2024. április 25., csütörtök

Hosszútávú biztonság

Kettő. Legalább ennyi gyermeket kellene világra hoznia minden szülőképes korú nőnek ahhoz, hogy megálljon Szerbiában a népességfogyás. A tavalyi év vonatkozó statisztikai adatait egyelőre nem hozták nyilvánosságra – 2017 novemberében a statisztikai hivatalban annyit közöltek, hogy az év első tíz hónapjában 648 babával született több, mint az előző év ugyanazon időszakában –, 2016-ról viszont tudni, hogy minden addigi negatív rekordot megdöntött: abban az évben országszerte 64 734 kisbaba született – ezerrel kevesebb, mint 2015-ben, 6263-mal kevesebb, mint tíz évvel korábban és 17 814-gyel kevesebb, mint 1996-ban. 2016-ban 36 100-zal többen hunytak el, mint amennyien világra jöttek. Szerbiában a termékenységi ráta jelenleg 1,4.

Fotó: Gergely József

Fotó: Gergely József

Ha nem sikerül megfordítani ezeket a folyamatokat, Szerbia lakosainak a száma 2060-ban 3,9 millió és 5,5 millió között alakulhat, attól függően, hogy miként sikerül megoldani a koszovói kérdést, nyilatkozta a napokban Aleksandar Vučić köztársasági elnök, majd a családtámogatások rendszerének átalakítását, azaz az eddigi juttatások összegének a növelését helyezte kilátásba: az első gyermek születését követően 100 ezer dinár, a második gyermek után 10 ezer dinár két éven át, a harmadik gyermek után 12 ezer dinár 10 éven át, a negyedik gyermek után pedig 18 ezer dinár 10 éven át. Az államfő szavai szerint ez azt jelenti, hogy a négygyermekes szülők tíz évig havi 30 ezer dinár támogatásra számíthatnak – tíz év alatt összesen 30 ezer euró.

Egyelőre érdemes óvatosan és fenntartásokkal kezelni a bejelentést. Egyrészről azért, mert ezen kérdéskör nem tartozik a köztársasági elnök hatáskörébe, illetve hivatalosan semmilyen döntést nem hozhat a költségvetési eszközök felhasználásáról, másrészről pedig azért, mert a tavaly decemberben meghozott új családtámogatási törvény – amely idén januárban lépett hatályba, alkalmazásának kezdetét pedig július 1-re tűzték ki – nem foganatosítja az előbb említett konkrét összegeket. Az tény, hogy a szóban forgó jogszabály számos újdonságot beemelt a szerbiai jogrendbe, ám az eddigi gyakorlattal ellenben a különböző családtámogatások alapösszegét a jövőben nem a törvényhozó határozza meg ebben a jogszabályban, hanem a végrehajtó hatalom szabja meg azokat – feltehetőleg rendelet, vagy szabályzat formájában.

Maga a szerb kormány, illetve annak képviselői sem biztosak abban, hogy az elkövetkezendőkben milyen intézkedéseket foganatosítanak Aleksandar Vučić bejelentésének mentén. Egyesek szerint a családtámogatási törvény módosítása ezzel elkerülhetetlenné vált, mások szerint viszont a kormánynak elegendő lesz meghoznia a szükséges jogi aktusokat. Slavica Đukić-Dejanović népesedéspolitikáért felelős tárca nélküli miniszter szerdán annyit erősített meg, hogy az idén január 1-től született babák szülei biztosan számíthatnak az államfő által bejelentett támogatásra.

Nem szerbiai különlegesség a népességfogyás. Egy kimutatás szerint a termékenységi ráta 228 ország közül 111 országban nem éri el a népesség fenntartásához szükséges szintet. Ezen a listán Szerbia a 220-ik helyen áll. Január elején látott napvilágot az összeállítás, amely szerint Kelet-Európa lakosságának a száma a következő néhány évtizedben drasztikusan csökkenni fog – 23 és 15 százalék között. A következő negyven évben Szerbia lakosságának a száma feltehetőleg 15 százalékkal csökken.

Habár a nemzetközi felmérések szerint nincsen univerzális népesedéspolitikai intézkedés vagy intézkedéscsomag, a különböző társadalmakban különböző intézkedések lehetnek hatékonyak – nem beszélve arról, hogy a modern társadalmakban vitathatatlanul megváltozott a családdal kapcsolatos felfogás, illetve értékrend, és egyáltalán nem biztos, hogy visszafordítható társadalmi változásokról van szó –, az olyan univerzális értékek, mint a biztonság és a kiszámíthatóság, feltehetőleg pozitívan befolyásolhatják a szülők gyermekvállalási kedvét. Senki nem vitatja el az anyagi támogatás fontosságát, ugyanakkor a népesedésserkentő intézkedéseknek nem szabad kimerülniük az anyagi segítségben, már csak azért sem, mert annak egyes formái a visszaélések táptalaját teremthetik meg – „megélhetési” szülők. A családtámogatási rendszer, amelyet nem a hosszútávúság szellemiségében dolgoztak ki és amely kimerül a havi támogatás közvetlen átutalásában, nem lehet teljes mértékben hatékony. Ha esetleg be is emelik a jogrendbe az államfő által emlegetett, tíz évig átutalandó támogatásokat, a szülők – vagy a majdani szülők – joggal teszik, vagy tehetik fel maguknak a kérdést, hogy mi lesz a szóban forgó időszak lejártát követően. A gyermek azután is enni szeretne, azt követően is fel kell öltöztetni, megfelelő lakhatási feltételeket biztosítani számára, iskolába járatni – nem beszélve arról, hogy az iskoláztatási költségek éppen a gyermek tízéves korát követően hajlamosak az egekig szökni –, de a szülők számára az is fontos, hogy szinte biztosak lehessenek abban, hogy ők maguk, később pedig gyermekük, képesítésük és tudásuk függvényében érvényesülhetnek a munkaerőpiacon, illetve minden más területen. A népességfogyás megállításának témájában az elvándorlás kezelésének a kérdése is elkerülhetetlen, hiszen javarészt életerős fiatalok keresik a boldogulást külföldön. Az ő gyermekeik már egy másik ország lakosságszámának a növekedéséhez fognak hozzájárulni.

A hazai döntéshozóknak célszerű lenne felülvizsgálniuk más országok intézkedéseit, amelyek között a legkritikusabbak is felismerhetik azokat, amelyek a családok hosszútávú biztonságát és a kiszámíthatóságot hivatottak megteremteni – lakásvásárlási támogatás, adókedvezmény a gyermekek számának függvényében, ténylegesen ingyenes oktatás, hozzájárulás a munkaadók által fizetett járulékokhoz a munkavállaló gyermekei számának függvényében, szolgálati évek elismerése a többgyermekes, főállású anyák vonatkozásában –, az anyagi jellegű támogatások keretein kilépve pedig megfontolandó a munkavállaló szülők életét esetlegesen megkönnyítő azon intézmények alkalmazása, amelyeket a szerbiai jogrend már most szavatol – atipikus foglalkoztatási formák, valamint az állapotos, illetve a kisgyermekes munkavállalók fokozott védelme a jogtalan elbocsátással szemben.

A különböző államok eltérő viszonyulásának tekintetében sokatmondó a Norvégia és a Szerbia közötti különbség: a skandináv országban egy 50 darabos Pampers pelenka csomagja nagyjából 370 dinárnak megfelelő összegbe kerül, míg Szerbiában – az üzletekben – átlagban 1000 és 1500 dinár között alakul az 50 darabos Pampers ára. Ehhez képest Norvégiában egy doboz Marlboro cigaretta 1450 dinárnak megfelelő összegbe kerül, Szerbiában viszont 320 dinárba. Ez persze nem azt jelenti, hogy az egyébként is a jóléti államok közé sorolt Norvégiában kiemelkedő lenne a gyermekvállalási kedv – a termékenységi ráta 1,8 környékén alakul – ugyanakkor a döntéshozók legalább minden szinten éreztetik, hogy mi számít prioritásnak.