Csütörtökön este a magyar heraldikáról és kartográfiáról tartottak előadást az óbecsei Városi Múzeumban.
A témák avatott szakértőit: Gróf László térképtörténészt, az Oxfordi Egyetem nyugalmazott professzorát és Feiszt György címertannal foglalkozó szombathelyi levéltárost Tojzán Ákos, az óbecsei Városi Múzeum igazgatója, Fodor István, a Zentai Történelmi Levéltár nyugalmazott igazgatója, valamint Nyilas Mihály tartományi oktatási titkár köszöntötte.
Gróf László a kartográfia történetébe kalauzolta el az óbecseieket, szerinte a térképek nemcsak korszakokról, de országokról is mesélnek. Elmondása szerint az európai kartográfia egyik legizgalmasabb dokumentuma egy valószínűleg Mátyás király korabeli, Lázár deák által készített Tabula Hungaria elnevezésű térkép, amely az 1520-as években jelent meg Ingolstadtban, és a többi térképpel ellentétben nemcsak 20 helységnevet tüntet fel, hanem több mint 1300-at, megjelenítve a folyók, a hegyek és a települések neveit is, mindegyiket az ott élő lakosság nyelvén. A középkori Magyar Királyságnak a mohácsi csata utáni állapotáról ismereteket adó, az UNESCO által 2007-ben a világdokumentumokban őrzött örökségeinek listájára felvett, egyetlen példányban létező térkép külön színekkel jelöli a törökök által addig elfoglalt délvidéki területeket is.
Feiszt György címertannal foglalkozó szombathelyi levéltáros elmondása szerint az emberek nagyon keveset tudnak a magyar címer kialakulásáról és szimbolikus jelentéséről, de a heraldika világában való tájékozódás, a címerek, pecsétek megismerése, szimbolikájuk megfejtése közelebb vihet a történelem jobb megértéséhez. A kutató előadásában a hallgatók végigkísérhették a magyar címerhasználat és a magyar államcímer kialakulásának a történetét.
Az előadásokra a zentai Levéltár szervezésében került sor az óbecsei Városi Múzeumban.
