2024. március 28., csütörtök

Érvek és ellenérvek

A természetes választási küszöböt elsősorban a népesebb nemzeti közösségek szempontjából tartják hatékonynak

Természetes választási küszöb, vagy szavatolt parlamenti helyek – melyik intézmény kedvezőbb a nemzeti kisebbségek érdekérvényesítésének, illetve a hatalmi struktúrákban való részvételének szempontjából? Erre a kérdésre igyekeztek választ találni a Regionalizációs Központ elnevezésű civil szervezet szervezésében, a Hanns Seidel Alapítvány támogatásával Szabadkán megtartott kerekasztal-beszélgetés résztvevői.

A szervező álláspontja szerint a szerbiai döntéshozóknak feladatuk beemelni a szerbiai jogrendbe a szavatolt parlamenti helyek intézményét. A Regionalizációs Központ két évvel ezelőtt kutatásba kezdett, a Szerbia és négy másik állam – Horvátország, Magyarország, Románia és Macedónia – közötti bilaterális megállapodásokat vizsgálták, elsősorban a nemzeti kisebbségek részvételét a szerbiai döntéshozatalban – emelte ki felszólalásában Aleksandar Popov, a szervezet igazgatója. Mint hozzátette, Szerbia mind a négy megállapodásban kötelezettséget vállalt, hogy szavatolja a nemzeti kisebbségek számára a részvételt a döntéshozatalban. Popov értékelése szerint Szerbia nem tett eleget ennek a kötelezettségének. Bár a nemzeti közösségeknek vannak képviselőik a hatalmi szervekben, mind köztársasági, mind tartományi és helyi önkormányzati szinten, Popov szerint ez nem elegendő, vagyis a természetes küszöb intézménye ellehetetleníti a nemzeti közösségek hatékony részvételét a hatalmi szervekben. A kisebbségi érdekérvényesítés, azaz a kisebbségeknek a hatalmi struktúrákban való megfelelő részvételével kapcsolatban Popov pozitív példaként Horvátországot említette. Állítása mellett azzal érvelt, hogy Horvátország sarkalatos törvénnyel garantálja a nemzeti közösségeknek a szavatolt parlamenti helyek intézményét. A szervezet igazgatója szerint Szerbia nem megfelelő viszonyulása a kisebbségekhez kedvezőtlenül befolyásolhatja a szomszédos országokkal való kapcsolatát, valamint az európai uniós integráció folyamatát.

Ezzel az állásponttal Goran Bašić, a Társadalomtudományok Intézetének igazgatója nem tudott maradéktalanul egyetérteni. Rámutatott, a természetes küszöb és a szavatolt parlamenti helyek tekintetében egyaránt fel lehet sorakoztatni érveket és ellenérveket is. A nemzeti kisebbségek vonatkozásában hatályos aktuális törvényes keretben a köztársasági parlamenti választás tekintetében elsősorban azt kifogásolja, hogy a nemzeti kisebbségek politikai pártjainak ugyanúgy 10 ezer támogatói aláírást kell összegyűjteniük a listaállítás alkalmával, mint bármelyik másik politikai csoportosulásnak. Mint hozzátette, alapjaiban megfelelőnek tartja a természetes küszöb intézményét, azzal a megjegyzéssel, hogy esetleg meg lehetne fontolni a rendszer megreformálásának a lehetőségét. Ez a rendszer megfelel a népesebb nemzeti közösségeknek – érvelt a szakember, mondván, hogy a természetes küszöb a választópolgárok szempontjából is kívánatos, hiszen felelősségteljes magatartásra ösztönzi politikai képviselőiket, akiknek meg kell küzdeniük a szavazataikért. A szavatolt képviselői helyek intézménye a kisebbségi politikai pártok tevékenységét ugyanúgy elsorvaszthatja, mint a választópolgárok érdeklődését a kisebbségi politika iránt – érvelt Bašić, a folytatásban pedig a különböző kisebbségi pártok közötti együttműködés erősítését emelte ki érvként a természetes választási küszöb mellett. Pozitív példaként a VMSZ és a Demokratikus Cselekvés Pártja, illetve a vajdasági magyarok és a dél-szerbiai albánok közötti együttműködést – amelynek eredményeként létrejött a szerbiai parlamentben a kisebbségi frakció – említette. A szavatolt parlamenti helyek intézménye elsősorban a kisebb és kevésbé jól kiépített politikai infrastruktúrával rendelkező nemzeti közösségek számára felelne meg – húzta alá végül Bašić.

Hasonló szellemiségben szólalt fel Dragan Đukanović politológus. Értékelése szerint a kívánatos modell az, amely lehetővé teszi a nemzeti kisebbségek bekapcsolását az ország politikai vérkeringésébe, megakadályozva ezzel elszigetelődésüket a többségi, illetve a többi nemzettől, de úgy, hogy közben megőrizhessék sajátosságaikat.