Immár 125 éve, hogy 1893-ban Léh Jakab, az újvidéki Főgimnázium zenetanára, megalapította a katolikus egyházi énekkart, amely a Szent Cecília Egyházi Énekkar néven vált ismerté Vajdaság-szerte. 1940-ben, amikor elkészült a vajdasági magyarság kisebbségi kulturális tevékenységét összegző Bokréta című, máig is párját ritkító kiadványa, akkor csaknem félévszázados múltat tudott maga mögött ez a tiszteletre méltó egyéniség. Újvidék és tágabb pátriánk zenei életének meghatározó alakja.
Zenetanári képesítést a Budapesti Zeneakadémián szerzett, majd az egyházi énekkar megalapításakor, két évtizeden keresztül, az újvidéki Gimnáziumban működött zenetanárként. Nemcsak gyakorlatban tanított és vezetett kórust, hanem az éneklés elméletével is foglalkozott. Így a 19. század végén a budapesti Központi Szemináriumban tartotta meg a hangszeres zenének egyházias szellemben való kezeléséről szóló előadását. Különböző tanfolyamokon sajátította el az egyházi éneklés fortélyait. Esztergomban és Bécsben járt tanfolyamokra, ahol a különböző rendeknél, a bencéseknél, ferenceseknél, benedekrendieknél tanulta el az egyházi éneklés sajátosságait. Tehát, megalapozott tudással fogott hozzá a Szent Cecilía énekkar megalapításához, amely 1940-ben „országos szinten” is ismertnek mondhatta magát. Léh Jakab kellő tapasztalattal és magas szinten szervezte és vezette a Szent Cecília énekkar munkáját. A tagtoborzással, a kisebbségi lét legnehezebb időszakának tartott világban sem volt probléma, hiszen a Bokrétában megjelent szöveg szerint, voltak időszakok, amikor a kórusnak 50-60 között mozgott a tagsága, amelynek keretein belül 10-12 tagot számláló „kétszólamú női kara” is működött.
A Szent Cecília kórus fellépéseinek sora valóban impozáns. Évente 20 misén énekelt, és a megalakulását követően, 28 teljesen új misét adott elő. Énekeltek Zomborban, Kis Szent Teréz szentté avatásának ünnepén, 1926-ban a pápai nuncius által celebrált ünnepi szent misén, amelyen Filke M. „Oriens ex alto” című miséjét adták elő a katonai zenekar kíséretével. De énekeltek Szabadkán a Ferencesek temploma orgonájának felavatásán, Újvidéken a Beltéri Katolikus Kör székházának felavatásán, amikor komoly szerzők, Liszt, Beethoven és Händel műveit adták elő. Repertoárjuk nemcsak egyházi zeneművekből állt, zenei ritkaságokat is előadtak, mint az 1940-ben, az 1, 2, és 4 szólamú kar, a Kör zenekarának kíséretével a „Magas rutafa” kezdetű Nyitra megyében megőrzött „ezeréves ősmagyar” dalt is. Orgonán az énekkart dr. Dickmann Ferenc szentfülöpi (filipovói, ma Bački Gradac) orvos, orgonaművész és zeneszerző kísérte. Léh Jakab fáradhatalan volt Újvidék zenei életének szervezésében. Szerveztek Lányi-estet is, amelyen Lányi Ernő zeneszerzőről ő maga beszélt, műveit pedig a Cecília vegyes kara adta elő. Az adatok szerint volt időszak, amikor hosszabb ideig is öt énekkart vezetett és vezényelt. Zeneszerzéssel is foglalkozott. Szerzeményei: Intonuit, Ego sum paster bonus, Ave Maria, a jézus szíve ünnepére, Az angyalok kara, amelyet zenekari kísérettel kellett előadni. Munkáját és az énekkar tevékenységét nem mások, mint Budánovics Lajos püspök, Svraka Ferenc esperes plébános is támogatták. A Szent Cecília énekkar tagjai nemcsak időszakosan énekeltek a közismert kórusban, hanem hosszú éveken keresztül. Ilyen kitartó és fáradhatalan volt Sorger Betti is, aki 30 évi éneklést tudott maga mögött, úgy mint Winkle Elíz, Bubori Jánosné, Paszt Ernőné, dr. Magyar János, és a többiekkel egyetemben Paitz Jolán is, akinek hagyatékából az énekkar fényképét és a kottákat is közöljük. Tesszük ezt mindazért, mert úgy tűnik, hogy Újvidék zenei és kulturális élete, a Húsvét előtt a Nagyhéten, kivételes élénkséggel várta az ünnepet. Így volt ez egykoron, a múlt században.
