Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának államtitkára szerdán Zentán járt, akkor nyílt meg ugyanis a Zentai Csata Emlékkilátó új kiállítása, amely A zentai csata és a magyarországi visszafoglaló háborúk címmel Budavár Önkormányzatának jóvoltából, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatásával valósult meg. Az ünnepélyes megnyitó után Potápi Árpád János válaszolt a kérdéseinkre.
Gergely Árpád felvétele
Négyéves kormányzási ciklus végén járunk. Hogyan látja, mennyire erősödött az anyaország és a külhoni magyar közösségek viszonya az utóbbi években?
– Ez a folyamat 2010. május 26-án kezdődött, és éppen innen, a Vajdaság területéről indult el az a kezdeményezés 1998 és 2002 között, amelynek eredményeként 2010 májusában az újonnan összeült Országgyűlés elfogadta a kettős állampolgárságról szóló törvényt, és ezzel megkezdődött a nemzet békés úton, közjogilag való egyesítése. Azóta arról számolhatunk be, hogy több mint egymillió új magyar állampolgár van. Természetesen nemcsak a számok a fontosak, és nemcsak az, hogy az anyaországi támogatás jelentősen megnőtt, hanem arról is szó van, hogy a nemzetet újra össze tudtuk szőni, nemcsak a Kárpát-medencében, hanem az egész világon, beleértve a diaszpórát is. A vajdasági emberek büszkék lehetnek az elmúlt két évtizedben megtett útjukra, hiszen ez a térség indult a legmélyebb gazdasági, társadalmi, politikai helyzetből. Ma egy kissé megfogyatkozott, de annál erősebb magyarság él itt, a Vajdaságban, melynek köszönhetően a szerb és a magyar nemzet sokat közeledett egymáshoz.
A konkrét programok tekintetében mit tart kiemelkedő eredményeknek az elmúlt időszakban?
– Sok mindent fel lehetne sorolni Székelyföldtől egészen Zentáig. Ha az oktatást vesszük figyelembe, egy egységes Kárpát-medencei oktatási térről beszélünk, ahol a bölcsődétől az egyetem elvégzéséig biztosított a magyar tannyelvű képzés, ha meg a gazdaságot és a szülőföldön való boldogulást nézzük, nagy lépést tettünk afelé, hogy egy gazdasági térségről beszéljünk, hogyha a Kárpát-medencére gondolunk. Bőven van azonban még tennivalónk, ez az út még nem fejeződött be, ezért számítunk arra, hogy a Kárpát-medencei magyarsággal és a diaszpóra magyarságával összefogva tovább tudjuk folytatni ezt a sikeres nemzetpolitikát.
Gergely Árpád felvétele
A nemzetpolitikai célok megvalósítása érdekében a határon túl élő magyar közösségek gazdasági megerősödését célzó fejlesztési program éppen Vajdaságban kezdődött. Milyen célkitűzéseik voltak, és mi az, ami megvalósult ebből?
– A közjogi egyesítés mellett sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a szülőföldön való boldogulásra, és gazdasági eszközökkel is támogatni kell a magyar közösségeket. Ez a gazdaságpolitika be is indult, első alkalommal itt, a Vajdaságban, és ehhez az kellett, hogy legyen egy erős politikai egység, amely megteremti azt a politikai-társadalmi klímát, amelyben a magyar közösség fogadóképes lesz a fejlesztési programra. A célokat a Vajdasági Magyar Szövetség és a Magyar Nemzeti Tanács fogalmazta meg, és tette le a magyar kormány asztalára. Ennek tükrében döntött a magyar kormány úgy, hogy beindítja Vajdaságban a magyar közösségek megerősítését célzó fejlesztési programot, amely javában folyik. Gyakorlatilag ezen a tájon ma már nincs is olyan magyar vállalkozó, aki valamilyen módon ne lenne érintve a gazdasági program által. Ez mérföldkő volt, hiszen innen elindulva ez a program megkezdődött Kárpátalján, utána folytatódott Erdélyben, majd a Felvidék, a Muravidék és Horvátország következett, tehát nyugodtan mondhatjuk azt, hogy a szülőföldön való boldogulás segítése érdekében nagy lépést tettünk előre. Most talán egy kicsit jobban megéri határon túli magyarnak lenni, mert olyan pályázási lehetőségek állnak az itt élő magyarok rendelkezésére, amilyenekre az eddigiekben nem volt példa, hiszen uniós fejlesztési támogatásokat és a magyar kormány által támogatott gazdasági programokat is le tudják hívni.
Hogyan képzelik el a folytatást?
– A már megkezdett programokat tovább szeretnénk vinni, és újakat is meg szeretnénk valósítani. Magyarországon 2018 a családok éve, a Kárpát-medencében a külhoni magyar családok éve. Ezt nagyon fontosnak tartom, hiszen a család a nemzetnek, a társadalomnak az alappillére, és amikor a magyar jövőről beszélünk, akkor a családokra és a fiatalságra gondolunk. Közös erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy minél több családpolitikai támogatást, eszközt tudjunk átadni a határon túli magyarságnak is. A családok megerősítésével a nemzetet erősítjük, ezzel mérsékelhetjük az elvándorlást, és pozitív irányba változtathatjuk azt a demográfiai helyzetet, mely általában jellemzi a magyarságot. Amikor bennünket azért kritizálnak, mert felróják, hogy mennyit költünk a határon túlra, el kell mondanunk, hogy egységes magyar nemzetben gondolkozunk, és a magyarságra, bárhol éljünk is magyarok, mint humán erőforrásra is kell tekinteni, amiből egységesen mi magunk táplálkozunk, hiszen nincsen jövőnk egymás nélkül, éljünk akár Kanadában, Zentán vagy Erdélyben. Ezt a kölcsönhatást, ami a nemzetre jellemző, csak erősíteni lehet. A nemzetpolitikában semminek sincs helye, ami ezt az egységet megbontaná, illetve aláásná. Az eddig elért sikereket csak közösen tudjuk megvédeni, és közösen tudjuk továbbvinni a célokat. A vasárnapi országgyűlési választás arról is dönt, hogyan képzeljük el a jövőnket, hogyan képzeljük el közös történetünket, közös kultúránkat, és hogyan szeretnénk továbbvinni a nemzetpolitikát.
