Milyen közköltések léteznek? Miért nem szankcionálják a korrupciót? Miért nincs független ügyészség Szerbiában? Ezekre és hasonló kérdésekre keresték a jelenlévők a választ azon az óbecsei községházán megtartott keddi kerekasztal-beszélgetésen, amelyre a „Közköltések Szerbiában: A polgárok és az igazságszolgáltatás intézményei a politikai korrupció örvényében” elnevezésű projekt keretében került sor.
Új alapokra kell helyezni a korrupció elleni harcot a szakértők szerint (Fotó: Fehér Rózsa)
Dragan Dobrašinović, a közpénzek költésének felügyeletét végző koalíció vezetőjének elmondása szerint a közbeszerzések mellett a köz pénzét állami segélyek/támogatások, köz- és magánpartneri együttműködések, valamint államközi megállapodások formájában is el lehet költeni, csak ez utóbbiakról a nyilvánosság keveset tud.
– Az államközi megállapodások a legátláthatatlanabbak mind közül, holott nagyon sok pénzről van szó, ami verseny nélkül cserél gazdát. Sajnos a korrupció ellen hozott törvény nem tökéletes, de ennél is nagyobb baj az, hogy nem is alkalmazzák. Az az ügyész, aki bátor döntést hoz komoly bűnözők esetében, miért lesz megalkuvó a mulandó politikai hatalommal szemben? – tette fel a kérdést Dobrašinović.
Prof. dr. Miroslav Prokopljević (Európai Tanulmányok Intézete) szerint a különböző, függetlennek mondott ellenőrző intézmények vezetői posztjuk megtartása érdekében teljesen passzívak, a pénzügyminisztérium keretében 2010-ben megalakult, állami támogatásokat ellenőrző bizottság például korrupciós ügyben még egyetlen elmarasztaló döntést sem hozott. A megoldást egy jobb törvény, egy hatékonyabb intézményrendszer és egy független igazságszolgáltatás jelentené.
Radovan Lazić ügyész (Szerbiai Ügyészek Egyesülete) úgy látja, hogy Szerbiában káder- és szervezeti gondok akadályozzák a korrupció elleni harcot: hiányzik a szakértelem, kevés ügyészhelyettes van, az ügyészségeken nem dolgoznak pénzügyi-gazdasági szakértők, nem jó a rendőrség és az ügyészség közötti együttműködés, ráadásul az igazságszolgáltatásban dolgozók is féltik az állásukat.
– Ha az olasz példához hasonlóan Szerbiában is az ügyészség alá tartozna a rendőrség egy része, sokkal eredményesebb lehetne a korrupció elleni harc – tette hozzá Lazić.
Aleksandar Đekić, a korrupcióval is foglalkozó Óbecsei Ifjúsági Szervezet (BUM) elnöke néhány Tisza menti példával illusztrálta a helyi korrupciós ügyek végkifejleteit: egy polgármestert például 2015-ben törvénytelen módon elköltött több mint 36 millió dinárért mindössze 110 ezer dináros pénzbüntetéssel sújtott a bíróság, egy másik volt polgármester pedig az Állami Számvevőszék ugyancsak 2015-ös bűnvádi feljelentése nyomán a 139 millió dináros törvénytelen közpénzköltést egy 30 ezer dináros, jótékonysági célra történt befizetéssel megúszta.
