2024. április 17., szerda

MagyarZó Pistike messéi

A Zacsek olyan furcsán viselkedik mostanában, mintha megszédítette volna a tavaszi zsongás. Esténként például elmegy sétálni a feleségével, utána pedig beülnek a moziba.

– Szokott savanyú cukorkát is venni a drága párjának, mint amikor udvarolt neki? – érdeklőde atata. – És elcsattan egy-két puszi is, amikor leoltják a moziban a villanyt? 

– Ne bosszantson, Gyula zomzéd! Hogy is jut eszébe a puszilkodás, amikor huszonöt éve házasok vagyunk. Nem romantikából megyek moziba, hanem orvosi tanácsra, az egészségem megóvása végett. Így olyan szépen ellazulok, hogy mire hazaérünk, alig várom, hogy ágyba bújjak. Be se kapcsolom a tévét.

– Akkor csak a rádióból meg az újságból tájékozódik a politikai eseményekről?

– Egyáltalán nem tájékozódom. Nem hallgatok rádiót és nem olvasok újságot. Ugyanis az orvosom néhány hetes szigorú absztinenciát rendelt el. Amikor felkerestem, olyan zaklatott idegállapotban voltam, hogy rögtön beadott egy nyugtató injekciót. Azt mondta, csak a politikától való teljes elzárkózás segíthet rajtam. És eszembe ne jusson, hogy odaülök a tévé elé, és összevissza kapcsolgatom a különféle híradókat, mint ahogy eddig tettem. Mert volt már olyan páciense, aki emiatt idegszanatóriumba került, ott is a zárt osztályra.

– Jesszusmária! – ijedeze amama. – Látod, Tegyula, te is folyton nyomogatod a gombokat a távirányítón, mert sose vagy kibékülve az én sorozataimmal. Akkor már inkább a Szulejmán, mint a zárt osztály, nem gondolod?

– Ne izgulj, Tematild, engem nem fenyeget ilyen veszély, mert van magamhoz való eszem, el tudok igazodni a politikai vizeken. És főleg nem hagyom magamat megszédíteni, se befolyásolni senki által. De mondja, Zacsek, nem hiányzik magának néha egyik-másik kedvence? Mondjuk a szerb elnök, amint éppen feltolja ujjával a szemüvegét, és búgó baritonján mond egy nagy igazságot? Vagy megígéri, hogy már jövőre megoldják a koszovói gubancot?

– Ne is emlegesse nekem Koszovót, mert legutóbb pont attól kaptam idegrohamot!

– Nem is tudtam, Zacsek, hogy magának is szívügye a déli tartomány. És mi izgatta fel ennyire? A Gyurics Márkó kormányiroda vezető mitrovicai viszontagságai?

– Az izgatott fel, hogy éppen csak hogy megnyugodtak a kedélyek eme kiemelt pártkáder albán részről történt letartóztatása miatt, ő máris bejelentette, hogy hamarosan ismét elmegy Mitrovicába! Hogy védje a koszovói szerbeket. Mert ő egy ilyen rettenhetetlen és nyughatatlan hős, aki nem ijed meg a gaz sipik fenyegetésétől. Nekem meg rögtön felugrott a vérnyomásom a bejelentésétől!

Jaés meghal a mérnök, az orvos, meg a pártaktivista. Szent Péter kérdi tőlük, mit szeretnének a ravatalnál hallani a gyászolóktól.

A mérnök:

– Itt nyugszik a műszaki tudományok pótolhatatlan nagysága.

Az orvos:

– Az emberiség jótevőjétől veszünk most búcsút.

– No és te, aktivista fiam, mit akarsz hallani? – kérdi Szent Péter.

Mire a Márkó: – Azt, hogy: odanézz, mozog!

Szegény Zacseknek nemcsak az idegeivel van baja, hanem az anyósával is. Arra panaszkodik, hogy már megint összeveszett vele.

– Ugyan min kaptak össze a drága anyósával, Zacsek? – érdeklőde atata.

– Nem fogja elhinni, Gyula zomzéd: Burundin.

– Burundin? Hogy lehet összeveszni egy afrikai államon?

– Úgy, hogy az anyósom szerint ilyen ország nem létezik, ne is akarjam bemagyarázni neki. Merthogy ők nem tanultak róla az iskolában. Alig tudtam meggyőzni, hogy azóta megváltozott a világ, és az egykori gyarmatokból független államok lettek. Ilyen új állam például Burkina Faso is.

– És ettől a magyarázattól megnyugodott az anyósa?

– Még hogy megnyugodott?! Rám csapta az ajtót, hogy az ő férje ilyen csúnya szavakat sose használt az ő jelenlétében.

– Pedig meg kell barátkozni ezekkel az államokkal, mert fontosak számunkra. Ugyanis mindkettő visszavonta a Koszovó elismeréséről hozott döntését. Legutóbb Burundi: a külügyminiszterük a múlt héten volt a Dacsics Ivica vendége Belgrádban. És elmondta, hogy alaposabban felmérték a helyzetet, és belátták, hogy nagyot tévedtek, amikor elismerték Koszovót.

– Igen? Akkor az a gyanúm, hogy ők is úgy vannak ezzel az elismeréssel, mint az én unokaöcsém volt a csúnyácska leendő párjával, akit előbb semmibe vett. De amint megtudta, hogy milyen szép hozományra számíthat, rögtön belátta a tévedését, és megkérte a kezét.

Két régi barát beszélget:

– Mondd, Lajos, és maradt még valami a feleséged hozományából?

– Hogyne, az anyósom!

PISTIKE, zaklatott aktivista és belátó kérő