Holnap, pénteken 19 órai kezdettel Magyarkanizsán, a Művészetek Háza kisszínpadán magyarországi népzenészek lépnek fel. Berecz András után régi társát, az igazi népzenéhez ma is hű legendás muzsikust, Juhász Zoltánt hallhatjuk kiváló társai kíséretében. Az ég alatt, a föld színnyén című műsor közreműködői: Juhász Zoltán (furulyák, duda), Nyitrai Marianna (ének), Sáringer Kálmán (furulya, gardon). A rendezvény szervezője a Regionális Kreatív Műhely. A belépés díjtalan.
A népzenészekről dióhéjban: Juhász Zoltán 1977-től gyűjti és tanulmányozza a furulya- és dudazenét. Villamosmérnökként végzett, majd egyetemi doktori, néhány évvel később pedig PhD fokozatot szerzett. Előbb kristályfizikával, majd fonográffelvételek zajszűrésével foglalkozott. Manapság a digitális technika segítségével elemzi a különböző népek zenei nyelvének kapcsolatát. Az összehasonlító elemzések eredményei közös zenei hagyomány meglétére utalnak, ennek legtöbb elemét a magyar népzene őrizte meg. Tudományos kutatómunkája mellett Juhász Zoltán a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének tanára. A tanszék felállítása előtt is tanított zeneiskolában és népzenei táborokban. Az Egyszólam zenekar táborában a tanítványok egyfajta mesterkurzuson vehettek részt: miközben a pásztorhangszerekhez kötődő dallamkinccsel ismerkedtek, idősebb pásztoroktól, furulyásoktól, dudásoktól leshettek el szakmai fortélyokat. Juhász Zoltán a táncházmozgalom egyik első dudás-furulyás előadóművésze.
Nyitrai Marianna néprajzkutató és népdalénekes. A hagyományos életközösségek érdeklik. Bukovinai székely családba született Bonyhádon. Apja „hadiki”, anyja andrásfalvi származású. A rokonság székely beszéde vette körül. Így vall pályájáról: A beszélt nyelv zenéje idővel annyi örömet és érdeklődést ébresztett bennem, hogy igyekeztem a hagyományos kultúra filológiai hátterét is lélekkel megtanulni. Pécsett végeztem, Kolozsvárott voltam harmadéves néprajz szakon. Erdélyország még adott otthont később is, amikor a Háromszék Táncegyütteshez kerültem énekesnek. Szakdolgozatom Szászcsávás táncait taglalja. Eddigi életem ereje zenészbarátaim bátorításán múlott, és persze mindazokon, akik megtiszteltek hallgató figyelmükkel. A magyar pásztorság zenei hagyományát Juhász Zoltán és az Egyszólam zenekar, a vonós tánczene örömét az Üsztürü zenekar mellett élem. Más népek zenéjében, főleg a szomszédság déli szláv dalaiban Végh Andor a mentorom és zenészkollégám. Anyanyelvem vezetett el a törökségi népek rokonlelkéhez. Jártam-keltem, gyűjtöttem köztük is.
Sáringer Kálmán a következőket nyilatkozta a kezdeti lépésekről és a folytatásról: „A 70-es évek második felében, nem kis részben a kibontakozó táncház-mozgalom hatására, kezdtem foglalkozni a hagyományos paraszt-furulya játékkal. A különböző furulyák mellé később a duda is csatlakozott. A 80-as évektől kezdve a mai napig járok főleg erdélyi furulyásokhoz gyűjteni, tanulni. Egyik nagyon szeretett vidékem Gyimes, ahol fennmaradt, és még a mai napig is használják az ősi ritmushangszert, a gardont. Több mint 30 éve tanítok népi furulyát, kezdetben a bicskei, jelenleg a budakalászi zeneiskolában. Alapító tagja vagyok az Egyszólam együttesnek. Az évente megrendezett nyári táborunkban azok számára is népszerűsítjük a pásztorhangszereken eljátszható magyar népzenét, akik az intézményi képzésekben nem vesznek részt.”
