A szereplők egy csoportja: (állnak) Višnja Popov, Jelena Končar, Pamela Kiš Ignjatović, Vesna Aćimović és Marina Pavlović Barač, valamint (ülnek) Verica Pejić, Nebojša Babić és Saša Štulić
Dicséretes a hazai szerzők műveinek bemutatására törekvés a Szerb Nemzeti Színházban – emelte ki annak napja alkalmából megrendezett ünnepségen Dejan Savić, az újvidéki intézménnyel sikeresen együttműködő Belgrádi Nemzeti Színház igazgatója. Így érthető, hogy ünnep volt a javából az intézmény Jovan Đorđević színpadán sikert aratott Papháború (Pop Ćira i pop Spira) komikus opera. Az ősbemutatón jelen volt a kortárs zeneszerző. Első operáját a most 88. életévében járó Dejan Despić akadémikus 2010-ben szerezte, és mivel az intézmény javára lemondott az opera előadásának jogáról, a bemutató után ünnepélyesen átvette a Jovan Đorđević Aranyérmet, a Szerb Nemzeti Színház legrangosabb évi díját.
A korán árván maradt Stevan Sremacról (és fivéreiről) Jovan Đorđević, a nagybácsi, a Szerb Nemzeti Színház első igazgatója gondoskodott, ő is iskoláztatta. A történelmi szakra járó egyetemista tőle hallotta azt az anekdotát, amely alapján később megírta egyik legnépszerűbb a regényét, amelyet a magyar olvasók Papháború néven ismernek.
Százhúsz év telt el a műnek teljes kötetben való megjelenése óta. Karlócán jelent meg könyv formában. Stevan Sremac szeretettel „rajzolta meg” a két falusi elit család, a két vajdasági papcsalád életét, akik megértését és barátságát a fiatal pap érkezése dúlta fel. A bonyodalmat az okozta, hogy a tanult fiatalember a két család hajadon lánya közül csak az egyiket vehette feleségül. A papnék pedig emiatt összeveszítették a férjeket. Hogy ennek a Sremac-műnek a hús-vér szereplőit pillanatok alatt a szívébe zárja a néző, bizonyítja az, hogy a Szerb Nemzeti Színházban a közönség 1949-ben, 1965-ben (felújítva 1966-ban), majd 1978-ban és 1997-ben is élvezte a színpadra alkalmazott változatokat a drámai társulat előadásában.
A regény sziporkázó párbeszédei ihlették meg Vesna Miladinovićt és Dejan Miladinović belgrádi rendezőket, így ők verses formában írták meg a vígopera legapróbb részletében kidolgozott, valóban szellemes szövegkönyvét, a librettót, amelynek olvasásakor – ahogy az operarendező Ivana Dragutinović Maričić mondta – első látásra fülig beszerelmesedett a műbe. A kamara- és csoportjelenetek gazdag és különböző hangszerelésének szépségét emelte ki Željka Milanović, aki a belgrádi Zeneakadémián szerzett karmesteri oklevelet, majd a Szerelmi bájital c. opera bemutatójával valósította meg a doktori értekezését.
Vladana Likar Smiljanić képzőművész, akinek a szellemes rajzait a Politikin zabavnik és más szerb nyelvű gyermeklapok olvasói hétről hétre várták (egyébként nyugalmazott villamosipari mérnök, doktorátussal), készítette a vígopera díszletterveit. A terveket az újvidéki Vladimir Savić szcenográfus valósította meg, aki a székvárosi Műszaki és Tudományok Karán színpadi dizájn- és építészszakon fejezte be mestertanulmányait. Likar Smiljanić képzőművésznő jelmezterveit pedig a viroviticai Senka Ranosavljević dolgozta ki, aki az újvidéki Bogdan Šuput Képzőművészeti Középiskola textilszaka után a belgrádi Iparművészeti Karon szerzett oklevelet. A három művész nagy összhangban dolgozott a rendező elképzelése szerint, a közönség örömére. A mobilis, mozgó, hordozható díszlet jelzi az esemény színhelyét, a jelmezek pedig kiemelik a szereplők jellemét. A színpadi mozgás harmóniája elsősorban Ivan Klemencnek az érdeme. Az Újvidéki Művészeti Akadémia tanára 2017-ben nemzetközi pantomim-díjat kapott, negyven év alatt 370 bemutatón működött közre.
A fentebb felsorolt munkatársak, jeles művészek dolgoztak együtt ezen a zenés produkción, hogy felejthetetlen élményben legyen részünk.
Aztán a zárójelenetben, mint az igazi mesében, minden jóra fordult. A két papné eladósorba került lánya megtalálta szíve választottját, és a „háborúskodó” felek békét kötöttek. Az ősbemutatón a közönség sokáig-sokáig tapsolt az első hazai vígopera előadóinak, a ragyogó operaénekeseknek, a kiváló kórusnak és felkészítőjének, Vesna Kesić Krsmanovićnak, Marko Radanović világosítónak és minden munkatársnak.
A nagy produkcióba, a nagy munkába bekapcsolódott a Szerb Nemzeti Színház operatársulatának valamennyi tagja, két szereposztásban.
Hiszem, hogy iskolások is, felnőttek is élvezni fogják ezt a szórakoztató, kedves vígoperát a Szerb Nemzeti Színház színpadán.
