A hétvégén a válogatottmérkőzések miatt a magyar NB I.-ben sem rendeztek bajnoki fordulót, az élvonal csapatai azonban nem pihentek, az OTP Bank Liga listavezetője, a Ferencváros gárdája szombaton a Tolna megyei I. osztályban szereplő, öt vajdasági labdarúgót is foglalkoztató Tamási ellen játszott edzőmeccset a népligeti edzőközpontban. Egy nappal a 10:2-es Fradi-győzelemmel végződő mérkőzés után beszélgettünk a Tolna megyeiek csapatkapitányával, Barta Ottóval, aki Magyarkanizsán megtekintette a Magyarkanizsa–Šumadija női I. ligás bajnokit.
• Tíz gólt kaptatok az FTC-től, ennek ellenére bizonyára óriási élmény volt pályára lépni a rekordbajnok zöld-fehérek ellen.
– Persze, hatalmas élmény volt mindannyiunk számára, hiszen az ember nem mindennap játszhat olyan játékosok ellen, mint például Priskin Tamás, aki már nemzetközi színtéren is bizonyított, fontos gólokat szerezve a magyar válogatottban. Szombaton mi is megtapasztalhattuk a saját bőrünkön, hogy mekkora sebességbeli különbség van az alacsonyabb ligák és az élvonal között, a tartalékos Fradi szinte pillanatok alatt eljutott a kapunkig, nagyon nehéz volt védekezni ellenük.
• Jelenleg a 6. helyen álltok a Tolna megyei I. osztályban, lemaradásotok 12 pont a listavezető Dombóvárral szemben. Milyen célkitűzéssel vágtatok neki a tavaszi szezonnak?
– Még mindig veretlenek vagyunk a bajnokságban, ám az ősszel kilenc döntetlent játszva sok pontot elszórtunk, így nem mondanám, hogy reális esélyünk lenne a feljutásra. Persze, mi mindent megteszünk majd a pályán, de hogy ez mire lesz elég, azt nem tudhatjuk. A klubnál azonban a feljutás célként szerepel, ha most nem is, de a következő idényben mindenképpen.
• Köztudott, hogy Magyarországon sokkal több pénz van a fociban, mint nálunk. Ti Tamásiban milyen körülmények között készülhettek a mérkőzésekre?
– Mi egy IV. ligás egyesület vagyunk, de mondhatom, hogy a körülmények nálunk is nagyok jók, a magasabb osztályokban pedig természetesen még jobb feltételek mellett dolgozhatnak a csapatok. Így nem is kell csodálkozni, hogy évről évre egyre több szerbiai labdarúgó igazol át Magyarországra, hiszen össze sem lehet hasonlítani a két ország labdarúgásában uralkodó körülményeket. Az anyaországban nemcsak hogy jóval többet keresnek a futballisták, de ott a fizetések rendszeresen érkeznek, nem úgy, mint nálunk, ahol a játékosok sokszor késve, vagy egyáltalán nem kapják meg a pénzt.
• Idehaza éveken át dolgoztál a női labdarúgásban is. A női focival megmaradt a kapcsolatod?
– Igen, hiszen ez egy régi szerelem, annak idején a törökbecsei és a moholi női csapatot is irányítottam. Jelenleg feleségemmel, a Magyarkanizsában játszó Barta Dianával közösen egy focisulit üzemeltetünk Óbecsén, ahol tíz kislány jár az edzéseinkre. Közülük néhány tehetségesebb lányt már le is igazolt a magyarkanizsai klub, így ők hamarosan bemutatkozhatnak majd a Tisza mentiek U15-ös csapatában. A női labdarúgás egyébként egyre népszerűbb nálunk is, bár ebben a régióban még mindig eléggé erősek az előítéletek a női szakággal szemben, sokan nem tudják megérteni például, hogy egy női meccsen nem lehet akkora az iram, mint a férfiaknál.
