2024. április 25., csütörtök

Kereszt alatt az árnyék

Könyves rovatunkban e héten is a Szabadkai Városi Könyvtár felnőtt- és gyermekosztályáról leggyakrabban kölcsönzött könyveket listázzuk, Berényi Eszternek és Omerović Helénának, a városi könyvtár tájékoztató könyvtárosainak köszönhetően, valamint a könyvtár legújabb könyvei közül egy olyan kiadványra hívjuk fel a figyelmet, amely az újjászületés időszakában időszerű olvasmány. Iancu Laura versei szívszorító életképek, olvasószerű szóláncok, csendes fohászok, szikár ráolvasások, elszánt perlekedések – s a megszólítottjuk nem más, mint maga az Öröktől való.

FELNŐTTOSZTÁLY

1. Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák (Libri)

2. Kopp–Skrabski: A boldogságkeresés útjai (Heti Válasz)

3. Abbi Glines: Te vagy nekem a tűz (Maxim)

4. Fábián Janka: Emma szerelme (Ulpius-ház)

5. Tasmina Perry: Eredendő bűn (Ulpius-ház)

GYEREKOSZTÁLY

1. Leiner Laura: A Szent Johanna gimi – Örökké (Ciceró)

2. Andrea Beständig: Focikönyv (Tessloff és Babilon)

3. Darvasi László: Trapiti – avagy a nagy tökfőzelékháború (Magvető)

4. Marék Veronika: Boribon autózik (Pagony)

5. Sző, fon, nem takács. Mi az? (Móra)

KÖNYVAJÁNLÓ
Iancu Laura: Míg kabátot cserél Isten (Magyar Napló)

Iancu Laura moldvai magyar író, költő, néprajzkutató Míg kabátot cserél Isten című verseskötetében a szerzőt alapvetően foglalkoztató, az emberi lét egyetemes kérdésein töprengő alkotások találhatók, közülük is leghangsúlyosabbak a folytonos otthonkeresést tematizáló versek. Leginkább az Istenbe vetett hit az, ami támpontként, fogózóként szolgál a költő számára, s a Teremtő – hol múzsaként, hol segítőtársként, hol a szenvedő, elesett emberek szimbólumaként – a kötet szinte minden versében megjelenik. A belé vetett hit erős vára a költőnek: „azok a madarak, Uram, / ha tudnák, hogy a magasban lakó / fáradt felhők / térden menetelnek, / tán maguk is eléd sietnének / húsvét után néhány nappal / ha Emmauszból erre jönnétek / hol meztelen földünk / remegni tanul, / hol az igaz megválik a jótól, / vigyázban állunk, mint / kereszted alatt az árnyék” – mondja, miközben megpróbál egyensúlyt teremteni a zűrzavaros világban, hogy valahol otthonra leljen benne: „egyre közelebb / vonszolom / otthonról hozott ólom / keresztem, / és többé nem leszek idegen”.