2024. április 24., szerda

Hiánybetegség?

Az erős dinár a behozatalt serkenti

Elég sokat olvashattunk az utóbbi időben arról, hogyan alakul országunk külkereskedelmi mérlege. A külkereskedelmi deficit növekedésével elsősorban az ellenzéki lapokban riogatnak, a kormánypárti sajtó többnyire csak tényként közli, bővebb magyarázatot viszont alig fűznek hozzá. 2018 első két hónapjában 5,5 milliárd eurót tett ki az ország külkereskedelmi árucseréje. Ez az érték 15,5 százalékkal nagyobb, mint a múlt év azonos időszakában.

A külkereskedelmi forgalom élénküléséről beszélhetünk tehát, ami pozitívként fogható fel. A kivitel ezen belül 13,8, a behozatal pedig 16,8 százalékkal növekedett. Az is megállapítható tehát, hogy az export és az import is növekvő tendenciát mutat, miközben az import gyorsabban nő. Ennek megfelelően nagyobb lett a külkereskedelmi deficit, mégpedig 27,7 százalékkal. A külkereskedelmi mérleghiány így már két hónap alatt csaknem 750 millió euróra duzzadt. Ha megint csak önmagában szemléljük a dolgokat, ez nem jó, hiszen az lenne a kívánatos, hogy többet exportáljunk, ami egy exportnövelő gazdaságpolitika eredménye lehetne. Sokan próbálják az import nagyobb méretű növekedését a túl erős dinárral magyarázni. Valóban igaz, hogy ha megint csak önmagában szemléljük a dolgot, az erős dinár az importőröknek kedvez, de biztosan nem serkenti az exportot. Az ország kivitele a rendelkezésre álló szerint így most jelenleg 76 százalékban fedezi a behozatalt, míg tavaly az év első két hónapjában ez az arány kedvezőbben alakult, 78 százalék volt. Ezek azonban csak puszta számok, ha többet szeretnénk megtudni, érdemes megvizsgálni az export és az import szerkezetét is.

A hagyományos felfogás szerint az a jó, ha olyan termékeket exportálunk, amik minél több hozzáadott értéket tartalmaznak. A nyersanyagexport a szegény országok jellemzője. Akkor járnánk jobban, ha az itthon megtermelt nyersanyagokat itthon is dolgoznánk fel és úgy szállítanánk ki, hiszen így a feldolgozásból eredőn itthon több munkahely létesülne, de számos más előnye van a feldolgozott termékek exportjának, illetve számtalan hátrányát lehetne említeni annak, ha egy ország gazdasága a nyersanyagexportra épül. Ha a behozatal szerkezetét vizsgáljuk, januárban a teljes import 58 százalékát az újratermelési anyagok tették ki. Ez azért jó, mert olyan dolgokra vonatkozik, melyek itt kerülnek beépítésre, illetve képezik az alapanyagát olyan termékeknek, melyek egy részét aztán exportáljuk. Egy ilyen kis és nyitott gazdasággal rendelkező ország, mint a miénk, nem tud mindent hatékonyan megtermelni, és nem is kell arra törekedni, hogy mindent mi termeljünk, hiszen a nemzetközi munkamegosztás előnyeit már évszázadokkal korábban sem lehetett tagadni, és nem is kell. A behozatal szerkezetében 17,1 százalékot tesz ki a közfogyasztási cikkek aránya, s ez rossznak tekinthető. A gépek és felszerelések aránya viszont nem éri el a 10 százalékot, 9,3 százalékot tesz ki. Azért jó, ha a gépek és a berendezések aránya nagyobb az importon belül, mert ezeket termelői és szolgáltatói kapacitások felszerelésére vásárolják, és ez általában munkahelyek teremtésével jár. Az év első hónapjában egyébként az ipari termelés 10,6 százalékkal volt nagyobb, mint az előző év azonos időszakában, a 2017-es átlagnál viszont 6 százalékkal volt alacsonyabb. Ez viszont valószínűleg szezonális hatásoknak tudható be. A leghidegebb hónapokban ugyanis általában csökkenni szokott a gazdasági tevékenység, majd a jó idő beálltával lendületet vesz. A kivitel és a behozatal tekintetében Olaszország az első számú partner, s ez a Fiat Chrysler kragujevaci üzemének köszönhető. Olaszország azonban Szerbia egyik legjelentősebb kereskedelmi partnere a mezőgazdasági-élelmiszeripari áruforgalom terén. Második helyen van Németország, a kivitel és a behozatal tekintetében is jelentős kereskedelmi partnernek számít. Az év első két hónapjában 304,9 millió euró értékben szállítottunk oda árut, a behozatal értéke pedig 387 milliót tett ki. Jelentő partnerünk még Kína és Oroszország. Utóbbitól elsősorban energiahordozókat, földgázt és kőolajat, előbbitől pedig műszaki cikkeket vásárolunk, irányukban konstans és jelentős külkereskedelmi deficitet jegyzünk. Külkereskedelmi forgalmunk csaknem kétharmadát, 64,2 százalékát az Európai Unió tagországaival bonyolítjuk le. A kivitel tekintetében Szerbia legjelentősebb külkereskedelmi partnere tehát a már említett Olaszország és Németország mellett Bosznia-Hercegovina, Oroszország és Magyarország. A behozatalt tekintve Németország és Olaszország mellett Oroszország, Kína és Magyarország számít jelentős partnernek.

Valószínűsíthető tehát, hogy a jelenlegi helyzetben a gyengébb dinár sem eredményezné a kivitel jelentős növekedését, az importot is valószínűleg csak némileg fogná vissza. A polgárok viszont euróban pl. kevesebbet keresnének, a devizahitelesek rátája megnőne, de még az államadósság is nagyobb lenne, csupán az árfolyam miatt.