Keresztény testvérek!
A mai első olvasmány Péter megállapításával kezdődik, melyet beszédének kezdetén mond: Ti tudjátok mi történt... Hallgatói tehát tudják, mi történt. Ez jelzi számunkra is, hogy Isten hívására adott válaszunkban meg kell ismerni és tanulni, mi is tulajdonképpen a kereszténység. Nem csupán szívbéli választ kell adni, hanem értelmünket is érinti az Isten kegyelmére adott válasz.
Mindannyiunk feladata, hogy lelkiismeretünket megvizsgáljuk, és választ adjunk arra, vajon mennyi időt és energiát fektetünk Jézus evangéliumának mélyebb megértésébe, valamint az örömhírből fakadó titkok megismerésébe, melyet az egyház őriz és ad tovább.
Húsvét legszembetűnőbb szimbóluma a húsvéti gyertya, melyet a húsvéti virrasztás liturgiájában ünnepélyesen meggyújtottunk. A gyertya fénye bevilágítja a sötétséget. Kérjük kegyelmes Istenünket, hogy adjon kitartást és erőt a tudatlanság és tévedések elhárítására a megismerés fénye által.
A feltámadás új kezdetet jelent a megváltás történelmében. Krisztus megnyitotta az Istennel való közösség lehetőségét halálával és feltámadásával. Az Istennel való közösség csak lehetőség, és ennek megvalósulása attól függ, vajon életünkben mennyire működünk közre a Szentlélek kegyelmével, és mennyire haladunk Krisztus nyomdokain, aki az út, az igazság és az élet.
Nem elég csak ismerni. Szükséges megélni a hétköznapokban azt, amit szívünkkel elfogadtunk és értelmünkkel megértettünk. A kereszténység nem elméleti fejtegetés és terméketlen okoskodás, hanem életmód, melyben Krisztust követjük. Ha valóban Krisztuséi vagyunk, akkor életünkkel is meg kell mutatni ezt, és törekednünk kell azért, amit Krisztus tett lehetővé.
Lelki életünk legnagyobb kísértése a lelki léhaság, illetve lelki lustaság. Mintha nem lenne erőnk az egyházzal egységben részt venni a vasárnapi és ünnepnapi eucharisztikus ünneplésben; mintha nem tudnánk honnét erőt meríteni ahhoz, hogy naponta tanúságot tegyünk keresztény hitünk mellett. A keresztség szentségében nem csak az Istennel való mennyei közösség lehetőségét kapjuk meg, hanem kötelességet is, hogy Isten jelenlétének és jóságának élő tanúi legyünk.
Kérjük Istent, hogy a húsvéti gyertya lángja űzze el lelki sivárságunkat, és hitünk fényében megújulva vigyük el a világosságot az egész világba, főleg oda, ahol a szegénység, a céltalanság, a kétségbeesés és az elveszettség sötétsége uralkodik.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek áldott húsvétot és a Feltámadt Üdvözítő bőséges áldását!
