Széll Kálmán 1899. február 26-án alakított kormányt, és hirdette meg a „törvény, jog és igazság” alapján álló programját, amit a Szabadelvű Párt támogatott. Emellett paktumot kötött az ellenzékkel, amely cserébe felhagyott a parlament obstrukciójával. A Monarchia történetében ezt az átmeneti obstrukciómentes időszakot nevezzük „Széll-csendnek”. A Széll-kormány első megmérettetése volt az 1901. október 2–9. között megtartott országgyűlési választások. A választás nyílt volt és vagyoni cenzushoz kötött.
Arról, hogy hogyan zajlottak az 1901-es választások Szabadkán, a Bácskai Hírlap korabeli számaiból kaphatunk betekintést. A városban két mandátum sorsa dőlt el. Az I. kerületben Vojnich Sándor, a Szabadelvű Párt jelöltje és Bíró Károly, a Nemzeti Párt vezetője, a város későbbi polgármestere küzdött meg a képviselői székért, míg a II. kerületben Vermes Béla, a Szabadelvű Pártból és Mukics Simon, az ellenzéki Függetlenségi- és Negyvennyolcas Párt politikusa mérték össze erejüket.
A választások előtt Szabadkán „falragaszok sokasága adja tudtára a közönségnek, hogy megfujták a pártok a harczi kürtöt”. A pártok korteseinek hada járta be a községeket, szállásokat, akik fuvarosokat fogadtak fel a szavazás napjára, hogy elszállítsák a szavazókat a szavazóhelyig. A városi hatóságok a honvédséget kérték meg, hogy tartsák fenn a rendet a választások napján. A szabadkai 86. gyalogezred két százada Zentára és Magyarkanizsára utazott teljes felszerelésben, hogy ott ügyeljenek a közbiztonságra.
A város szavazati joggal rendelkező polgárai október 5-én, szombaton adhatták le voksaikat. A választók az I. kerületben a Vörös ökör iskolában, míg a II. kerületben a gimnázium épületében szavazhattak. A kormánypárti és az ellenzéki szavazók külön bejáratokon mehettek a szavazóhelyekre. Ez mellett a katonaság kordont állított fel, hogy a két tábort szétválassza. A főgimnáziumnál azonban a kordont rosszul állították fel, tudhatjuk meg a Bácskai Hírlap tudósításából. A reggeli órákban Mukics Simon hívei nagy tömegben gyűltek össze a Rudics utcában, és bántalmazták a Vermes-pártiakat, szidalmazták, leköpdösték őket, ruháikat összetépték. 11 órakor lovas rendőröket vetettek be a tömeg feloszlatására, de a tömeg a rendőröket lehúzta a lovukról. Végül a katonaság bevetésével sikerült a rendet helyreállítani a főgimnázium környékén.
„Délután már csendesebb volt a nép, csak egy-két bicskázás zavarta meg a csendet” – fejezte be a tudósítást a Bácskai Hírlap.
A szavazóhelyeket fél nyolckor zárták be. Az I. kerületben Bíró Károly 841 szavazatot kapott, aki így alulmaradt a kormánypárti Vojnich Sándor 864 szavazatával szemben, míg Mukics Simon 878 szavazattal legyőzte Vermes Bélát, akire 747-en szavaztak. Bíró Károly nem nyugodott bele a vereségbe, és megtámadta Vojnich Sándor eredményét, de Bírónál találtak szabálytalan szavazatokat. Ahogy a Bácskai Hírlap értesült: „[...] tizenkét leadott szavazatot találtak, részben már elhunytak helyett, részben szavazati jogosultsággal bíró egyének helyett mások szavaztak le, sőt kiskorúak is vannak közöttük.”
Vojnich Sándor képviselői mandátumát ezért a királyi Kúria jóváhagyta. Így a 413 fős magyar parlamentben Szabadkát egy kormánypárti és egy ellenzéki honatya képviselte. Magyarországon a választásokat nagy fölénnyel a Szabadelvű Párt nyerte meg. Bár a párt 13 mandátumot veszített az 1896-os választásokhoz képest, még így is 277 mandátummal, szűk kétharmados többséget szerzett.
