke, vicces állatkerti története van, és mosolyogva elsétálni az állatkert szívében álló játszótér mellett, ahol ugyanazok a hinták, csúszdák, libikókák nyikorogtak, akár évekkel korábban, amikor még mi vártuk, hogy használatba vehessük kedvenc játékszerünket. Megtapasztaltuk ilyenkor, hogy a gyerekként csodásnak, valószerűtlennek tartott állatok már kevésbé tűntek varázslatosnak, inkább ahogy egy régi jó ismerősét látogatja meg az ember, úgy kerestük fel sorra őket, és az otthonosság érzésével telepedtünk le pihenésképpen fagyizni a büfé faasztalai mellé, a kis padokra, hallgatva közben az állatkert lakóinak zajongását.

(Archív felvétel)

Felnőttként pedig immár nemcsak a gyerekkori, hanem a kamaszkori állatkerti kiruccanások is nosztalgikusak, és érdekes a család több generációjának tagjaival együtt tenni egy állatkerti sétát, felelevenítve és kiegészítve az állatkerthez kötődő közös és egyéni emlékeinket. Kiderül ilyenkor, hogy mindenkinek más apróság, helyzet, történet maradt meg a fejében, és hogy ebből a sok kis emlékből kerekedik ki egy közös, ami mindannyiunknak sajátja, és ami folyamatosan változik, ahogy újabb és újabb élmények érnek bennünket. Az élmények pedig szaporodnak, hiszen nemcsak mi magunk változunk, hanem az állatkert is – folyamatosan megújul, átépítenek benne különböző részeket, s az állatok is költözködnek, ki örökre elmegy, ki áthurcolkodik más kifutóba, s persze új „lakók” is érkeznek. Egyetlen dolog változatlan csak: a járdára festett, hófehér talpak, amelyek a bejárattól a kijáratig kalauzolják el a látogatókat. Ezek a méretes lábnyomok, akár ha valami óriáséi lennének, amellett, hogy az ajánlott haladási irányt mutatják, egy sajátos világba vezetnek. A múlt és az emlékek terepére, s nekünk csak annyi a dolgunk, hogy „láthatatlan vezetőnk” nyomába szegődve sétáljunk egyet egy napfényes délutánon, ahogy Dorothy tette a sárgaköves úton, Smaragdváros felé bandukolva.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége

Magyar Szó© 2003 - 2018     Impresszum | Adatvédelem | Előfizetés | Kapcsolat | Marketing | Közbeszerzés (Javna nabavka) | Dokumenti i pravilnici

Támogato: Bethlen Gábor alap