Az idén lenne 110 éves a zentai mozi, amennyiben az egykori városvezetés némileg önkényes döntése alapján 2008-ban nem került volna lakat Zenta utolsó filmszínházának, a Tisza mozinak az ajtajára. A sors fintora, hogy éppen akkor ünnepelhette volna fennállásának centenáriumát.
A Tisza mozira egyedül az egykori moziterem falán elhelyezett tábla és a plakátvitrinek emlékeztetnek (Horvát Zsolt felvétele)
A vajdasági magyar mozgókép napjaként azt az időpontot szokás ünnepelni, amikor Lifka Sándor 1910. október 13-án megnyitotta az első önálló mozit, márpedig a zentaiak megelőzték a szabadkaiakat, s két évvel Lifka kezdeményezése előtt, 1908-ban Uránia Mozgó elnevezéssel megszületett az első állandó zentai mozi.
Katona Pálnak, a zentai múzeum egykori igazgatójának a monográfiája szerint az első mozi megnyitása előtt különféle filmeket vetítő testületek vendégszerepeltek Zentán, amelyek több napon, de akár egy héten keresztül is szórakoztatták a közönséget, amely előszeretettel járt el a mozgóképes vetítésekre. Ezeket kezdetben a budapesti Uránia Magyar Tudományos Színház zentai fiókegyesületében, ezt követően pedig a Katolikus Legényegylet nagytermében rendezték meg, egészen az önálló mozi megnyitásáig. Az Uránia Mozgó után négy évvel a Royal Szálló dísztermében megnyílt a város második mozija is Royal Mozgó elnevezéssel, 1916-ban pedig az egykori Nagyvendéglő színháztermében kitárta kapuit az Apolló Mozgó is. A második világégés után egy 1944. november 10-ei keltezésű adat alapján bizonyos Božidar Matić kapott megbízást az Olimpia mozi üzemeltetésére, így 1947-ben már két mozi, az Olimpia és a Volga is fogadta a filmek szerelmeseit. Az Olimpiát Október 8. mozira keresztelték át, a Volga pedig a későbbiekben a Tisza nevet vette föl.
Ezek a filmszínházak a múlt század ötvenes éveiben élték fénykorukat. Mivel a televíziókészülékek elterjedésével a mozilátogatók száma s ezzel a bevétel is megcsappant, a községi népbizottság elrendelte a vállalat felszámolását, a mozikat pedig először az egykori Munkásegyetemhez, majd a Művelődési Házhoz csatolták.
A zentai közönség körében akkoriban annyira népszerűek voltak a vetítések, hogy nemegyszer két, illetve három mozi tudta némileg kielégíteni a filmkedvelők érdeklődését.
A múlt század nyolcvanas éveinek a végén lakat került az addigra eléggé romos állapotba került Október 8. mozira, a kilencvenes évek hiperinflációs időszakában pedig a Tisza mozi is bezárt ideiglenesen, s csak a 2000. októberi eseményeket követően nyílt meg újra, de elavult audiovizuális technikájával és kényelmetlen ülőhelyeivel nem tudta kielégíteni a filmes álom zentai kedvelőit. A végső csapást mégis az akkori önkormányzat mérte a Tisza mozira, amikor is a termet szinte az egyik napról a másikra odaítélte az időközben újjáépített Royal Szálló tulajdonosának.
Egy új mozi elindításának az ötlete több alkalommal is fölmerült a Tisza-parti városban. Beszéltek róla a színház felújításakor is, de a Mercator (jelenleg Idea) áruház építése során is szóba került az elképzelés.
Akkoriban lapunkban be is számoltunk róla, hogy a Tisza-parton, a Révész-szoborral szemben lévő telket az akkori zentai elöljárók azzal a feltétellel ítélték oda a licitáción a vállalatnak, hogy az az üzletközpont mellett kiépít egy mozitermet is. Ez viszont nem szerepelt a bérbeadási pályázatban, s az egyik pályázó fellebbezett a számára kedvezőtlen döntés miatt. A későbbi licitációt követően már nem volt napirenden a mozi kiépítésének ötlete.
A város filmkedvelői egy időben Csillik Blanka, egy lelkes, zentai születésű média szakos bölcsész vetítéseinek köszönhetően hódolhattak a filmnézés örömeinek, emellett több éven keresztül a Magyar Filmszemlén bemutatott alkotásokból is ízelítőt kaphattak a zentaiak. A későbbiekben ezek a vetítések is elmaradtak. A Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ évente méltóképpen megemlékezik a vajdasági magyar mozgókép napjáról, de ezenkívül egyedül az egyik szerbiai filmforgalmazó vállalat vándormozija, illetve a nemrég útjára indított Vajdasági Magyar Vándormozi keretében szerveznek vetítéseket.
Sokan vannak, akik szerint világszerte mind kevesebben járnak moziba, ezért térségünkben egy kisebb, de korszerűen felszerelt klubmoziba sem lenne érdemes pénzt ölni. Az Európai Unió országainak a nézettségi adatai azonban másról árulkodnak. Így pl. Magyarországon is egyre többen váltanak jegyet egy-egy filmre. Tavaly a Kincsem, A Viszkis, a Pappa Pia című filmsikereknek köszönhetően több százezren vonultak be a filmszínházakba, de nem szabad megfeledkezni a közönségfilmnek nem nevezhető Testről és lélekről című Oscar-jelölt alkotásról sem, amely az említett alkotások után nézettségben a negyedik helyet érdemelte ki a magyarországi mozikban.
Visszatérve szűkebb témánkhoz: az egykoron patinás intézmény kifakulásához – az elavult technológia mellett – a nyolcvanas-kilencvenes években kialakult „házi mozizási” szokások is hozzájárultak. Ennek is megvan a maga bája, viszont nem szabad megfeledkezni arról, hogy a közösségi élmény létszükséglet. Bagó Bertalan Jászai Mari-díjas magyar színészt idézve: „A moziban is az a jó, hogy együtt bámulunk, zörög a vetítőgép, meg a másik kukoricás zacskója. A színházban pedig lesed, hogy a többiek felöltöztek-e rendesen, nevetnek-e, köhögnek-e, hogy lesz-e közös vastaps."
