„A mese szól a barátságról, a gyereknek maradásról, felnőtté válásról, felelősségről, szertelenségről, útkeresésről...”, olvashatjuk a Zentai Magyar Kamaraszínház Diákszínjátszói legfrissebb előadásának ajánlójában – és valóban remek ötletnek bizonyult Frank L. Baum klasszikusát (Zalán Tibor „leporolt” verziójában) elővenni, hiszen ez a csapat meseadaptációt eddig még nem adott elő, miközben a kamaraszínházban sorra követik egymást a jobbnál jobb ifjúsági és gyermekelőadások. Míg a tavalyelőtti diákszínjátszós produkció talán cseppet kemény falatnak bizonyult a társulat számára, a tavalyi esetében pedig elsősorban maga a dráma hagyott némi kívánnivalót maga után, úgy az idei telitalálat – mindannyian remekül szórakoztunk. A premierre csütörtökön este a ZMK nagytermében került sor, telt ház előtt.
Már a start igen erős és frappáns: az előtérben nyüzsgő, órájára tekintgető nézősereg „fáinak” sűrűjében egyszer csak felbukkan a Kansasből a messzi távolba, a mesék országába sodródott Dorka Totó kutyájával. A hazavezető utat keresve tovamenetelnek, a néző elfoglalja a helyét, ekkor következik egy roppant látványos, karcos zenére ellejtett árnyéktánc, majd Dorkáék újra a színen – és indulhatnak a kalandok!
Az előadás egyik erénye, hogy remekül kihasználják a teret: a kinti előjáték után a színpad mellett, a nézőtér két oldalán, valamint mögötte is játszanak – hiszen kanyargós ez a sárga kövekből kirakott út... A különböző színű fényekkel és az árnyékokkal variálva is végig szemet gyönyörködtető képsorokkal szolgál a produkció, miközben a kosztüm és a kelléktár minimalista, a díszletet pedig teljességgel mellőzik... És láss csodát: a mese így is tökéletesen megelevenedik előttünk!
Ilyen körülmények között nyilván nem lehetett könnyű a színészpalánták dolga, így bizonyára sokat tanultak is a szakmáról a próbafolyamat során. (No, Dévai és Virág keze alatt feltételezhetően olajozottan működtek a dolgok.) Ami a teljesítményeket illeti, helyenként felfedezhető még némi sutaság, főképp az „első bálozók” esetében, de mindez kevéssé volt feltűnő, különösen, hogy a régebbi tagok őket is „húzták maguk után”, így az előadás egészében meglehetősen bájosra sikeredett. Nem kis szerepe volt ebben a főhőst alakító Dupák Fanni meggyőző játékának és elbűvölő színpadi jelenlétének, de elsősorban talán a Totót alakító Szabó Róbert zsigeri – és rendkívül mókás – alakításának. A „régi motorosokon” is látható már a fejlődés – noha változatlanul fájlalom, hogy évenként mindössze egyetlen előadást készítenek –, számomra ez főképp Dragić Marianna játékán volt tetten érhető.
Hiszem, hogy csütörtökön este minden korosztály remekül érezte magát a színházban – egyaránt kacaghatott és elérzékenyülhetett –, hiszen a történet mindannyiunkhoz és mindannyiunkról szól; fiatal színjátszóink pedig igen ügyesen tartották elénk azt a bizonyos tükröt.
A Zentai Magyar Kamaraszínház Diákszínjátszóinak bemutatója
Frank L. Baum – Zalán Tibor: ÓZ, A NAGY VARÁZSLÓ
Szereposztás: Dorka – Dupák Fanni; Totó – Szabó Róbert; Madárijesztő – Dragić Marianna; Bádogember – Wischer Viktor; Oroszlán – Kovács Dorina; Jó boszorkány – Pap Kinga; Rossz boszorkány – Csehák Csenge; Óz – Nagy Abonyi Dávid; Kulcsár – Sóti Tóbiás; Farkas – Csabai Orsolya; Nyugor – Fuszkó Dóra; Majom – Nagy Orsolya. Rendezte: Dévai Zoltán és Virág György.
