Szerbia egykori nagy gyárait lehetetlen feléleszteni, mert szinte teljesen megsemmisítették őket. Talpra állításukhoz sok pénz, új termelési technológia, biztos piac kellene – állítják a közgazdászok.
Ana Brnabić kormányfő a napokban közölte, a gazdasági minisztériummal és más tárcákkal együtt felvetette „a felismerhető brandek és nagyüzemek újjáélesztésének” kérdését. A Magnohromot és az IMT traktorgyárat említette.
„A politikusok minden következmény nélkül mondhatnak bármit” – fogalmazott ennek kapcsán Dragovan Milićević gazdasági szakértő. – „Az IMT-ben egykor gyártott traktorok ma már csak arra jók, hogy a gazdák elmenjenek velük a sarki kocsmáig egy sörre. A termelőknek, még a szerbiaiaknak is, akiknek a gépparkja több mint 30 éves, ma már 120 vagy 200 lóerős traktorokra van szükségük, nem 45 vagy 60 lőerősekre, amilyeneket az IMT gyártott. Ahhoz, hogy ezt a traktorgyárat ismét alkalmassá tegyük a gyártásra és a kivitelre, egy külföldi partnerre lenne szükség, aki sok pénzt fektetne be, és új technológiát is hozna. S még ha akadna is beruházó, aki újraindítaná az IMT-t, nehezen lehetne piacot találni, hiszen a törökök elárasztják Európát olcsó traktorokkal, de gazdag a kínálat az indiaiak részéről is, akiknek annak idején a mi gyárunk eladta a szabadalmat – fejtegette Milićević. Szerinte még nehezebb lenne ismét üzembe helyezni „a tévesen magánosított, tönkrement Magnohromot, melynek gyártási programja ma már valószínűleg senkinek sem kell”. Nehéz felfogni, hogy Szerbia „19. század végi és 20. századi ipari cégeket finanszíroz, textilipart és ehhez hasonlókat”.
Ivan Nikolić közgazdász szerint is nehéz ügy a tönkrement vállalatok felújítása. Univerzális megoldás nincs, minden egyes esetet külön kellene vizsgálni.
„Az IMT-t csak úgy lehetne elindítani, ha megjelenne egy beruházó, aki kész új technológiát finanszírozni, mert a régi elavult, valamint ha a Közel-Keleten és az arab országokban találnánk piacot” – vélekedett Nikolić. Hozzáfűzte: ha lenne is beruházó, aki érdekelt az állammal való stratégiai partnerségben vagy hasonló finanszírozási modell ügyében, Szerbiának mindenekelőtt ki kellene dolgoznia egy fejlesztési stratégiát. Meg kellene állapítani, melyek az elsőbbséget élvező szektorok, nem pedig találomra fejleszteni.
„Szerbia mezőgazdasága hosszú ideje stagnál, már nem a fejlődés hordozója, mint ahogyan az élelmiszeripar sem, amely nem hogy hozzájárulna a gazdasági növekedéshez, hanem még lassítja is – mondta Nikolić. Szavai szerint egyetlen európai ország sem a mezőgazdaságra alapozza fejlődését, Szerbiának sem kellene ezt tennie. Különösen azért nem, mert gyors gazdasági növekedésre van szüksége, hogy behozza a más országok mögötti lemaradást, márpedig a mezőgazdaság ezt nem tudja szavatolni.
